Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-173

173. országos Ülés jüiiuár 30. 1886. 28 9 nem számoltunk a tilolás nehéz munkájával és ott mindig hibásan fog történni minden, a mi ezen irányban történik. Tehát t. ház, mig a kender első feldolgozására nézve a mai viszonyokhoz képest könnyítési eszközök nem hozatnak be, jel csen olyanok, milyeket a kisebb termelő megszerezhet magának, melyek által a maga munkáját könnyítheti, bármely nagyobb szabású kísérlet egyáltalában nem fog sikerre vezetni. Ez volt, t. ház, a mit a kenderbeváltó intézetre vonatkozólag előterjeszteni óhajtottam. Kiemelem még egyszer, hogy a kendertermelés fokozását szükségesnek és üdvösnek tartom s ily könnyítéseknek megalkotását valósággal óhajtom. Felszólalásomnak tulajdonképeni tárgya most következik t. ház! És ez nem egyéb, mint az úgynevezett „Magyar királyi központi mintapincze". (Halljuk !) T. ház, én már a múlt ülésszak alkalmával támadást intéztem ezen intézmény ellen, de akkor nekem végszavam nem lévén, nem reflectálhattam azokr;:, miket a ministcr ur a mintapincze védelmére felhozott, de én azóta figyelemmel kisértem a tárgyat s meggyőződtem arról, hogy ezen intézmény lentartása azon formában, mint jelenleg van, különös tekintettel azon eljárásra, melyet az a közéletben követ reclamszerű működésével, egyáltalán mint „magyar királyi minta intézmény" fenn nem tartható. T. ház, én teljes objectivitással kívánok az intézmény bírálatába bocsátkozni. Az 1885-ik évi kimutatásoknak végeredménye a következő, még pedig hivatalos számadatok szerint: volt szeptember 30-án 12,328 bectoliter borkészlet. Ebből eladatott ugyanazon évben 4,736 hectoliter, maradt tehát a pinczében mint készlet 7,592 hectoliter. Miután e mintapincze azt tűzte czéljául, hogy valóságos fajborok, melyek egyenesen a termelőktől beküldetnek, bocsáttassanak forgalomba és pedig különös tekintettel arra, hogy a magyar borkereskedés hitele a külföldön helyreállittassék: vizsgáljuk meg már most, hogy ezen kitűzött czéljának a mintapincze miként felel meg? (Halljuk!) Az eladott 4,736 hectoliterből eladatott Magyarországon 2,402, Ausztriában 2115, Németországban pedig és a külföldön mindössze csak 219 hectoliter. Tehát, t. ház, a mintapincze azt tűzte czéljául, hogy a külföldön akarja a magyar bor hitelét helyreállítani, constatálom, hogy Magyarországon tizenháromszorosát adta el annak, a mit a külföldön eladnia sikerült. És ezzel szemben constatálni kívánom a következőket. A magyar borkereskedés szállíthat Svájczba évenkint 100,000 hectoliter bort, ha Magyarországon olcsó borok vannak; mert a fran KÉPVE. NAPLÓ 1884—87. VIII KÖTET. | cziák kizárólag csak olcsó borokat vesznek, akkor kiszállít Francziaországba 120—150 ezer hectoliter bort. Angliába nem sikerült a hectoliterek számát megállapítani, ide átlag 50—70 ezer font sterling árú bor megy ki. Tehát a magyar borkereskedéssel szemben, mely olyan tömegeket szállított a külföldre, a mely Magyarországban annyira növeli adóban a bevételeket, azt követni, mit a mintapincze, az valóságos merénylet, t. ház! Mi az a merénylet? Mi annak lényege? Én kimondom, hogy nagy megbotránkozással olvastam a külföldön megjelent borászati lapokban, hogy mily módon tárgyalják ezek a magyar királyi mintapincze dolgait. De fektethet erre valaki súlyt s lehet valaki, a ki nem fektet; én részemről nem tartom csekélynek, hogy a szaksajtó, a mely igen el van terjedve, egy ilyen intézmény kedvéért mily világításba helyezi Magyarország kormányzati viszonyait. A mit én merényletnek neveztem, az azon szertelen reclam, a mely oly jellegű, hogy a megérdemlett elnevezést rá alkalmazni már a házszabályok tekintetéből sem merem. Mit csinál az a reclam. Minthogy külföldön a mintapincze borai nagyon gyengén mentek, folyamodtak a hírlapi hirdetésekhez. A müncheni Fremdenblatt-ban megjelent egy hirdetés, a melyen egy szent kép látható, a hol tehát tudtul adják a bajor közönségnek azt, hogy az összes fiókok a mintapincze raktárában központosittattak és ez a magyar borkereskedés javítását czélozza. És szóról szóra az áll ott, hogy a colossalis borhamisítás, a mely Magyarországon tízetik, kényszerítette a magyar kormányt arra, hogy a magyar királyi központi mintapinczét felállítsa és így a külföldet a tiszta magyar borral megismertesse. T. ház! Lehetséges-e az, hogy kétszáz és néhány olyan bortermelő miatt, a ki a mintapinczébe teszi borait, az összes magyar borkereskedőkre az mondassék, hogy csupa hamisító? hogy a központi mintapincze kivételével egy kereskedő sincs Magyarországon, a ki tisztességes volna. No már ezt tagadom. Hogy ez növeli-e tekintélyét akár a magyar kormánynak, akár az illető intézménynek, hogy a hírlapok legutolsó oldalán mindenféle szemfényvesztő hirdetések között ott szerepel a kormány és sokszor az ország czímere is. Ez lehetetlen. Hátt. ház, itt van a „Neues Wiener Tagblatt" egy hirdetése : „Königlich Ungarischer LandesCentral-Keller" a magyar czímerrel; épen olyan reclam és felhasználja az illető az alkalmat arra, hogy egyszersmind ajánlja más portékáit is ; mert hiszen t. ház, ha már valaki reclamba bocsátkozik, az csak azt akarja, hogy mindene egy bizonyos hangzatos czím és firma alatt érvényre jusson, tehát I Magyarország czímerével is! 37