Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-173

173. országos Ués január 30. 1888 fgf Hazánkból évenkint öt-hatszáz millió forint megy ki azokért, a miket külföldről beszállítunk és a mint Enyedy Lukács t. képviselőtársam statistikai adatokkal és számszerint, meggyőzőleg kimutatta: ez tarthatatlan állapot, ezen állítást ugyan Láng Lajos t. képviselőtársam tegnapi beszédében megczáfolni törekedett, az én szerény nézetem pedig a felhozott két ellentétes véleményre nézve az, (Halljuk! Halljuk! Derültség) hogy ha nem lehet saját érdekeinknek megfelelő vámegyességet létesíteni, akkor önálló vámszabást kell magunknak biztosítani. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hazánk gazdagon meg van áldva mindennel, de ha nincs kivitel: szükséget szenved a gazdálkodás, az iparos, a kereskedő egyaránt: azért törekedjünk oda, hogy nyersterményeinket itthon dolgozzuk és a honi készítményeket használjuk fel, akkor bizonyára nem lesz gazdasági válság nálunk. Továbbá, hogy az ország munkaereje növeltessék és több fogyasztó legyen: ajánlom a t. minister urnak, hasson oda a kormánynál, hogy a a kincstári puszták benépesittessenek; ez által nemcsak a földek többet fognak jövedelmezni, mint jelenleg, hanem, miután a népesedés emelkedni fog, ez által több lesz a fogyasztó is, a mi ismét hasznára lesz a földmívelőnek, iparosnak, kereskedőnek egyaránt. Igyekezzék a t. minister ur népünket, a menynyire lehet, az uzsorától megmenteni, {Helyeslés balfelöl) védeni, oiyformán, hogy jelzett körútja alkalmával, ott, a hol lehetséges és arra fogékonyságot talál, hozzon létre hitelszövetkezeteket ; (Hehjeslés balfelöl) én merem reményleni, hogy a t. minister ur, az ország több megyéjében fog találni oly tehetős jó hazafiakat, kik az alakítandó megyei bank részére nagyobb összegeket irnak alá, itt lehetne gyümölesőzés végett elhelyezni a közmunkaváltsági s az árvapénzeket is, a megyei bank pedig lassankint a községekben létrehozhatja a hitelszövetkezeteket, a honnan minden becsületes, szorgalmas, takarékos, józan, szegény ember kölcsönt nyerhet olcsó kamatra. (Helyeslés balfelől.) Nem mulaszthatom el továbbá felkérni a t. minister urat, hogy gondoskodjék népies nyelven irt gazdasági káté kiadásáról. (Helyeslések.) Miután pedig a földmíves-iskolákat, a nagy kiadás miatt, az országban mindenütt egyszerre nem lehet létesíteni, azért tehát tűzzön ki pályadíjat, a falusi felsőbb népiskolában használható oly olvasókönyvre, melyben a mezei gazdaság alapismeretei feldolgozva lesznek. Ebből nemcsak az ifjúság- tanulhat, hanem okulhatnak az idősebbek is. A múlt évi országos kiállítás alkalmával, örömmel győződhettünk meg arról, (Halljuk!) hogy az ország különböző vidékeiről, a legszebb és legnemesebb szőlő- és gyümölcsfajok voltak kiállítva s hogy mindazon szép és nemes fajú gyümölcs, a mi most szétszórva az országban feltalálható, együtt legyen: e czélból óhajtandó lenne egy országos állami gyümölcstelep felállítása, (Helyeslés) a hol biztosan és tiszta válfajban megkaphatná mindenki, a mit birni óhajt s ez látná el oltóágakkal a községek faiskoláit is. Hogy pedig a szenvedélyes termelő munkakedvét el ne veszítse, a rossz erkölcsű nép a lopástól elszokjék s a tulajdont tisztelni, becsülni tanulja: kérem a t. minister arat, hogy az annyira szükséges mezei rendőri törvényt még az ülésszak alatt hozza létre. (Helyeslés.) Végre kérem a t. minister urat, hogy a jelzett gyakorlati czélú szerény javaslataimat méltóztassék elfogadni s azokat megvalósítani; melyek után a gazdasági czélokra szánt költségvetési előirányzatot elfogadom. (Élénk helyeslés jobbfelol.) Néppel Ferencz: T. képviselőház! A tegnapi ülésben b. Andreánszky képviselő ur által benyújtott határozati javaslat alkalmából vagyok bátor a t. ház kegyes engedelmével némely arra vonatkozó észrevételeimet megtenni. (Halljuk!) A képviselő ur az ügy iránti meleg érdeklődés által sugallt beszédében utalt a gyümölcstermelés nagy fontosságára és 40,000 forintot kivan a költségvetésbe felvenni egy országos faiskola felállítására. Tökéletesen osztozom én a képviselő urnak a gyümölcsészet iránti előszeretetében, de nem fogadhatom el érvelését s abból levont conclusióját. Nézetem szerint azon alap, melyre ő egész okoskodását bazirozza. egy rég meghaladott álláspont. Minálunk a haladás már sokkal nagyobb, a viszonyok sokkal kifejlettebbek, mintsem hogy azzal, a mit ő óhajt, beérni lehessen. Én annál sokkal többet kívánnék, sokkal kevesebb költséggel. Merem állítani, hogy alig van nyers termelésünknek vagy iparunknak egy ága, a hol oly nagymérvű haladás fejlődött volna ki, mint a kertészet terén 5 és történt ezen haladás minden kormányi támogatás nélkül, sőt a társulás előnyei nélkül, önmagától, egyedül a magán tevékenységből kifolyólag. (Ugy van!) Nem szorul kertészetünk sem valami nagy anyagi támogatásra, de igenis jogosultságot szerzett arra, hogy a legnagyobb erkölcsi támogatásban részesüljön. Ma már nem az az egyedüli feladat, hogy a gyümölcstermelés terjesztése iránt buzdítólag kelljen hatni, hanem igenis, hogy nagymennyiségű gyümölcstermelésünket értékesíteni tudjuk. (Ugy van ! a jobboldalon.) Valamintmegíörténta múlt évben, hogy a legfinomabb minőségű gyümölcs Budapesten sem volt eladható s legnagyobb részben szeszégetésre használtatott fel. A szesztermelőknek ezelőtt pár héttel tartott értekezletén az ezen czikknél beállott pangás következtében a termelésnek 30%-kali leszállítá-