Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-173

290 173. ©magos tilé 3 január 10 1886. Hát t ház, én kérdést intéztem a külföldön az iránt, hogy miért nem kelnek el a magyar királyi „Landes Central-Keller" borai? Nekem okos és megfontolt emberek azt mondták; mert ez az in • tézet a külföldön oly szertelen reclamot csinál, oly .alakban csinálja azt, a mely a külföldit rendkívül óvatossá teszi. A szertelen reclammal tehát épen annak ellenkezőjét érik el, a mire törekednek. T. ház! Legyen ebből ez irányban elég; mert van ennek a dolognak még más oldala is. Én ki emeltem azt t. ház, hogy rendkívüli nagy különbség mutatkozik a külföldön eladott bortömeg és a Magyarországon eladott bortömeg között. Én, t. ház, iparkodtam magamnak tudomást szerezni, hogy honnan származik tulajdonképen az, hogy a központi mintapincze Magyarországon sokkal többet bir eladni, a mennyit a külföldön, a melyre különösen czélzott, bir elhelyezni ? Gonstatalom t. ház, azt, hogy ezen a téren egyenesen ministeri intézkedésre dolgoznak; és a mi ministeri intézkedésekből következik, az a valóságos ukáz-rendszer, az ukáz-rendszernek egy olyan alakja, a melyet én, lelkemből magyar emberiévén, bevenni egyáltalán soha nem fogok, akár bor körül, akár mi körül történjék is. Hogy én e szavaimat bebizonyítsam, t. ház, ezennel jelzem, hogy megjelent 1883. augusztus 24-én egy ministeri rendelet a közlekedésügyi ministeriumból Baross Gábor államtitkár aláírásával, mely a 87-ik igazgatói számot viseli magán s a mely arról szól, hogy minthogy a központi mintapincze egy rendkívül fontos intézet, a mely hivatva van arra, hogy a közönséget egyáltalán a valóságos tiszta magyar borral megismertesse, ajánltatik a vasúti igazgatóságok figyelmébe, hogy erre a dologra készüljenek, hogy a midőn a ministeriumtól még egy intést kapnak, ahhoz képest intézkedjenek. A midőn az illető tanácskozások befejeztettek a ministeriumban ég a vasutaknál, akkor megjelent a második rendelet 1883. október 29-én 110-ik igazgatóisz. a., a mely figyelmezteti az illető vasutigazgatóságokat arra, hogy immár megtehetik a maguk hatáskörében azt az intézkedést, a mely a központi mintapincze ügyét előmozdítja. Ezek t. ház, a közlekedésügyi ministerium dolgai, a melyek sem vasútiak, sem vizvédelmiek, sem semmi mások, hanem valóságos borászatiak. így tehát t. ház, ezeknek a ministeri rendelkezéseknek mi volt azután a következménye ? A kassa-oderbergi vasút a következő ukázt intézte összes vendéglőseihez (olvassa): „Mellékelve elküldjük önnek a magyar királyi földmívelési ministerium felügyelete alatt álló országos mintapincze borainak árjegyzékét. Miután a borok elismert tiszták és hamisítatlanok, minőségűkhez képest olcsók, határozottan kívánjuk, hogy a vasúti vendéglősök palaczkbor szükségletüket kizárólag az országos mintapinczéből fedezzék s e tekintetben ellenőrzést fogunk gyakorolni. Kívánjuk továbbá, hogy mindenegyes palaczkon felragasztott vignetta által feltüntettessék, hogy a központi mintapinczéből való. A szállítási és kezelési költség fejében megengedjük, hogy a borok 80%-kal magasabb áron adassanak el, mint a mellékelt árjegyzék feltünteti. Nyolcz nap alatt elvárj uk nyilatkozatát, hogy magát ezen rendelkezésnek aláveti; s ezen feltételt szerződésünk meghosszabbítása alkalmával a szerződésbe fel fogjuk venni". Én azt a kérdést teszem, t. ház, hogy akkor, midőn egy vasúti vendéglősnek módjában áll az, hogy a maga környékéről megfelelő bort szerezhet magának, miként lehet vendéglő megtartását attól tenni függővé, hogy a mintapinczéből fedezi-e szükségletét? Én eleget utazom és látom az országos mintapincze borait a vasúti vendéglőkben, lepecsételve, a magyar állam czímerével és mindenütt feltüntetve, hogy „a földmívelési ministerium felügyelete alatt álló központi mintapincze* stb. De constatálom egyszersmind azt is, hogy azoknak az ára és minősége egyáltalában nem arra való, hogy az utast, a ki saját zsebe szerint kivan költekezni — a mihez joga is van — rá lehetne kényszeríteni, hogy csupán ezzel éljen. Ez ennek a dolognak az egyik oldala, t. ház, mely tehát egy valóságos vasúti ukázban végződött. De van ennek a dolognak még egy más oldala is, az, hogy a központi mintapincze az ő törekvésében a külföld felé észrevette azt, hogy ha ő a termelőtől directe behozott borokat, még pedig egyenesen a termelő személyére való tekintettel, palaczkolja és ekként szállítja a külföldre: a vámtöbblet lehetetlenné teszi azt, hogy ez a bor a külföldi megfelelő borokkal concurralhasson. Ezért engedtetett meg az, hogy a mintapincze borai ne csak palaczkokban, hanem hordókban szállíttassanak külföldre és ott az illető consulatusok felügyelete alatt palaczkoztassanak. Én constatalni kívánom, t. ház azt, hogy az összes reclamszertí hírlapi hirdetések ennek ellenkezőjét mondja és azt mondják, hogy a borok Budapesten a ministerium közvetlen felügyelete alatt egyszersmind p laczkoztatnak is. Ez tehát egyáltalán nem áll. Én kérdést intéztem, hogy a mintapincze borainak ezen szertelen reclamon kivül más okból nincs-e megszorítva a kelendősége ? s azt mondták, hogy igenis ezek a külföldön elárusított mintapinczebeli borok igen könnyen főfájást okoznak. Én a mintapincze jelenlegi vezetőjét, ugy ismerem, hogy minden időben határozott hive volt a hordók kénezésének. A hordók kénezése a rationalis pinczegazdaság szempontjából a legnagyobb borászati auctoritasok szerint semmi egyéb, mint az, hogy a pinczekezelés összes gyarlóságaira lepedőt borítson, határozottan egészségellenes,