Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-174
174. országos ülc téséül a dolognak, ő egyáltalán nem refleetál arra, hogy annak a birtoknak csak 420 írt az adója, tehát azért 10 ezer forintot adni valószínűleg nem lehet. Természetesnek találom t. ház, ha a t. minister urak ép oly idegenkedéssel viseltetnek az adótételek iránt, mint az egész közönség; de az mégis különösnek tűnik fel előttem, hogy akkor, a mikor interpellálják a t. vallás- és közoktatásügyi minister urat, hogyan lehetett bérbe adni 10 forintért olyan birtokot, melynek adója fejében 8 ezer forintot fizetnek, azt mondotta, hogy ő az adót nem tekinti: mikor azután a kereskedelmi minister urat azért kérdezik, hogy adhatott 10,000 frt haszonbért oly birtokért, melyért csak 400 frt adót fizetnek, ő is azt mondja, hogy nem nézi az adót. Megengedem, t. ház, hogy ez egyéni szempontból talán helyes, hanem meg nem engedhetem, hogy különösen azon székekből hangozzék, hogy az adó a valóságos jövedelem megítélésére nem szolgálhat alapul. Ezt nem lehet mondani, a fennálló törvények értelmében, melyek szerint a katastert a jövedelem alapján csinálták és a tiszta jövedelem alapján lesz kivetve az adó, tehát a birtok értékének nagyobb ismérve alig lehet, mint az adó; de nem szabad mondani azon helyről, midőn az általános vita alkalmával felhozatott egyik t. képviselőtársam által azon visszásság, hogy a latifundiumok adója aránylag sokkal kisebb, mint a kisbirtokoké. En eddig s velem sokan arról voltunk meggyőződve ez ideig, hogy a tiszta véletlen ugy hozta ezt magával; hogy a latifundiumok birtokosai a regulatio alkalmával a rossz részt vették és a jót a kisbirtokosoknak adták; azonban, ha igaz volna, a mit a t. minister ur mond, hogy tudniillik a jövedelmezőség és érték hez az adó nincs szükségszerüleg arányban, igen különös következéseket lehene levonni. A t. minister ur azt is mondja, hogy a kérdésben lévő gazdasági iskolához általában szó nem fér. Én ellenkező nézetben vagyok s azt hiszem, hogy ahhoz igen is nagyon sok okos szó fér, a mint ezt Lyka Döme t. képviselőtársam a múlt napokban bebizonyította. Hogy azonban különösen azon iskolához nem férne szó, ezt az igen t. minister ur valóban alig fogja másodszor ismételni. Mert én nagyon kíváncsi vagyok arra, hogyan fogja a t. minister ur megtehetni azt, ha csakugyan nem akart egyebet ezen iskola felállításával, mint valóságos földnnves -iskolát, hogy az akisgaz d ki esetleg nyolcz holdon gazdálkodik, 800 holdas birtokon tanulja meg a nyolcz holdra alkalmas gazdálkodást? és hogyan fogja megtanulni az azt azon földmíves-iskolában, miként tegye jövedelmezővé szolgalommal megterhelt birtokát, miután a volt úrbéres birtoknak szolgalma 309 az, hogy minden harmadik esztendőben legelő legyen. De kifogást lehet tenni ezen iskola ellen azon tekintetből különösen, hogy oly helyen állította azt fel, a hol az nem szükséges. Mert hiszen az egész Dunántúlnak nem annyira földmíves iskolára, mint vinczellérképezdére van szüksége, az egész Dunántúlon oly intensiv módon gazdálkodnak a kisgazdák — már azok, a kiknek erejét a kétlábú phylloxerák minden nemei ki nem szívták. De hogy ez irányban őket a középbirtok alig, a nagybirtok pedig épen nem közelíti meg. De mire a Dunántúlnak nagy, égető szüksége van, az avinczellérképezde, miután a Dunántúlnak, különösen déli részének szőlőszete teljesen primitív, elhanyagolt állapotban van. A t. minister ur is helyesnek fogja pedig ismerni azt, hogy az általa is jól ismert helyen, homokbuczkákon szőlőtelepet felállítani s így vinczellérképezdét létesíteni nem lehet. Azt mondja a minister ur, hogy ő alkalmasnak találván a birtokot, megkötötte a szerződést, annyival inkább, mert az illető birtoktest tulajdonosa — mint az indokolásban mondja — fel fogja állítani a szükséges épületeket a legnagyobb részben. Bocsásson meg t. minister ur, de én az indokolásnak ezt a kitételét a beszédében mondottakkal megegyeztetni nem tudom. Mert míg az indokolás csak azt mondja, hogy a legnagyobb részben teljesíti az építkezéseket, addig beszédében már azt mondja, hogy egészben teljesíti. Gr. Széchenyi Pál: A gazdasági épületeket ! Szalay Károly : Igen, gazdasági épületeket. Talán nem tartozik szorosan a tárgyhoz; de a dolog jellemzésére minden esetre szolgál, hogy ezen építkezések az illető tulajdonosnak, nem tekintve arra, hogy az államtól előleget nyer, alig kerülnek valami nagy költségébe. Mert a mint épen tegnap értesültem, azon épületeknek a teteje oly fákból készül, a melyeket Somogymegye törvényhatósága ezelőtt 40—50 esztendővel az utak mellé ültetett. Ha a t. minister ur nem tudta, egyéb adatokból, mennyit fizet incompetenter haszonbér, ott vannak saját indokolásában a számok, melyek erről meggyőzhették s melyet ignorálni teljesen lehetetlenvolt. A kiadás ugyanis összesen 15,000 forintra van most másodízben előirányozva, e körülmény szintén nagyon különös, mert nem tarthatom nagyon reális költségvetésnek azt, melynek 20,000 forintos tételét csak ugy hirtelen 15,000 forintra lehet devalválni s igy is épen ugy megfelel a czélnak, mint előbb; de hát ezt mellőzve, a kiadás, mondom, 15,000 forintra van előirányozva, a mi. nister ur pedig beszédében azt mondja, hogy az alapítványok fedezni fogják a költségeket, kivéve tán egy pár kisebb kiadást, Ha a jövedelemben február 3. 18S6.
