Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-173

292 175. országos ülés jannárSO. 1886 törekvés nincs valami, solid czélra, hanem való- | ságos reclamgyártás fizetik. Én a mintapincze borainak csekély kelendőségének okát épen abban a szertelenségben és sokféleségben keresem, melylyel a reclam űzetik. És minthogy én abban a meggyőződésben élek, hogy egy oly nagy kereskedelmi ág, mint a borkereskedés, sokkal nagyobb érdekű, sőt a tisztesség is megköveteli, hogy az respeetaltassék: én nem vagyok hajlandó arra, hogy az országos mintapinczének, mely csak 200 és egynehány bortermelőt érdekel, alárendeljem az ország egész borkereskedését. Én határozati javaslatot nem nyújtok be, mert nem akarom kitenni a ház némely tagját annak, hogy saját érdekében szavazzon, hanem egyszerűen kijelentem, hogy a tételt nem szaTazom meg. Gr. Széchenyi Pál földmívelés-, iparés kereskedelemügyi ministerl Engedje meg a t. ház, hogy azon meglehetős erős vádra, melyet a mintapincze ellen a t. képviselő ur emelt, mindjárt feleljek és a mintapinczének álláspontját védelmezzem. (Halljuk.') Megvallom, hogy nem értem egészen a képviselő urnak mérgelődését a mintapincze felett, mert azt, hogy az ő felfogása szerint túlságos rec lam tízetik, a mintapinczének nem róhatja fel hibául, mert mint méltóztatnak tudni, épen a külföldön való darusításnál van legnagyobb szükségünk ügynökökre, mert a mintapincze nem lehet mindenütt jelen. Hogy ezek az ügynökök mikép űzik a reelamot: kis mértékben-e vagy pedig nagyban, a lapnak utolsó oldalán e vagy pedig elején: ehhez csak annyiban lehet hozzászólásom, a mennyiben az illető ügynök oly kifejezésekkel élne, aminőket a t. képviselő ur hozott fel. Az oly hangot, hogy ez az egyetlen hámi sitathu) magyar tor, mely a mintapinczében van, a ministerium nem tűrheti meg, a miért is az ily reclam ellen nem csak felszólalások történtek, hanem az egyenesen el is tiltatott a kormány részéről. Arról tehát eléggé gondoskodunk, hogy ily reclamok a kereskedelem kárára ne tízessenek. A mi pedig a reclam kisebb vagy nagyobb mértékét illeti, azt hiszem ez relatív dolog. Azon oldalról t. ház, megtörtént az, hogy szemrehányást kaptam azért, mert némely dolgokban nem csináltam elég reelamot; most pedig egy másik téren sokalják a reelamot. Ily körülmények közt nagyon nehéz eltalálni a helyes mértéket és nagyon nehéz meghatározni, hogy hol csinálandó sok és hol kevés reclam. Reclamra t. ház, minden esetre szükségünk van, mert a külföldön akarjuk a magyar borokat eltérj eszteni; a külföld pedig reclam nélkül nem tudja, hogy hol van forrása a jó magyar bornak. A t. képviselő ur felhozza, hogy a mintapinczéhez arányosítva a kereskedelem sokkal több bort visz ki a külföldre. Természetes, hogy többet visz ki; hisz a t. képviselő ur meg is fejti annak okát előadásának továbbbi folyamán, mert azt mondja, hogy a palaczkokban kivitt borok oly nagy vámot fizetnek, hogy ezek nem eoneurrálhatnak a hordókban kivitt borokkal. A kereskedő hordóban viszi ki a bort külföldre s igy olcsóbban viheti azt ki és többet szállíthat. Mi t. ház, palaczkokban viszszük ki és ezért drágul a mi borunk. Hivatkozik a t. képviselő ur arra, hogy mi eltérünk az eredeti szabálytól, a mennyiben megengedtük a hordókban való szállítást. Méltóztassék ezt a t. képviselő ur praecise oda állítani. Igenis meg történt, hogy hordókban szállítottunk külföldre bort, azért, hogy megkisértsük, nem lehetne-e olcsóbban elterjeszteni a magyar borokat; de nem minden ügynöknek lett a mintapincze borainak hordóban való szállítása megengedve. Ez csakis a berlini ügynökségnél történt, hol pinczét béreltünk, a hol az általunk kiküldött pinczemester fejtette le a borokat s a hol a palaczkok az innen küldött vignettekkel lettek ellátva, a melyek bizonyítják, hogy a bor a mintapinczéből eredt. Ez tehát erős felügyelet alatt történt s azért nem lehet mondani, hogy ez általános engedély volt, hogy a mintapincze borai hordókban vitessenek külföldre. Sőt ellenkezőleg. Hivatkozom arra, hogy az a bizottság, mely a mintapinczét kezeli, többször intézett hozzám kérdést, ráállok-e végre kívánságukra és megengedem-e a hordóban való kereskedést? Én azonban ezt határozottan elleneztem és jövőre is ellenezni fogom; mertén a pincéé jellegét abban találom, hogy az ott kezelt borok palaczkokban menjenek kereskedésbe, mert a kezelés tisztasága csak igy ellenőrizhető. Felhozza a t. képviselő ur azt is, hogy a vasutaknak ukázban lett meghagyva, hogy a mintapincze borait tartsák»A t, képviselő ur ezt vádként hozta fel, pedig én nagyon helyesnek tartom. Sőt azt hiszem, épen akkor tehetne nekem jogos szemrehányást bárki, ha nem jártam volna közbe a közlekedési ministernél az iránt, hogy boraink az országban mennél hozzáférhetőbbek legyenek és minél több helyen legyenek kaphatók. (Helyeslés.) Azt mondja at. képviselő ur. hogy most már a kezelő bizottságban a borok vegyítése is szóba került és hogy ennélfogva mi e téren ugyanazt fogjuk tenni, a mit minden borkereskedő tesz. Itt is distingnalni kell; mert ez sem általánosságban volt proponálva s nem is ugy, mint a t. képviselő ur mondta. 0 arra hivatkozott, hogy gróf Andrássy Gyula hozta szóba azt az eszmét, mely azután el is fogadtatott, hogy tudniillik egyes termelők borai összevegyittessenek. Ez, t. kép-