Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-174

324 '74. orssig** *I*s február S. I8S« kísérletek sokkal rövidebb idő óta folynak, semhogy kimondhatnék, hogy e faj jövőre is minden körülmények között fenn fogja tartani ellenálló képességét. Hát én, t. ház, ismerem a hangulatot és tudom, hogy sokan, a kik a szaktudóst gúnyolják és beesmérlik ott a túloldalon, azzal szoktak ellőállani az igazi szakembernek, hogy hát mondja meg, ellenáll-e az a faj, vagy nem? Ha aztán azt feleli, hogy nem mondhatom meg, mert csak évek hosszú során folytatott észlelés fog reá tanítani, akkor azt mondják: ez szakember? Ez ostoba ember, ez nem tud semmit, tudniillik nem tud próféciákat mondani. Már, t. ház, én ezen az alapon kérdem a minister urat, hogy igy állván a dolgok, maga sem tagadhatja, hogy valósággal tapasztalati eljárástól függ az eredmény, milyen alapon ren deli a vesszők millióit már ma? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én, t ház, már megérintettem és mos ismétlem, mai napság Magyarországon nem szakember, nem szakértelemmel biró ember kell, hanem a „Mann für Alles". (Igaz! Ugy van! a szélső haloldalon.) A t. minister nr arra hivatkozik, hogy ő szakemher tanácsával teszi ezt is, azt is. Én határozottan kimondom, nem azért, hogy én kimaradtam, kimaradtak mások is s rajtunk kivül van még sok kitűnő szakember Magyarországon, hanem hogy azon tanácsosok, a kiknek tanácsával a minister ur élni szokott, ha ezen dolgok ismerete nálunk is tapasztaláson alapulna, ugy a mint kellene, ez egyszer bizony ideje volna, hogy lelkiismeretesen adják tanácsukat, mert valóságos szakember az ország jelenlegi pénzügyi helyzetében nem fogja a minister urnak azon tanácsot adni, hogy két millió és ismét egy millió vesszőt hozasson, olyan vesszőt, amelyről jó lelkiismerettel egyik sem mondhatja, hogy Magyarországon is ellenálló lesz minden körülmények közt ás biztosan ellenálló. Én talán nem megyek messze, ha azt mondom, hogy ha azoknak a bizonyos tanácsadóknak a hegye most letört s hogy Thalia és Melpomene múzsa volt ki azon tanácsadókat elmozdított.: azon hatáskörből, hol mindig millió vesszőkkel való hajgálózások történtek megvesszőzendő könynyelmíí eljárással. T. ház! Én tavalyi felszólalásomban megmondtam azt, hogy a szendrői állomásra költekezni hiábavaló dolog.Hiábavaló dolog azért mertSzendrő mint borvidék semmi jelentőséggel sem bir, nem bir jelentőséggel különösen azért, a mire a súlyt fektetik a borászati kormánybiztos s mások, hogy a Hegyalja megmentése ettől függ ; mert ez nem függ össze a Hegyaljával; az egyik trachit, a másik mészkő. Én igen jól tudom, hogy miért állította fel a szendrői állomást a minister ur. Ennek akkor fontosságát és fentartásra való alkalmatosságát vitatta velem szemben és mit kell tapasztalnom? A hivatalos jelentésekből az tűnik ki, hogy Szendrő, mint félreeső hely nem alkalmas arra, hogy a központi állomási személyzet felügyeletet gyakorolhasson; ez tehát megszűnik kísérleti állomás lenni, hanem marad vesszőszaporító állomás, természetesen azon faj okra nézve, amelyekről senki sem mondhatja, hogy ezután 5 —6— 20 évre megtarthatják-e ellenálló képességüket, igen vagy nem? Hát t. ház, én e felszólalásommal nem azt akarom elérni, hogy amerikai szőlőkkel kísérletek ne tétessenek; kell kísérletet tenni, sőt kell sokkalta nagyobb mérvben többféíeképen nemcsak egyes pontokon, nem csak egy-két-három ponton, hanem a borvidékek speciális viszonyaira való tekintettel, számos fontos borvidéken. Tehát midőn én ezt mondom, csak a pazarlás ellen tiltakozom. Pazarlás, a melynek alapját én igen jól láttam. Mert ugy, a hogy az irtórendszernél az ingyen való részesülés módja gyakoroltatott, ugyanazt tapasztaljuk most az amerikai szőlőnél is. Én pirultam, midőn véletlenségből Sátoraljaújhelyen egy lapot vettem kezembe, n hol a Hegyalja kormánybiztosa elnöklete alatt tartott összejövetel volt tárgyalva és hol a szénkénegezésről volt szó. A minister ur intentiója helyes volt, ő azt mondta, hogy adassék ingyen azoknak, a kik kizárólag szőlőtenyésztésből élnek, a kik tehát megvannak directe támadva existentiájukban, vagy olyan szegényeknek, a kik a költséget el nem bírják. És mit mondott a tanácskozmány 1 Hogy azok a szegények nem kérik és a kik kizárólag szőlőtenyésztésből élnek, azok sem kérik, hogy adjon a földmívelési minister ur minden nagybirtokosnak is. Gr. Széchényi Pál földrm'velés, iparés kereskedelemügyi minister: De adatott-e? Herman Ottó: Én az okmányokat nem szerezhettem meg. Hanem, hogy itt miféle vagyonú és miféle állású egyének szereztek maguknak hatósági bizonyítványt arról, hogy kizárólag szőlőtenyésztésből élnek, az valósággal képtelenség. Egy kis különbséggel épen azt teszik, mint az adóbevallási íven, a hol becsületszóval írnak kisebb összeget, mint a minővel bírnak. Én a phylloxera - kérdésben, mint mondám, hagyom a t. kormányt, mert azt tartom, hogy humánus embernek és szakismerőnek egyféle fel-