Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-173
296 178, oräEágos ttlét. jeauár 30. 1886. való megrendelések csak mintegy 200 hectoliterig történnek. Elfelejtkezik a t. képviselő ur arról, hogy csak magánál a mintapinczénél történt meg rendelés tett 200 hectolitert. Egyes termelők s köztük magam is több megrendelést kaptunk külföldről, mert ott megismervén az anyagjóságát, már most mindig több-több megrendelést tesznek. Tehát azt nem tudja senki egész bizonyossággal, sem én, sem a képviselő nr, hogy mennyi megrendelés érkezik Magyarországra az egyes termelőkhöz, de én annyit mondhatok, hogy külföldről való megrendelés nem 200, hanem bizonyosan 2,000 hectoliternél is többre rug\ Még egy megjegyzést tett a t. képviselő ur — és ez már a szakember körébe vág — a meiyre szintén megmondom véleményemet. Nincs rosszabb dolog, mint bizonyo? nagy hangzású szavakat mondani a közönség előtt, mert ezek következtében a közönség azon része, mely nem foglalkozik szakszerűen a dologgal, ellenszenvre gerjed az intézmény iránt. A t. képviselő ur ugyanis azt mondta, hogy ismeri a mintapineze egyik alpinczemesterét, a kinek régi ismeretes gyengéje a kénezés és ez az oka annak, hogy a mintapincze borai fejfájást okoznak. Ez egyszerűen nem áll Ha fejfájást okoz a mintap.ncze bora, ugy az annak túlságos élvezésétől van, de nem a kénezéstől. (Helyeslés és derültség) mert rendes pinezegazdáíkodás mellett kész borainkat soha sem szoktuk kénezni. A mi pedig a hordó kénezést illeti, nagyon lekötelezné a tudományt és bennünket t. képviselőtársam, ha az üres hordó kénezés helyett más biztosabb módot tudna mondani, mely a penészedést meggátolná. Történtek erre kísérletek salicyllal és borszesszel, de nem vezettek czélra, egyedül a kénezés alkalmas*, arra, mert abban van meg a eonserváló erő. Ezeket elmondván, áttérek felszólalásomnak tulajdpnképeni tárgyára. (Bálijuk!) Én ugyanis azon mozgalmakban csekély arányban szintén részt vettem, a melyek egy időben az országos gazdasági egyletből kiindultak és akkor gondolom, a jelenlegi t. minister ur szintén azt az elvet vallotta és annak megvalósítására törekedett, hogy a földmívelési tárcza külön választás-ék az ipar- és kereskedelmi tárczától. A legnagyobb baj, a mi Magyarország fóldmívelését érhette, az, hogy e tárczák együtt vannak. A legnagyobb jóakaratot tételezve is fel az illető ministerről, lehetetlen, hogy jól töltse be mind a három tisztet. A földmívelés-, ipar és kereskedelmi minister ur háromféle nyeregben ül. Hogy ha jól üli meg az egyik nyerget, a másik kettőből minden esetre kiesik. Én még nem halottam, hogy háromféle szakmában, mely sokszor ellentétben áll egymással, igazságosan és jól járhasson el valaki. Ha a földmívelési tárcza, az ipar- és kereskedelmi tárczával nem lenne együtt, ismerve a t. minister ur jóakaratát, nem hiszem, hogy megtakarításokat akarna eszközölni a gazdaság különböző ágainak emelésére fordítandó összegnél. Azt hiszem, hogy ha bármely tárczánál — kivéve a közoktatásit — a minister urak megtakarítást akarnak eszközölni, annak a közönség legnagyobb része őszintén örül, de hogy a földmívelési tárczánál takarít tassék meg valami, én ezt részemről helyesnek nem tartom. Emlékezem én arra az időre, t. ház, mikor a gazdaság különböző ágainak emelésére 100— 150 ezer frt volt felvéve a budgetben. Örömömet fejezem ki a felett, t. ház, hogy a kormány és minister ur e tételt fokonkint emeli. Emelje is, mert, hogy ezen befektetések csakugyan jövedelmezők, azt kimutatja Magyarország lótenyésztésének ügye, mint azt Lits Gyula képviselő ur múltkori felszólalásában oly helyesen kifejtette. (Ugy van! balfélöl.) Ha a t. minister ur a dologi kiadásokat csakugyan apasztani akarja, ajánlom figyelmébe azon személyi járandóságokat, melyeket a phylloxerabiztosok élveznek. Magyarország azon szerencsétlen helyzetben van, hogy majdnem Vs-át lepte el a phylloxera. Mikor még csak egyes helyeken szórványosan mutatkozott a baj, a tudomány akkori álláspontja szerint gyérítésekkel vagy kisebb területeken, kertekben vagy elzárt helyeken kiirtással lehetett intézkedni — de már ez túlhaladott álláspont lóvén — én a phylloxera biztosi állást szükségesnek nem tartom. A phylloxerát ma, midőn az annyira el van terjedve, felkeresni nem nagy mesterség. Ezen kivül van a phylloxerabiztosokra egy dolog bízva, a melyhez őszintén szólva, nem nagyon értenek. Például felhozom, hogy a székesfehérvári telepet a mnlt nyáron meglátogattam s azt láttam, hogy a riparia ame rikai ellenálló szőlőfaj egy ölnyire van egymástól quadratban elültetve. Minthogy pedig e szőlőfaj azért volt igy ültetve, hogy vesszőt hozzon és az oltásnál alapul szolgáljon, az egy ölnyire való ültetés valóságos absurdum, mert ha a vesszőnövesztés a fő, akkor a mennél sűrűbb ültetés van indo kolva, nem pedig a távol elhelyezés, mely csak a gyümölcstermetésnél különösen a lugosművelésnél van megendedve. Ha a t. minister ur a phylloxera biztosok állását fentartani szükségesnek látja, akkor nézetem szerint czélszerfí volna ezek teendőit egyesíteni a borászati és szőlészeti vándortanárokéval, mert ekkor nem történhetnék meg az az anomália, hogy egy ily vándortanárnak, a ki 8 gymnasiumi osztályt
