Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-173

298 173. orssságo* fiié* január 30. 1888. él. Mindjárt, a mint a szőlőt ültetik, tömérdek hibát követnek el az által, hogy oly sokféle fajt ültetnek össze minden válogatás nélkül, melyek bülönböző időben érnek meg. És mi történik ? A szüretelés egy és ugyanazon időben van. Az egyik szőlő már rothadni kezd s a másik még nem érett meg és daczára ennek, mind azt a különféle faj szőlőt egybeszedik s egy bort készítenek belőle. Én is jártam egy kicsit a külföldön és szóltam ez iránt sokakkal s azt tapasztaltam, hogy a magyar vörös bort dicsérik mindenütt, de a fehér bort nem, a fehér bort nem kedvelik. Ennek oka, azt hiszem, főképen abban áll, hogy oly számtalan, minden válogatás nélküli szőlőfajokat ültetnek össze, holott szükséges, hogy minden vidék azon szőlőfajokat válogassa ki, a melyek épen azon vidéken a legalkalmasabbak és a legjobb bort adják. Hogy miért nem birunk mi nagyban borkereskedést űzni a külföldre, annak egyik főoka abban áll, mert például egy angol borkereskedő nem egy pár száz akót vagy hectolitert akar venni, ő mindjárt egy pár ezer hectolitert kivan, de azon bor legyen aztán egy minőségű és számíthasson minden évben ugyanolyanra és annyira. Azt pedig mindenki tudja, hogy ez Magyarországon teljes lehetetlen. Hol van Magyarországon szőlőtermelő, a ki képes volna csak ezer hectoliter bort is szállítani és minden évben ugyanolyat adni. Itt sokat hallottam emlegetni a hamis bort. Igenis, lehet a bort hamisítani, az kétséget nem szenved, mikor azt olyan állapotban állítják elő, hogy vagy az egészségnek árt, vagy nem ízlik. De én hamisított bornak egyedül csak azt nevezem, hogy ha valaki somlyai bor helyett más bort árul. A bor nemcsak a természetnek egy terménye, azt egyszersmind mesterséggel kezelni is kell és olyan állapotban kell előállítani, hogy a fogyasztó ízlésének megfeleljen. Ennélfogva minden bor egyszersmind mtítermény is. Ha egyforma bort akarunk előállítani és pedig nagyobb mennyiségben, nem marad egyéb hátra, mint sokféle borokat összevásárolni, azokat összeválogatni és a melyek egymással vegyíthetők, azokat vegyíteni. Ezt azonban csak nagykereskedők tehetik, Magyarországon pedig ilyen nagy. kereskedő, egy- kettőt kivéve, alig van; és a kik vannak, azok inkább gyártott borokkal, nitíhorokkal kereskednek és nem a természet által termeli borokat használják. És igy kétséget nem szenved, hogy a kormánynak kell ezen ügyet kezébe venni és olyan inintapinezét felállítani, a mely azután képes legyen az egész világ bizalmát megszerezni magának borai iránt. Ez véghetetlen nagy előnynyel járna. Ezen oknál fogva én kívánom, hogy ez történjék, hanem történjék csakugyan az egész ország érdekéhen, pedig nem mindig ugy történik minden, a mint történnie kellene. Daczára ennek én igenis megszavazom azt az összeget, mely a mintapinczére ajánlva van. Engedje meg a t. képviselőház, (Bálijuk!Halljuk I halfélől.)hogy végre a lentermelésről mondjak egy pár szót. Mikor Gorove István volt a földmívelésügyi minister, akkor egy szakértőt hozatott ide a külföldről, a ki itt megmutatta a kenderáztatást müuton. Ez a próba jó nagy sommába került, valami 30,000 frtba és még sem volt semmi sikere, nem azért, mintha azoa a módon nem lehetne, czélszerűen eljárni, vagy mintha e módnak nagy haszna nem volua, hanem mert az egész ügyet egyszerűen elejtették. Pedig ezen eljárást csakugyan be lehet az egész országba hozni. Ez az eljárás műúton történik és igen rövid idő, 48 óra alatt a kendert annyira lehet áztatni, hogy a szárításra egészen kész. Egyes emberek ezt nem tehetik; de ha egyesületek állanának össze, ha maga a kormány venné kezébe az ügyet és oly helyeken, a hol a kendertermelés nagy mértékben történik, behozná ezt az eljárást: tudniillik a műúton való áztatást, akkor ez sikerrel és olcsón megtehető lenne. Az a kender, a melyet igy műúton áztatnak, igaz, hogy veszt egy keveset, de nagyon keveset tilolhatóságából, de annál szebb, fehérebb és annál nehezebb lesz. Végre méltóztassék megengedni, hogy még a gyümölcstermelésről szóljak pár szót. (Halljuk!) Nem szenved kétséget, hogy a gyümölcstermelés Magyarországon igen jó talajra találna, mert Magyarország cliniája, valamint talajviszonyai erre annyira alkalmasak, mint kevés országé. Megmutatta ezt a legutolsó, valamint az egy pár évvel ezelőtt rendezett kiállítás. Én beszéltem külföldiekkei, a kik bejárták egész Európa gyümölcskiállításait és mindnyáján azt állították, hogy talán Francidaországot vagy Belgiumot kivéve, másutt olyan gyümöícskiállítást, mint a minő a mienk az utolsó volt, nem láttak soha. Voltak ott nem csak almák, hanem más gyümölcsfajok is, főkép igen gyönyörű és jó körte. Ez megmutatta, hogy Magyarországon igenis megvan az alkalom arra, hogy a gyümölcstermelés tovább fejlesztessék. Ámbár én is hallottam, de uem bír semmi alappal az, hogy a gyümölcstermést nem bírjuk elárusítani és nyakunkon marad. Ez nem áll. Méltóztassék csak Kecskemétre, Nagy-Kőrösre tekinteni. Hallottam, hogy onnan Calcuttába szállítják a gyümölcsöt. Ha a kecskemétiek és a nagykőrösiek megteszik ezt, miért ne tehetnék meg más városok is? Túl a Dunán szintén gyönyörű gyümölcs terem, csak a piaezokat kellene felkeresni, hol elárusíthatnák. Hisz tudjuk, t. ház, hogy a szőlő jelenleg a Váczon túli vidékről elvitetik nemcsak Berlinbe, Hamburgba, Pétervárra, hanem még tovább is. Elszállítanak igen sokat és eladják jő áron, nyernek rajta sokat, sokkal többet,