Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-175
175. »r»cágM ülés febrnár i. 18S6. 339 meg csak egy nyomorékot, kinek élete születésétől fogva egész a sírig kínos gyötrelem; nem csepegtethetnek a szenvedők kebelébe csak legkisebbke enyhítő balzsamot; nem száríthatnak fel a sorstól üldözöttnek szemében csak egyetlen egy könyeseppetsem: de azért meg akarják fosztani az isteni gondviselésbe vetett hitétől, az isteni gondviselés beláthatatlan bölcsességében való megnyugvásától s egy jobb, egy boldogabb élet reményétől és vigaszától, mely a kétségbeeséstől vissza s az erény útján megtartani leginkább képes a szerencsétleneket. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Ezek gonosz munkát végeznek, ezeket a haladás úttörőinek, az emberiség barátainak el nem ismerhetem. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) De nem ismerem el ilyenekül azokat sem, a kik a lelkiismereti szabadságot megszorítani és az évezredek vagy századok óta fennálló keretekben fogva tartani akarják. Ezek az ember legszentebb jogát lábbal tapossák és a hitélettel az erkölcsi élet fejlődésének is gátat vetnek. (Igaz! a bal- és a szélső baloldalon.) A hit, az élő hit teljes szabadságot tételez fel. Az igazi vallásosság nem megszokott, betanult formákban, nem szertartások megtartásában, nem a régi tantételek utánamondásában áll; az élő hit az igazi vallásosságnak a szülő anyja, az igazi vallásosság csak az élő hitben nyilatkozik s a mennyiben útmutatóul és támaszul szolgál az erény útján, az csak az élő hit által teremtett, élesztett és megerősített vallásos érzület lehet. (Igás! ügy van! a szélső baloldalon.) Ezért pártolom, ezért kívánom, ezért sürgetem én a vallásszabadság behozatalát; ezért kérem ez alkalommal is annak kimondását, a mit önök, ha el akarják hárítani magukról a reactio vádját, remélem, nem fognak visszautasítani. E végre a következő határozati javaslatot bátorkodom elfogadásra ajánlani (olvassa): „A képviselőház utasítja a vallás- és közoktatásügyi ministert, hogy a vallásszabadság iránt törvényjavaslatot terjeszszen elő.* (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Latinovics Gábor: T. képviselőház! (Halljuk !) A ki közoktatási ügyünket az alkotmányos aera bekövetkezte óta (Zaj. Halljuk!) elmúlt 17 évi időközben teszi megfigyelése tárgyává, az teljes megelégedéssel fogja constatalhatni azon vívmányokat, melyeket ezen, aránylag rövid időközben nemzetünk életereje a kormány bölcsessége és a felekezetek buzgalma létrehozott. A népnevelés terén ma már oly eredményeket tudunk felmutatai, melyek méltán sorakozhatnak más magasabb műveltségű nemzetek e téreni előhaladottsága mellé és bátran állíthatjuk, hogy ma már az ország minden fia részére hozzáférhetővé tettük a,z iskolát, a melyben egy nagyobb részt képzett és jeles tanítói kar vezeti a gyermeknevelést. Középiskoláink is czélszeríí fejlődésnek és virágzásnak indultak; és csak a mait országgyűlésen alkottuk meg azon nagy horderejű törvényt, melynek didacticai rendelkezései paedagogiai szempontból a legnagyobb mértéket is megütik és hogy a harmadik egyetem kérdése már e törvényhozás termén belől is komoly megfontolás tárgyává tétetett, mutatja, hogy mennyire igyekeztünk megérdemelni a cultur-nemzet elnevezést, melyet ma már tőlünk nem tagadhat meg senki. E nagy sikerben az oroszlánrész azon férfiút illeti, a ki már egy évtizeden túl vezeti hazánk közoktatásügyeit. Elismeri a közoktatásügy terén elért sikereket az országban pártállásra való tekintet nélkül mindenki és azt mondhatnám, hogy az ellenzéki hangok az elismerésben versenyeznek azokkal, a kik pártállásuknál fogva bensőbb viszonyban vannak a kormányzat embereivel és hogy ez igy van, kettőt bizonyít. Bizonyítja egyrészt, hogy a minister urnak a közoktatás terén csakugyan oly elvitázhatlan érdemei vannak, melyeket még politikai ellenfelei sem tagadnak meg tőle és bizonyítja másrészt' hogy az országban u politikai harczok még nem fajultak el oda, hogy a pártszenvedély elnémítsa az elismerés hangját az igazság rovására. (Helyeslés jobbfelől.) A midőn azonban t. ház, ezen mindannyiunknak tetszetős tényt constatalom, sajnálattal kell megemlékeznem arról, hogy nincs meg ezen házban az elismerés hangja oly általánosan is a kormány vallásügyi politikáját illetőleg. Sajnálattal emlékezem meg erről azért, mert erős meggyőződésem, hogy a kormánynak épen ezen téren meg van azon politikai helyes érzéke, bölcs előrelátása és tapintata, melynél fogva képes és akarja is elhárítani a vallási súrlódásokat és megóvni az országot ezen nem kicsinylendő bajtól, mely már a középiskolai törvényjavaslat tárgyalása alkalmával is e házban jelentkezett; és a kormány, remélem, meg fogja ugyanezen úton óvni a jövőben is; tartózkodva mindentől, mi a felekezetek egyetértő testvéries békéjét vagy hitelveikből folyó lelki nyugalmát megzavarhatná vagy tévedésbe ejthetné. Gáncsolják a kormány vallásügyi politikáját kiváltképen azért, mert nem teremtette még meg a katholikus autonómiát (Halljuk! Halljuk! balfelöl) és mert nem biztosította még törvényileg a nagy, az általános, hogy ne mondjam, korlátlan vallásszabadságot. Én, t. ház, szívesen elismerem egy czélszerüen szervezett, a püspöki kar hozzájárulásával és közreműködésével létesítendő katholikus autonómia jóté43*