Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-173

173. orssuígos ülés január 31*. 1886. 297 és J gazdasági akadémiai évet köteles végezni! 600 frt legyen a fizetése, mint a szegény falusi i tanítónak, ki 300—600, legfeljebb 1,000 frt fizetést élvez. Azért a tudományért, a melyet én egy ily vándortanítótól megkívánok, ez oly díjazás, a melyet említeni sem lehet. Ha tehát a minister ur a phylioxera-bizt, ;sok teendőit azok fizetésével együtt ezekre a tanárokra átruházná, ezek bizonyosan jobban lennének díjazva. (Helyeslés a baloldalon.) j Áttérek már most t. ház, azon határozati ja- j vaslatra, a melyet báró Andreánszky Gráhor t. kép- j viselő ur nyújtott be, mielőtt azonban ezt tenném, ! pár szóval kívánok reflectalni azokra, miket Néppel képviselő ur hozott fel. (Halljuk 1 Halljuk !) Csudálkozom a felett, t. ház, hogy a képviselő ur, a ki, mint tudom, pestmegyei képviselő, nem tudom miért — talán non ehalaneeból vagy miből — nem nézett kissé körül, midőn e kérdésben felszólalt. Azt mondja ugyanis, azért nem szükséges gyümölcsészeti iskolát felállítani, mert tavaly is annyi gyümölcs termett, hogy legnagyobb részét nem lehetett értékesíteni, el lett az pocsékolva. Ha elment volna a képviselő ur Kecskemétre vagy Kőrösre, mely két város hódított magának külföldi piaczot nem hiszem, hogy hallott volna j csak egyetlen egy panaszt is az ellen, hogy sok a gyümölcs. De menjünk tovább ez okoskodás útján. Hiszen ezelőtt 11 évvel 1875 ben igen nagy termés volt országszerte borban is, ugy hogy akóját 1 forint, 1.20—30—40 krért adták el, sőt volt olyan vidék, a hol csak hordót kellett adni s kapott [ az ember bort. De ha azért valaki azzal állott volna { elő, hogy irtsunk ki minden szőlőt, mert egy esztendőben oly nagy volt a termés; azt hiszem, a t. ház I kikaczagta volna. Ha nézzük statistikánkat, találunk abban egy pontot, mely nemigen vigasztaló: a gyümölcs import- és export tételét. (Halljuk!) Csak röviden említem, hogy míg átlag alig másfél millió ára vitetett ki, külföldről három és fél millió árát hoztunk be. Már maga ez adat is elég a t. képviselőtársam állításának megczáfolására. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy ha Magyarország épugy foglalkoznék gyümölcstermeléssel, mint például Stájerország, vagy akár Csehország, Olaszország egy része: ebben oly kincsünk lenne, mely segítene elenyésztetni az évenkinti deficitet. Hogy a kormánynak kötelessége segédkezet nyújtani ez ügyben, azt, ugy hiszem, a t. minister ur sem fogja tagadni. A legfőbb idő itt van, mert mig egy gyümölcsészeti iskola kellőleg fel van szerelve, a fajok be vannak szerezve és többszörösítve,ahhoz legalább is három-négy esztendő kell. Ha hozzáveszszük, hogy e gyümölcsészeti iskolában az országnak kiosztandó fákat kell termelni, ezek neveléséhez lea-a'ább más 6—10 esztendő szükséges. A kiültetés után pedig körülbelül csak 15 év múlva fugKÉPVH. NAPLÓ, i 884 —87. VIIÍ. KÖTET. juk mind ennek hasznát láthatni. Azért nem szabad hát késlekedni, mert minden perez drága. Sokszor felhozatott a képviselőházban, hogy a vasutak mente, mely most kopár, ültettessék be gyümölcsfákkal. Hasonlóképen nagyon üdvösnek tartanám, hogy, mint ez Stájerországban már mégis van, a kormány ültesse be a községi utakat oly módon, hogy a fákról való gondoskodást bízza bizonyos szabályzat alapján a községekre.(Helyeslés a baloldalon.) Ismerve a t. minister ur jóakaratát, újra felkérem, hogy ha nem is oly nagy, de legalább kisebb összeggel járuljon hozzá Andreánszky képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Nendtwich Károlyl T. ház! Nem hiszem, hogy volna köztünk egyetlen képviselő, ki el nem ismerné, hogy a szőíőmívelés Magyarországon oly nagyfontosságú, hogy azt mindenféíeképí'n nem támogatni nagy vétség volna. Vétség azért, mert nálunk százezrek, sőt milliók élnek belőle. E százezrek véres verejtékükkel szerzik meg általa az élelmet. Azonban kénytelen vagyok itt némely visszásságokra rámutatni, miket Magyarországon a szőlőmívelés körül követteini látunk és miken segíteni bizony midenikünknek érdekében áll. (Halljuk!) Én elmondhatom, daczára annak, hogy általában azt állítják, hogy nincs ország Európában, mely oly jó, oly kitűnő borokat termelne, mint Magyarország, hogy ebben az állításban némi tévedés van. Nem állítom én azt, hogy nem lehetne így. Kétséget nem szenved, hogy Magyarországnak részint talaja, részint climaticus viszonyai olyanok, hogy itt hazánkban úgyszólván minden fajta bor, a mit egyáltalában Európában termelnek, szintén termelhető. Méltóztassék csak azt tekintetbe venni, hogy vannak Magyarországon különös fajta borok, milyeneket másutt az egész világon sehol sem látunk. Ide tartozik nevezetesen a tokaji bor. Tokaji bor a világon sehol sem terem. Akármiféle módon, akár hová ültessenek is tokaji szőlőt, tokaji bort termeszteni sehol sem fognak. Mig viszont a világ legfinomabb borát lehet úgy Magyarországon, mint Erdélyben termeszteni. Az által, hogy a rieslinget a Rajna vidékéről Magyarországba átültették, azt a finom zamata rajnai bort hazánkban épen ugy elő lehet állítani, mint a Rajna vidékén. (Igaz!) Azonban a mi egész szőlőtermelésünkben tömérdek nagy hiba van s ezek a hibák kezdődnek mindjárt a szőlöültetésuél és végződnek akkor, midőn a bort palaczkokba töltik. Én itten nem akarok azokról szólani, kik jelenleg okszerűen kezelik szőlőiket s a boraikat — ezek száma az egész országban igen csekély — de szólani akarok a nagy tömegről, a népről, mely szintén a szőlőből 38