Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-174

310 174. országos ülés február 3. 1S8C. benne vannak az alapítványok, melynek összege legkevesebb 32,000 frt, marad a jövedelem mintegy 11,000 írt. Kérdem tehát a minister urat, történt-e valaha Magyarországon és történhetik-e valahol a világon, hogy egy birtokért, melynek bevétele 11,000 frtra van előirányozva, 10,000 forint haszonbért fizessenek? Ismétlem tehát azon meggyőződésemet, hogy itt túlságos költekezés forog fenn, meg vagyok győződve, hogy azon birtokért, melyet a minister ur már kibérelt, azon haszonbért megadni nem lehet az ország megkárosítása nélkül: ennélfogva e tételt nem fogadom el, daczára a minister ur azon csattanó, de nem sikerült élczének, hogy örül s elfogadja, ha a somogymegyei megbotránkozás abban nyilvánul, hogy 32 helyet alapítanak, mert én a nekem tulaj donit ottat sohasem mondottam s ugy tudom, miként azon alapítványok nem azért tétettek, mert Szent-Imrén alapította, hanem azért, mert általában alapított iskolát, azt sem hiszem, hogy az alapítókat helyes volna ily feltevéssel megsérteni, a tételt nem fogadom el. Gr. Széchényi Pál földmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: Méltóztassék megengedni, t. ház, hogy a képviselő ur állításaira rögtön előterjeszthessem válaszomat. (Halljuk!) A képviselő ur azt állítja, hogy nem válaszoltam egészen az általános vitánál tett észrevételeire. Ebben igaza van a képviselő urnak anynyiban, hogy az általa megemlített előlegekről nem emlékeztem meg válaszomban. A képviselő ur akkori beszédében felemlítette az előlegeket és mintegy zárjel közt felhozta, hogy valami 60,000 forintnyi előleget említenek, mely a birtokosnak adatott volna. Hát, t. ház, előleg igenis adatott és pedig azért, mert a tanépületek felállítását a ministerium vállalta magára, ugy a mint minapi beszédemben is mondtam, a gazdasági épületeket azonban a tulajdonos köteles felállítani. Ezen épületek felállíthatására kapott a tulajdonos 10 ezer forint előleget, azon feltétel alatt, hogy ez a haszonbérbe beszámittassék. E szerint a tulajdonos voltaképen csak annyi előleget kapott, a mennyi egy évi haszonbér-összegnek felel meg. Hogy a kérdéses birtokot mily összegért vettem haszonbérbe, múltkori felszólalásomban említeni nem tartottam szükségesnek, mert azt megmondta a képviselő ur. En csak beismertem, hogy az említett összegért vettem bérbe és azt mondtam, hogy a haszonbérbevételnél nem tartom szükségesnek kutatni, hogy mi a birtok adója. Távol volt azonban tőlem azt állítani ezzel — és ezt a képviselő ur beszédemben nem fogja megtalálni — hogy az adó a jövedelem megítélésénél nem szolgálhat alapul. Én nem erről beszéltem, hanem arról, hogy az adót nem tartom szükségesnek vizsgálni akkor, mikor annak megítélése forog fenn, hogy valamely birtok mily összegért vehető haszonbérbe. A mi a t. képviselő ur azon megjegyzését illeti, hogy ezen iskola költségvetése nem lehet reális, mert azt 20 ezerről 15 ezerre szállítottam le, méltóztassék a t. képviselő urnak tudomásul venni, hogy az előirányzott összeg csak is azért volt leszállítható, mert az épületek nem készültek el oly időben, a mint én azt óhajtottam és igy az iskola tavasz helyett csak őszszel nyilik meg, tehát nem az egész éven át fog fentartatni. A t, képviselő ur téved abban is, hogy a szentimrei iskola felállításának költségei ezen 15,000 forintban foglalvák, mert a felállításra szükséges költségek nem itt, hanem a beruházások közt vannak. Ezt pedig az iskolának évi fentartására szolgáló összeggel összetéveszteni nem szabad. Azt mondja továbbá a t. képviselő ur, hogy nem állithatom, hogy az alapítványok azért tétettek, mert ezen iskola Szent Imrén lesz felállítva. Ebben is téved a t. képviselő ur, mert én mindazoknak, kiket alapítványok tételére szólítottam fel, azt irtam, hogy az alapítványt a Szent-Imrén felállítandó földmíves-iskolára kérem. Az tehát, a ki alapítványt tett, tudta, hogy a földmives iskola Szent-Imrén fog felállíttatni. Egyébiránt, mi az iskola helyét illeti, tudom, hogy az hol van, mert ismerem a vidéket és igy teljes felelősséget vállalhatok azért, hogy ezen iskolát oda állítottam. A község sem oly kicsiny, a mint azt a t. képviselő ur az általános vita alkalmával állította, mert a község 1870-ki kimutatások szerint 1800 lakossal birt s azóta a lakosság bizonyosan szaporodott, ugy hogy bízvást 2000-re tehető. Tudom, t. ház, hogy ott vannak homokbuczkák is, de a hol a szent imrei puszta van, a föld jó s annak csak csekély része homokos terület, a melyet én is szőlőmívelésre akarok fölhasználni. A mi a t. képviselő urnak azon állítását illeti, hogy a Dunántúlnak inkább vinczellérképezdére van szüksége, mint földmíves-iskolára, ez felfogás dolga lehet, hogy a képviselő ur nagyobb fontosságot tulajdonít a Dunántúl a szőlőmíveíésnek, mint a földmívelésnek, de én ellenkező nézetben vagyok, mert a földmívelést tartom a Dunántúl a fontosabb gazdasági ágnak. Nem mondóin ezzel, hogy a vinczellérképezde felesleges, sőt lesz alkalmam rövid idő múlva egy vinczellérképezde felállítására költség megszavazását kérni. De ez a vinczellérképezde Tolnamegyében fog felállíttatni ; Somogymegyének határozottan sokkal nagyobb szüksége van földmíves-iskolára. Ezekkel kívántam a t. képviselő urnak válaszolni, (Helyeslés jobbfelöl.) Szalay Károly: T. ház!