Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-174
S16 174. országos ülés február 3. 188-$ szavaztatván meg e költségvetés keretében, a minister nr megtalálja ebben a kellő eszközöket. Időközben mégmás változás is történt.Ugyanis a pénzügyi bizottság jelentésének beadása után a delegatio bizonyos pótlékokat szavazott meg a katonatisztek számára, a másod osztályú századostól kezdve le a hadnagyig évi 1?0 forintban. Minthogy pedig azon katonai közegek, kik polgári kormányzat alá vétettek át, ugyanazon illetményekben részesítendők, miket az ország a többi katonai közegeknek nyújt, szükséges, hogy azon 50 egyén, kik az állami lótenyészintézeteknél vannak alkalmazva, szintén részesüljenek e 120 forintnyi évi fizetésemelésben. Ez összesen 6,000 forintot tesz. Ezen kivül a lakbérilletmények is felemeltettek a hadseregnél és a honvédségnél. Ugyanis a törvény azt rendeli, hogy a Jakbérilletmények minden 5 évben újból állapíttassanak meg. Az utóbbi ilyen megállapodás szintén emeléssel járt, mely az állami méneseknél alkalmazott tisztekre is kiterjesztendő. Ennélfogva egy altábornagy lakbérilletménye 312 forinttal;, egy őrnagyé 144 forinttal, két századosé együtt 256 forinttal, egy főhadnagyé 72 forinttal állapítandó meg, most meg magasabban mint eddig volt, mi összesen 784 frt többletet tevén, a pénzügyi bizottság által javasolt tételeknek összesen 6,784 forinttal kell emeltetnie. Vagyis a minister által eredetileg benyújtott költségvetés 284 forinttal állapítandó magasabban meg. Egyébiránt a részleteknél bátor les;;ek egyenként előadni a beillesztendő összegeket. (Helyeslés a jobboldalon.) Bornemisza István: T. képviselőház! Lyka Döme t. képviselőtársam ránk gazdákra valóban igen érdekes beszédében azon nézetének adott kifejezést, hogy közgazdászati téren mellőzzük a politikát, ne nézzük azt, hogy az indítvány melyik oldalról tétetett; de ha látjuk, hogy aczélnak megfelel s hogy abból ránk gazdákra haszon háramlik, vállvetve oda törekedjünk, hogy az elfogadtassék. (Helyeslés.) Én részemről teljesen osztozom t. barátom nézetében s épen azért vagyok bátor most is felszólalni, hogy e meggyőződésemnek kifejezést adjak s kimutassam a mennyire képes vagyok, hogy a lótenyésztés lehető magas fokra emelését mennyire fontosnak tartom, különösen most, midőn általam legalább még eddig nem tapasztalt nehéz gazdászati viszonyaink között, a gazdászatnak még azon ágát képviseli, melyből hasznot remélhetünk; a mi pedig, fájdalom, igen kevés ágáról mondható el gazdászatunknak. (ügy van! a szélső baloldalon.) En meg vagyok győződve t. képviselőház, hogy e téren még nagy előhaladást fogunk tenni s e meggyőződésem nem csupán feltevésen alap szik, de reményemet egész őszintén szólva, leginkább abba helyezem, hogy ez osztály vezetése már hosszú évek óta kiváló szakember kezében van, kinek ügybuzgalma, szakértelme, szerencsés tapintata tenyésztésünket már eddig is oly fokra emelte, melylyel méltán meg lehetünk elégedve (Helyeslés) s mely előhaladás, mint biztosan tudom, külföldi szakemberek figyelmét is magára vonta s méltánylásukat kiérdemelte (ügy van !) Hogy tenyésztésünknek biztos anyagi haszna legyen s hogy méltó legyen gazdáinknak ezzel ragyobb mérvben is foglalkozni, az én meggyőződésem szerint fődolog volna az, hogy a mi még most csupán kisérletképen történik, állandóvá válnék ; értem ez alatt azt, hogy a katonai szükségletekre az állam egyenesen a tenyésztőktől vásárolná be a szükséges lómennyiséget. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy ebből az államnak sem lenne kára, a tenyésztőknek pedig biztosan haszna lenne, már magában véve az is egy tisztességes jövedelem lenne, hogy azon összeg, melyet az adásvevésnél mint nyereséget a kereskedők tesznek zsebre, a tenyésztő tulajdona maradna. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Meg vagyok róla győződve, hogy ez nem csupán az én nézetem; de ezt itt a t. házban is több gazdatársam osztja. (Helyeslés.) Mielőtt rövid felszólalásomat befejezném, még egy pár észrevételt vagyok bátor tenni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt kijelentem, hogy én is osztom Lits Gyula t. képviselőtársamnak azon nézetét, hogy igen czélszerű lenne, ha a kezelés minél előbb átadatnék a honvédség részére. Petrich Ferencz t. barátom azon nézetére pedig, hogy a lótenyésztést azért nem tartja a kisebb birtokososztályra s főleg a földmíves gazdákra nézve valami jövedelmező vállalatnak, mert sok befektetést igényel, vagyis sok pénzzel jár, megjegyzem, hogy én t. képviselőtársam e nézetében nem osztozom, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem pedig azért, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy minden nagyobb erőfeszítés nélkül, pár anyalovat a kisbirtokos vagy földmívesgazda is tarthat. (Igaz! Ugy van! a szélső báloldalon) Azt is tudom tapasztalásból, hogy a rendes mezei munkát az anyalovak is kibírják; a csikók pedig nem csenevészednek el, ha csak némi kis gondozásban s tűrhető táplálásban részesülnek, (ügy van! a szélső baloldalon.) Az ily módon nevelt csikó nagy költségbe nem kerül; s ha ez. midőn a 4 évet betöltötte, akár katonai, akár pedig más czélra beválik, oly árt kap érte a tenyésztő, mely fáradságát kifizeti. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Igen sokszor hallottam már azt is emlegetni, hogy mire valók nekünk a drága angol telivér ménesek s a még drágábban importalt telivér mének; hisz ezek csupán sport- és versenyczélokra, szóval nagyúri kedvtelésre valók s erre az országos lótenyésztésnek szüksége sincsen. Hát én e nézetben sem osztozom. Mert én azt a
