Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-175
344 m > •rw&g** tlé» február 4. 1SS6. De t. ház, miután a t. minister ur maga ki- I jelentette s kimondotta, hogy más ösvényre kell terelni a népoktatást, bizonyára érdekes lesz foglalkozni és megpróbálni kijelölni azon ösvényeket, melyekre azt terelni kell. (Halljuk/) Azt t. ház, a katholikus tanférfiak réges-régen hangoztatják, hogy más ösvényre kell terelni és pedig hangoztatták különösen akkor, mikor az állam elkezdte a katholikus iskolákat államosítani, mikor rengeteg kiadásokba verte magát, akkor szólaltak fel. Azt gondolom, a t. minister ur most már maga is belátja, hogy igen sokszor nem helyesen járt el az államosítás körül. így például csak egy esetet hozok fel, Nyitramegyében 1885-ben az odavaló tanfelügyelő 23 iskolának államosítását vette foganatba és milyen helyeken; olyan helyeken, a hol a felekezet igen jeles iskolával birt, mint Tapolcsánban, Zsámbokréton, Privigyén, a hol semmi ok nem volt, hogy az iskola államosíttassék, legfeljebb azt lehetett volna elvárni, hogy jelöltessenek meg a hibák és utasíttassák a felekezet a törvénynek szigorú megtartásárt!. Azon indok, melyet oly sokszor hangoztat a t. minister ur, hogy oly helyeken állít föl állami iskolát, a hol nemzetiségi mozgalom van, ezen indok Nyitramegye sok részére nem alkalmazható. Különben is az 1879: XVIII. törvényczikk elrendeli a magyar nyelv kötelező voltát, illetőleg a magyar nyelv minden iskolára kötelezővé tétetett. Már most vagy képes a mai kormány érvényt szerezni ezen törvénynek, illetve végrehajtásának vagy nem képes. Ha képes érvényt szerezni, akkor a felekezeti iskolák is megfelelnek azon intentiónak, melyet a minister ur tűzött ki, ha pedig nem képes érvényt szerezni, akkor azon néhány állami iskola nem fogja keresztülhajtani azt, a mit a minister ur óhajt. Egyáltalában figyelmeztetem a minister urat, ne erőszakoskodjék, ne oetroyaljon sok helyen állami iskolákat a felekezetekre, ne oetroyaljon egyik-másik nép elemre, a hol a nemzetiségi aetio ugy is csak alszik és fellobbanásától lehet félni. Erőszakkal nem fog czélt érni, inkább azt ajánlanám, hogy ha már állami iskolát akar állítani, állítson állami katholikus jellegű, állami protestáns jellegű iskolát, e/, ellen a felekezeteknek nem lesz épenséggel kifogásuk. (Helyeslés a báloldalon.) A mi a pozsonyi levelet illeti, említette abban a minister ur, hogy jobb erkölcsöket kell behozni a népnevelés terén. Itt alkalmasnak találom, hogy" hangsúlyozzam azt, miszerint, ha ezt komolyan el akarja érni a minister ur, ezt csak a vallásosság utján fogja elérni. Az állami iskolában nem neveltetik, ápoltatik a növendékek szive, kedélyes, akarata, hiszen onnan a vallástanítás úgyszólván ki van zárva; a tanítók legfeljebb arra ügyelnek, hogy a fiatal nemzedék az istennek, Jézusnak nevét ne hangoztassa, pedig azt be fogja látni minden nevelő, hogy a nevelésnek épen alphaja és ómegája az, a kinek nevét az iskolában nem szabad hangoztatni, tudniillik Jézus. Itt emlékeztetem a t. minister urat arra is, hogy mikor a négy évi képezdei tanfolyamot behozta, Ő maga indítványozta, hogy a negyedik tanfolyamban a vallásoktatás törültessék és hogy ez meg nem történt, bizony nem rajta, hanem az illető bizottságon múlt, mely ezen javaslatot átdolgozta. Azt is mondja a minister ur, hogy őt nem elégíti ki a népoktatás. Nem is elégítheti ki a mai rendszer mellett s azért ajánlom a t. minister urnak, hogy a tananyagot és az órarendet szűkebbre szorítsa, a tanrendszert pedig változtassa meg, mert csakugyan különös dolog, hogy a falusi egy tanítós iskola meg a városi több tanítós iskola ugyan azon egy tanrendszer alatt nyög, egyformán tanítanak mind a kettőben. (Helyeslés a hal és szélső baloldal egyes padjain.) Hogy pedig üdvös eredményt érhessünk el a reformok terén, azt ajánlom, hogy a t. minister ur hozza javaslatba a közoktatási törvény revisióját. Be fogja látni a minister ur, hogy mióta ez a törvény megvan, igen sok visszásság történt. A minister ur minden téren toldozgat, foldozgat, a miben épenséggel nincs köszönet; ne ijedjen meg hát a gyökeres reformtól, fogjon hozzá komolyan és álljon elő a törvényjavaslattal, mely a népoktatási törvény revisióját czélozza. De különösen arra kérem, gondoskodjék arról, hogy a tanítók jobb díjazásban részesüljenek. Foglalkozzék már egyszer komolyan ezen valóban szegény emberek sorsával és gondoskodjék arról, hogy nagyobb fizetést kapjanak. A tanító manap ezermester; megkívánnak tőle reáliákat, nyelvismereteket, ő rajzmester, tornatanító, egy szóval ezermester ésj mégis kénytelen 120— 200 forinttal tengődni egyik - másik községben. (Ugy van! a bal- és szélső baloldal különböző padjain) Végre pedig azt ajánlom a minister urnak, hogy a tanítóképzés practicus alapon szerveztessék, illetőleg reorganisaltassék. Erről azonban más tételnél fogok szólani. Feltűnt nekem t. ház, hogy mikor a takarékoskodás elvét hangoztatják itt e házban, különö sen az ellenzéken, akkor a t minister ur az első, a ki a takarékosságot csakugyan a szivére veszi és meg is kezdi, csakhogy oly terén, a hol senki sem várja. így legújabb rendeletében, melyet a tanfelügyelőkhöz intézett, reducalja a segélyezést, reducalja még az iskoláknak tanszerekkel való el-
