Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-173
ggg 173. ©rgeágts ülés j*n**r 30. 1886. Herman Ottó; T. képviselőház! (Háljukí) Tegnap a gyorsirodába elszólittatván, nem lehettem jelen, midőn a t. földmívelési minister űr azzal tisztelt meg, hogy beszédemre reflectalt; mert ha itt lehettem volna, rögtön felvilágosítottam volna a t. minister r urat, hogy az én állításom és az ő felfogása közt, a mennyiben az a magyar alföldi gazdasági oktatásra vonatkozott, tökéletes ellentét forog fenn. A t. minister ur ugy méltóztatott felfogni az én szavaimat, mintha a most dívó irrationalis alföldi gazdasági rendszerre nézve tanintézetei, illetőleg tanszéket kívánnék. T. ház! Az én beszédemnek illető passusa következőkép hangzik: (olvassa.) A magyar, úgynevezett tanyai gazdálkodásnak határozottfkifej lett jelleme van, tehát gazdasági oktatásunknak oda kell törekednie, hogy ezt, meghagyván speciális typnsát, magasabb álláspontra emelje. T. képviselőház! Én azt hiszem, hogy a midőn én magasabb álláspontot követelek a typus számára, akkor én nem azt mondom, hogy az irrationalis gazdaság számára adassék tanintézet vagy tanszék, hanem, iiogy azt a typust fentartva, mely az alföldön földalakulati, climaticus stb. tekintetek folytán kifejlődött, a tudományok összességére alapítva, magasabb szempontból tanittassék a mezőgazdaság. Ezt tartottam szükségesnek helyreigazításul elmondani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! következik most a napirend, jelesen a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerium költségvetése részletes tárgyalásának folytatása és pedig a gazdaság különböző ágának emelésére előirányzott összeg 452,736 forint. Göndöcs Benedek: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mint a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával tevém, ugy jelenleg is —- arra kérem a t. minister urat, hogy a gazdasági egyletek czéljaira szánt 30,000 frtot emelje fel, mert ez által a gazdasági egyletek hasznos tevékenységét mozdítja elő. A t. minister ur, a múlt évben erre azt felelte, hogy az életre való gazdasági egylet meg él a maga erejéből és nem szorul segélyre s a zsenge gazdasági egyleteket, a melyek önerejükből mozogni, haladni nem képesek, a t. minister ur államsegélylyel nem akarja dédelgetni. Megvallom, én a t. minister ur ezen nézetét nem osztom és pedig azért nem, mert a gazdasági egyletek vannak hivatva az ország minden megyéjében,, hogy a földmívelést emeljék, az állat- és gyümölcstenyésztést előmozdítsák, a jól berendezett és haszonnal kezelt gazdaságokat megismertessék, jutalom és kitüntetésben részesítsék, szóval: az illető megye egész gazdasági állapotát feltüntessék. Szép példát hozott fel erre Lyka képviselőtársam, a porosz földmívelési minister eljárásáról, a ki Hannoverben, a jól berendezett kis gazdaság díjazására ezer márka államdíjat tűzött ki s ha a t. minister ur is követni akarja e buzdító, nemes példát: akkor kell, hogy a gazdasági egyleteket több segélyben részesítse, mert annak igen hasznos itt az eredménye, mert a jó példák vonzanak, a jó példákat követik az okos emberek, (Derültség. Helyeslés) annyival is inkább, mert maga a t. minister ur is, ha a közgazdaság terén bármi jót és hasznosat életbeléptetni, azt fentartani és terjeszteni akarja, ezt egyedül csak a gazdasági egyletek által érheti el. Hogy a gazdasági egyletek működésének több eredménye legyen, bátorkodom egy igen jó tanácscsal szolgálni, (Halljuk/ Halljuk!) melyet ha a t. minister ur követni szives lesz, az a hazának javára s a t. minister urnak is maradandó dicsőségére fog szolgálni s e jó tanács abból áll, hogy midőn az országgyűlés szünetel, vegyen időt és fáradságot a t. minister ur magának és látogassa meg egyenkint az országban levő gazdasági egyleteket (Helyeslés) és erkölcsileg is támogassa azoknak üdvös működését, (Élénk helyeslés) igyekezzék személyesen meggyőződni arról, hogy a mezőgazdaság emelése tárgyában hol és mit kell a népnek és a kormánynak tenni? Miután Magyarország területének nagyobb része a földmívelésre alkalmas talajjal bir, mig a másik része inkább a különféle iparágak meghonosítására alkalmatos, azért igyekezzék a t. minister ur a felvidéken, a hol ipar nem létezik, személyesen meggyőződni arról, hol kell kézi, házi vagy olcsó beruházással, folyók és patakok mellett gyári ipart létrehozni, a nép megélhetésére elegendő munkát szerezni s ez általa kivándorlást. a felső vidéken ellensúlyozni. (Helyeslés bálfelől.) Ily kőrútjában bizonyára minden vidéken találni fog a minister ur lelkes hazafiakat, a kik üdvös működésében támogatni fogják, minden vidéken találni fog nagybirtokost vagy pénztőzsérekei a kik a minister ur felhívására, házi és gyári ipart pártolni és előmozdítani törekedni fognak, főleg ha a gyári ipart a kormány, a hosszabb időre szóló adómentességen kivül, egyéb kedvezményben is részesíteni fogja. Ha a túlnépes felvidéken a gyári ipar létre jövend: akkor a mi olcsó és jó gyapjúnkat, a lent és kendert, mi fogjuk megfonni és szőni, a fa, vas, bőr és a többi nyers terményeink szintén itt az országban fognak feldolgoztatni s nem leszünk kénytelenek nyersterményeinket a külföldnek olcsón eladni s ha magunk dolgozzuk fel nyersterményeinket, ugy a munkabér is hazánkban marad. Minden nagyobb és fejlettebb nemzetnek meg van a saját gyári ipara s meg van önálló vámja is, tehát nekünk is követnünk kell ez irányban a fejlettebb nemzetek jó példáját. (He| lyeslés a szélső baloldalon.)
