Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-173

17S. országos ttlés jaauár 30. 1886. 295 legkisebb kifogásom sincs, sőt ellenkezőleg engem és azt hiszem, többeket is, meglepett, hogy az igen t. minister ur épen ezen a téren, hol a teremtésre, az újításra legjobb alkalom kínálkozik, látta szükségesnek az előirányzat leszállítását, mikor pedig sokkal improductivebb téren, hol semmi alapja sincs az újításnak, százezerszámra fecsérlik a pénzt, És ha minden más productiv czélra is oly szűken jut a pénz, én bátor vagyok egy eszmét megpendíteni, melyet, ha létesítünk, oly jövedelmi alapot teremtünk, mely ezen a téren igen nagy eredménynyeí járna. (Halljuk!) Ez szoros összefüggésben áll a gyümölcs-, a bortermeléssel, de még a méhtenyésztéssel is, tehát szorosan ehhez a tételhez tartozik. És ez az eczetgyártás megadóztatása, (Helyeslés a szélső baloldalon) ha már a bort megadóztatjuk, a mi csak tisztán a bor értékével van összekötve, akkor én valóban nem értem, miért ne adóztassuk meg az eczetet, mely borból, gyümölcsből vagy mézből igen könnyen és egyszerűen előállítható és a legegyszerűbb parasztasszony is képes ilyen utón a legegészségesebb, legjobb természetes eczetet készíteni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És ha elgondoljuk t. ház, hogy már a csecsemőtől kezdve egészen az öreg emberekig, nő, férő, egyaránt fogyaszt eczetet, ez a fogyasztás nem lehet jelentéktelen. De azt mondják, hogy épen azért, mert a fogyasztás nem jelentéktelen és inert az eczet élelmi czikkül szolgál, nem vagyunk jogosítva az eczetet a szegényebb osztály érdeke miatt megadóztatni. De ez nagy tévedés, t. ház. Az eczet előállítása mindenkinek módjában van. Hisz földmívelő nép vagyunk ; egy darabka földje még a szegényebb embernek is van és gyümölcsből, mézből készíthet eczetet. És ha veszszük az egészségügyi szempontot, lehetetlenség, hogy a gyártót eczet olyan egészséges volna, mint a mézből vagy gyümölcsből készített eczet. (ügy van! a szélső baloldalon.) Adóztassuk meg tehát azt az egészségtelen eczetet és ez anyagi és morális kényszert fog gyakorolni az adózó népre, hogy gyümölcsfát ültessen vagy egy pár kas méhet tartson és igy a szép jövedelem mellett ezáltal ugy a gyümölcstermelés, mint a méhészet terén ezen intézkedésünk által jótékony hatást gyakorolunk. Eltekintve ettől, t. ház, nekem más észrevételem is van. (Halljuk!) Nem látom teljesen indokoltnak, hogy minden téren külön vándortanárokat alkalmazzunk és díjazzunk és inkább látnám indokoltnak azt, hogy a rokon tereket foglaljuk össze és vándortanárainkat fizessük jobban, mert például 6 borászati vándortanárunknak oly nagy területe van, hogy kötelességüknek eleget nem tehetnek. Sokkal czélszerűbbnek látnám a borászat, a gyümölcsészetés még a phylloxera ügyeit összesíteni és 6 helyett 12 vándortanítóra bizni. Nem akarom a t. ház figyelmét sokáig fárasztani, de e rovat alatt bátor vagyok még egyszer a hal tenyésztés ügyéről szólani. (Halljuk!) Csak azon nagyzásra akarok reámutatni, a melyet a mi kormányzatunkban igen nagy hibának találok. Eszembe jut az a régi, elavult és szerintem leggyülöletesebb fogalom, hogy az ember csak a bárónál kezdődik. Ha ennek maradt valahol nyomi, ugy a haltenyésztésnél történt ez. Itt a hal a pisztrángnál kezdődik, mintha a többi másnemű hal nem is léteznék. (Derültség.) Az iglói pisztrángtenyésztésre 1,350 forint van felvéve, a felsőmagyarországira 4,150 forint, tehát összesen 5,500 forint. Nem látom indokolva, hogy ha a pisztrángokra ennyit költünk, miért nem áldozhatnánk a többi halak tenyésztésére is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azért voltam bátor megjegyezni, hogy kár volt a felvett költséget törülni, mert kimutattam, hogy annak ezélszertí beosztására elég hely volna. Csak ezt akartam megjegyezni; különben a tételt megszavazom. (Helyeslés szélső balfdbl) Szalay Imre: T. ház! [Halljuk!) Mielőtt felszólalásom tulajdonképeni tárgyára áttérnék, engedje meg a t. ház, hogy előttem szólott Herman Ottó képviselő urnak szavaira nem annyira polemicus szempontból, mint inkább rectificatio szempontjából néhány megjegyzést tegyek. Ezen megjegyzés tételére feljogosít engem az, hogy ő, a mint láttam, inkább az iparosoknak és borkereskedőknek érdekeit védi. Ezért engedje meg a t. ház, hogy én a bortermelők érdekeit véd jem. 0 ugyanis azt mondja, hogy a külföldön a „Weinlaube" és a „Wein- und Agriculturzeitung" czímtí lapokban számtalan megrovó czikk foglaltatik a kormánybiztosság és különösen a mintapincze ellen. Ismerem azon szaklapokat, tudom azt is, hogy mi Íratott ott, de ismerem azt a tendentiát is, a mely miatt az íratott. Mert mindenki élénk emlékezetében lehet az, hogy nem igen régen Svájczba a magyar boroknak igen nagy importja volt, mi által örvendetes lendületet nyert bortermelésünk; de az nagyon rövid idő alatt megszűnt és csak most sikerült azt a mintapincze útján visszaszerezni. Miért vesztettük el e piaezoí:? Egy pár borkereskedő lelketlen eljárása miatt, a kik fuxinnal festették boraikat. Természetes tehát, hogy ezen borkereskedőknek nem tetszik, hogy ha a külföldön azt mondják, hogy az ő műveletük nem volt tisztességes és a mintapincze azt akarja elérni, hogy tiszta boraival újra visszahódítsa azon piaezot, a melyet e kereskedők oly könnyelműen elharácsolták. Azt mondta a t. képviselő ur, hogy külföldre