Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-175

175. orsfcágos ülés feta-nár 4. 1886. 343 ignorálja a mostani világnézletet és egyházi s vallásos hangulatot. Nem élünk a XVII. században, midőn a tár­sadalom legjelesbjei buzgólkodtak a vallás- és az egyház dolgaiban és ők reformálták az egyházat. Most kik állítanak fel új egyházi eonsortiumokat és sectákat ? Beteg phantasiáju emberek! (Helyes­lés jobbfelöl.) És azon új secták, melyek kelet­keztek, koránt sincsenek összhangzásban a tudo­mány, a philosophia vagy az emberi ész követel­ményeivel. Minden keresztény felekezet sokkal inkább összhangzásban van az emberi ész követel­ményeivel, mint azon secták, melyeket önök prote­gálnak: a baptisták, shakerek, nazarénusok, stb. (Nagy zaj. Ellenmondás a szélsS baloldalon. Halljuk ! Halljuk / a jobboldalon.) Igenis sokkal kevesebb ellentétben vannak az emberi ész követelményeivel, eltekintve attól, hogy azon secták némely része az állam czél­jaival van ellentétben. Ott vannak például a nazarénusok, a kik fegyvert nem akarnak fogni. Keletkezhetnék ilyen formán Magyarországon olyan szecta is, melynek dogmája az volna, hogy nem kell adót fizetni. (Hosszan tartó élénk derültség.) Mikor a vallásszabadságról van szó, gyakran hivatkozik különösen a képviselő ur a külföldre. Amerikában, tudjuk, hogy az állam már kény­telen volt bizonyos secták ellen fellépni. Angliá­ban pedig, ha méltóztattak olvasni a 183 szekta statistikáját, mert annyi van ott — szintén kezdik a dolgot unni, mert például a Salvatiour-Army nagy rendetlenséget szokott okozniésapoiiciának majd minden héten dolga van e seeta kicsapon­gásaival. E secta a continensre is át akart csapni, de oly spectaculumokat idézett elő, hogy Genf­ből kénytelenek voltak azt kiutasítani. Ha a kép­viselő ur kívánsága szerint létrejönne az a tör­vény, meg vagyok győződve, tizennégy nap múlva a Salvatiour-Army itt volna Magyarországon és megcsinálná mindazokat, a mik miatt Genfbői ki­űzték. Én tehát mindez okoknál fogva, de főkép politikai szempontokból, a t. képviselő ur hatá­rozati javaslatát nem fogadhatom el és kérem a t. házat, méltóztassék azt elvetni. (Helyeslés jóbb­felóí.) j A múlt évben, midőn szóban forgott e kér­dés, Renanra hivatkoztam, egy izben pedig Thiersre. De minthogy sötét reactionariust csi­nált a t. képviselő ur belőlem és a kormányból: (Derültség jobb felől) méltóztassanak megengedni, hogy ez ügyben Nagy Katalin czárnö szavait idéz­zem. (Halljuk!) A XVIII. század fejedelmei a philosophusok­kal correspondentiában állottak. Fel fogok olvasni egy pár szót egy levélből, melyet Katalin csá­szárné Diderotnak irt. Felolvasom francziául, mert igy sokkal jobban hangzik és ugy is fogják érteid: (Halljuk!) „Avec tous vos grands, princi­pes, on ferait de bons livres et de niouvaise be­sogne. Vous oubliez la difference de nos deux positions. Vous ne travaillez que sur le papier, qui souffre tout; tandis que nioi, pauvre impératice je travaille sur la peau humaine, qui est bien autrement irritable et ehatouillente." (Hosszas derültség.) A papíron minden elvet a maga conse­quentiájával keresztül lehet vinni, de a practicus életben az ily elvek keresztülvitele hajótörést szokott szenvedni. Es hogy ha a kormány az ország positiv érdekeire figyelemmel van és azokat magasabbra helyezi, mint bizonyos ab­stract elveket: azt hiszem, hogy ez által az ország elismerését érdemli ki. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Ismételve kérem, méltóztassék a képviselő ur határozati javaslatát el nem fogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Komlóssy Ferencz: T. képviselőház! Szathmáry és Latinovics t. képviselőtársaim dicshymnusai a minister urnak mai szokatlanul higgadt, komoly, magatartása csaknem ellenkező véleményre, melyet vele szemben táplálok, volna képes engem terelni, hogy ha az a bizonyos pozsonyi levél nem volna meg, melynek a szakmínister, mint látom, a mai napi vitában maga is nagy fontosságot tulajdonított. Haj­landó volnék elhinni, t. ház, azt, hogy csak­ugyan Trefort minister úrban a haza bölcsét van szerencsém tisztelhetni s tanügyünk egyik leglelkesebb barátját, a mint a túlsó oldalról hangoztatják, (Éljenzés a jobboldalon.) hogy ha ezen pozsonyi levélben maga a minister ur nem tört volna pálezát 12 évi működése felett. Ezen levélben azt mondja a minister ur, hogy nem elégíti ki a jelen népoktatás s hogy attól üdvös eredményt várhassanak, más ösvényre kell azt terelni. Ezt mondta 12 évi működése után. Elítélte tehát a saját munkáját, elítélte a maga rendszerét. Azt kellene gondolni t. képviselőház, e;en kijelentés után, hogy Trefort minister ur vagy épen semmit sem tett, vagy a mit tett, rosszul cselekedte. Az első nem áll; hogy ő mitsem tett volna, ezt az ellensége sem foghatja rá, magam sem mondom, sőt kijelentem, hogy én a minister ur­nak népoktatási politikájáért elismeréssel adózom sok tekintetben s elmondhatom azt is, hogy vala­hányszor a népnevelési politika terén üdvös moz­galmat indított meg, magam is támogattam, mint egyik szerény apostola a népnevelés ügyének.

Next

/
Thumbnails
Contents