Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-172

172. országos ülés január 29 ÍSSfi. 277 működésben. A törvény csakugyan, ugy mint Irányi t. képviselő ur előadta, kötelezi az ipar­hatóságokat, hogy a gyárakat megvizsgálja és negyedévenkint jelentést terjeszszenek a ministe­rium elé. Ez részben meg is történt, érkeztek már be jelentések az iparhatóságok részéről, de még nem mindenünnen. Ennek folytán a ministerium néhány nap előtt — gondolom nyolez-tiz nap előtt •— intézkedett is már újabb rendelet által, hogy ezen jelentések ezentúl pontosan beküldessenek. Ha eddig még nem érkeztek mindenünnen a leg­nagyobb pontossággal, az annak tulajdonítható, hogy még az ipartörvénynek végrehajtása alig hogy elmúlt, még úgyszólván nem zökkenhettek a kerekek a kerékvágásba és az egyes functiona­riusok még újak lévén, még nem tudták beletalálni magukat feladatukba. Úgyszólván a kezdet nehéz­ségével küzdenek s azért ugy hiszem nem hibá­zom, ha eleinte egy kicsit elnéző vagyok. Hogy hosszú időre nem fogok elnéző lenni, mutatja, hogy a rendelet kiment az iparhatóságokhoz arra, hogy figyelmünket a gyárakra kiterjeszszék és jelentéseiket adják be. A közlönyben eddig még természetesen nem jelent meg erre vonatkozó közlés, mert a jelentések még nem érkeztek be oly számban, hogy a helyzetnek általános képét adják. A gyárakra való külön megbízottak, a me­lyek a törvény szerint a ministerium által kinevez­hetők, még eddig kinevezve nincsenek, mert még a szükség nem mutatta, hogy azok kinevezése sür­gős volna. A mint észleljük, hogy a felügyelet a gyáraknál, leginkább a főváros területén levő gyáraknál — mert itt lesz legelőször szükség a kinevezésre — nem gyakoroltatik kellően, a mint akár panaszok, akár más előforduló esetek, vala­mely rendetlen kezelésre, vagy az ipartörvény szabályainak meg nem tartására engednek követ­keztetni, rögtön gondoskodni fogok a felügyelő kinevezéséről. Eddig azonban semmi olyan észlelet nem volt, a mi a felügyelők kinevezését szüksé­gessé tenné. A törvény alkotása alkalmával is a törvényhozás azon suppositumból indulhatott ki, hogy esetleg nem lesz rá szükség, mert a kötele­zettség nincs kimondva, csak permissive monda­tik, hogy a minister kinevezhet; feltételezi tehát a törvény, hogy ennek szüksége talán elő sem fog állani. A mint azonban szükséges lesz a kinevezés, meg fog az történni. Hogy ezek azután fizetéses felügyelők lesznek-e vagy találok-e olyan egyéne­ket — mint nem kételkedem, hogy fogok találni — a kik azt megteszik fizetés nélkül is s szak­értelemmel is bírnak hozzá, hogy az ilyen felügye ­letet vihessék, azt természetesen ma még nem mondhatom meg; most még csak keresünk, ész­lelünk és csak azután fogjuk a törvényt e szaka­szában végrehajtani. A mi a vasárnapi munkaszünetről és a balese­tek elleni biztosításról szóló törvényeket illeti,t. ház, mindamellett, hogy a ministerium az utóbbi idők­ben nagyon el volt foglalva, ezen kérdésekben is dolgoztunk; a szükséges adatok össze vannak gyűjtve, a szomszédos államok ide vonatkozó tör­vényei már együtt vannak és tanulmányoztatnak, szóval nálunk is már mindkét irányban előkészül a törvény. Magam is beismerem, hogy kivált az utóbbi, a balesetek elleni biztosításról szóló tör­vény okvetetlenül szükséges lesz nálunk is, hogy a munkásosztályt némi védelem, némi biztosíték alá helyezzük; és ennek folytán nem is fogok késni a törvényjavaslat benyújtásával s a mint az elkészül és a t, ház munka-program injába bele­illeszthető lesz, annak tárgyalását kérni is fogom. Ugy hiszem, a t. képviselő ur kérdéseire a mondottakkal megfeleltem. (Helyeslés.) Gr. Apponyi Alberti T. képviselőház! (Halljuk!) Legyen szabad ugy Irányi Dániel t. kép­viselőtársam felszólalásához, mint a minister ur mostan tett nyilatkozatához néhány megjegyzést fűznöm. (Halljuk!) Egészben véve, én mindkét felszólalást öröm­mel hallottam. Teljes mértékben csatlakozom Irányi Dániel t. képviselőtársam felszólalásának egész szelleméhez és tartalmához s a mint mon­dám, nagyban és egészben nincs okom nem venni kielégítő tudomásul azokat, miket a minister ur az Irányi t. képviselőtársam által megpendített nagyfontosságú ügyre nézve mondott. Csupán egy pontban nem vág össze az én nézetem a minister úréval és magával az előttem szólott t. képviselő­társaméval sem. És ez t. ház, a gyári felügyeletre vonatkozik. Én azt hiszem, hogy ha a minister ur a gyári felügyelet külön szervezésével addig vár, mig erre gyakorlatból felmerült panaszok útján elegendő alapot fog találni, akkor ezt a gyári felügyeletet soha sem fogja létesíteni. (Helyeslés balfelöl.) Én ugy vagyok meggyőződve, hogy a gyári felügyelet, ha effectiv akar lenni, oly speciális szakképzettséget igényel, hogy a rendes iparható­ságok nem is képesek ezt oly módon gyakorolni, hogy az ő jelentéseikből kitűnjenek azon bajok, melyek a gyárak körül tapasztalhatók. En megvallom, már a törvény megalkotá­sánál — talán emlékszik a minister ur — nem voltam barátja a permissiv formának, imperative akartam a gyári felügyelők behozatalát; ezen nézetem ma sem változott s azért az egyetlen pont, mely engem a minister ur nyilatkozatában nem elégített ki, épen az volt, mely az előbbi nézeteltérésre vonatkozott. De nem tudnék megnyugvást találni azon, különben igen szép és nemes eszmében sem, melyet Irányi t. képviselőtársam megemlített, hogy a gyári felügyelet fontos teendőivel erre önként és ingyen vállalkozó egyének bízassanak

Next

/
Thumbnails
Contents