Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-174

174. *ri*ágof ttloi február 3. 1886. 355 adata van, ha látja, hogy valamely ember a falnak j akar menni fejével|; oda megy és azt mondja: „ne menj oda, mert a falnak mégy"; ha mégis oda megy, oda tesz egy párnát, de ha az a boldogtalan a párna mellé üti a fejét, akkor a leghumánusabb ember is azt mondhatja, hogy emberi kötelességét megtette. T. ház ! Én ez alkalommal még ki akarom jelenteni, hogy meggyőződésem a phylloxerára nézve a következő: nem lehetetlen, hogy, mint igen sok esetben, ezen baj is degeneratio folytán valamikor meg fog szűnni. Ezt csak analógia alapján akarom felhozni, nem lehetetlen, de hogy bekövetkezik-e, azt sem merem most állítani. Minden experimentumot meg kell tenni takarékossággal és okossággál és szemügyre kell venni egy tényezőt, a mely igen sok tekintetben véghetlenül fontos és ez az: ha a phylloxera degeneratio folytán nem fog megszűnni, akkor Magyarország szőlőstermelésének dereka nem a szőlőhegy. Véleményem szerint, t. ház, Magyarországon vannak szőlőgazdák, a kik büszkék arra, hogy egy bizonyos hegyen van egy pont, arról a pontról egy átalag a melyért ezer forintot adnak és azon meggyőződésben élnek, hogy másutt jó bor nem terem. Hát ez épen oly aristocraticus, mint irrationabilis vonás. Én nemcsak állítom, hanem be tudom bizonyítani kétségbevonhatatlanul, hogy akár a kecskeméti homokban, álcár a szabolcsmegyei buezkán, a hol valósággal igen jó homokos talajok vannak, ha a szőlőt ugy neveljük, a mint kell, ugy szüreteljük, a mint kell és oly tisztán kezeljük, a mint kell, kitűnő bort lehet nyerni. (Ugy van / a szélső baloldalon. Mozgás.) Kitűnő bort, jelesen a fogyasztás azon részére t. ház, melyen a bor, mint nemzetgazdasági czikk nyugszik. Mert nem azon 500 liter boron, a mely pékiául a mintapincze jegyzékében bizonyos nevek után szerepel, a melyekkel a magyar bor reputatióját akarják megmenteni; sem azon öt-tiz vagy harmincz hectoliteren függ Magyarország borászatának nemzetgazdasági érdeke, hanem azon a közepes boron, melyet millió meg millió ember fogyassst és nem nélkülözhet. (Helyeslés a szélső baloldalon) És hogy ezek a homoktalajok, valóságos művelés mellett azt a minőséget minden esetben fogják eredményezni, mely Magyarországon a bort, mint nemzetgazdasági czikket fentartja, ez nekem mély meggyőződésem. Ezek után t. ház, kijelentem azt, hogy miután nekem semmi megnyugvásom arra nézve, hogy a phylloxera körül tapasztalt gazdálkodás reális alapon nyugodnék; miután én a felvilágosítást semmi tekintetben nem nyerhettem meg arra nézve, hogy e részben a tanácsadás a valóságos j szaktudósoktól ered: én ezt a tételt meg nem szavazhatom. (Helyeslés a sséhő baloldalon.) Gr. Széchényi Pál, földmívelés, iparés kereskedelemügyi minister: T. kép viselőház! Egy pár dologra nézve bátor vagyok felvilágosítást adni. (Halljuk!) Először is azon váddal szemben, a melyet a t. képviselő ur már tavaly felhozott, hogy az amerkai telepek s egyáltalában a szőlőtelepek bevételei nincsenek a költségvetésbe föl véve, beismerem hibámat, hogy csakugyan elfeledtem megmondani az illető tisztviselőknek, hogy ezen bevételeket a mostani költségvetéshez függeszszék hozzá. Voltak e czíinen bevétek, bár nem tudom, mennyi; egyébiránt ezek a rendé!; utón elszámoltatnak, hiba tehát e részben nem történhetik. Bizonyos azonban, hogy e bevételek nem valami nagyok, mert csakis egyetlen egy telepből, a kecskemétiből folyhattak be, a hol gyökeres vesszőket árusítottunk el a közönségnek. A. mi a képviselő urnak a phylloxerára vonatkozó előadását illeti, abban egy kérdés foglaltatik hozzám: hogy micsoda alapon hozathattam én tavaly 2 millió amerikai szőlővesszőt? Nem emlékezem már, hogy épen 2 millió volt-e, de igen is tény, hogy hozattam jelentékeny mennyiségű amerikai vesszőt és pedig nem azon az alapon, melyet a tudós urak Herman képviselő ur szavai szerint is adnának, a kik bizony annak idejét, hogy mikor mondhatják meg, vájjon van-e ezeknek a szőlőfajoknak ellenálló képességük, meghatározni nem tudják és igy miattuk az országban minden szőlő elpusztulhatna és semmi védekezési eszközhöz nem lehetne nyúlni a vész ellen; hanem hozattam azon az alapon, melyet Franciaországban a tapasztalás nyújtott. Francziaországban ugyanis amerikai vesszőkbe oltott hazai fajok évek óta fennállanak és a legszebb termést adják. Ez adta nekem az impulsust, hogy az időt el nem mulasztva, hozassak a saját felelősségemre amerikai vesszőt mennél nagyobb mennyiségben. És ha idővel be fog bizonyodni, hogy az amerikai vessző csak 10 —12 évig is ellenáll, a mire pedig bizton lehet számítani, mert hiszen nálunk az e részbeü kisérletek már legalább is nyolez esztendeje tartanak s igy remélhető, hogy 10—12 évig minden esetre ellen fognak állani, akkor legalább is 10 évet nyertünk vele. Azért tettem ezt és fogom tenni továbbra is, saját felelősségemre s abban a meggyőződésben, hogy a pénz elveszve nem lesz, mert az eddigi tapasztalatok szerint határozottan ez az egyetlen óvószer a phylloxera ellen, kivéve a gyérítési eljárást, mi azonban a szegényebb szőlőbirtokosra nézve úgyszólván lehetetlen, mert nagyon drága