Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-172

278 172. országos ülés jannár 29. I8S6. meg. Sajnos, t. ház, de tény, hogy hazánkban a közügy terén teljesítendőingyenszolgálat irántigen kevés hajlam, igen kevés talaj mutatkozik, (ügy van! a bal- s a szélsöbaloldalon.) Ez a legnagyobb akadálya minálunk az egészséges önkormányzat kifejlődésének is és tartok tőle, hogy épen ezen a téren, t. i. az önkormányzat terén, egy aránylag nálunk új eszme kivitelénél legkevésbé fogna megfelelő sikert eredményezni az ingyenes szolgálattétel. Körülbelül olyannak fogna bizonyulni, mint a minőnek más téren ugyan, de a külföldnek számos kevésbé fontos állomásain létező ingyenes consulatusaink, melyeknek működésére legnagyobbrészt ráfér az a közmondás, hogy olcsó húsnak hig a leve. (Derültség balfelöl.) Én azt hiszem, ettől a kis kiadástól nem kell visszarettennünk; a gyári felügyelet tendőit legalább is a fővárosban arra külön felállított és az állam által fizetett szakközeg által kell ellátni, különben a czél el nem lesz érve. És t. képviselőház, én annál nagyobb fontosságot tulajdonítok annak, hogy ezen a téren a reformatorius működés nálunk is meginduljon, mert a mint Irányi Dániel t. képviselőtársam helyesen kifejtette, tagadhatlanul, különösen az utóbbi időkben, a mi munkás osztályunkban egy józan szellem uralkodásának jelei mutatkozuak; és azt hiszem, hogy az állami rendnek és a társadalomnak érdekében áll a munkás osztályt meggyőzni arról, hogy nem akkor éri el legfőbb törekvéseinek czéljait, hogy ha háborog, hogy ha a társadalmi rendet fenyegeti, hanem akkor, hogy ha oly józan szellemmel, mint a hogy azt a képviselőházban legutolsó alkalommal tárgyalt petitio is bizonyítja, (ügy van! balfelől) jogos óhajtásainak teljesítését a törvényhozás rendes menetétől várja. (Ugyvan! ügy van! balfelől.) Tartozunk ezzel ezen osztálynak szerintem egy majdnem becsületbeli szempontból is. {Bálijuk!) T. képviselőház! Én magam voltam szerencsés ezen házban egy kérvényt benyújtani, mely az általános szavazatjognak behozatalát sürgette. Én azon munkás-küldöttségnek, mely engem ezen kérvény beadására felszólított, annak idején egész őszintén megmondottam, hogy a kérvényt beadom igen szívesen, mert a honpolgárok bármely részének óhajtásait a törvényhozás elé juttatni, helyesnek és kívánatosnak tartom, de egyszersmind kijelentettem, hogy ha a kérdés a törvényhozás elé kerülne, én nem volnék azon helyzetben, hogy Magyarország mai állapotában a kérésnek teljesítését, az általános szavazatjognak behozatalát, pártolhassam. De ha már mostan t. képviselőház, oly okokból, melyeket én helyeseknek tartok, a vagyontalan munkás osztálytól a képviselőválasztási jogot megtagadjuk, ha a munkások nem választók: akkor a törvényhozásnak majd nem becsületbeli kötelessége ' I érdekeikről épen ugy gondoskodni, mint hogy ha a választási joggal ellátva volnának, (ügy van! Helyeslés a baloldalon.) *És az eddig felhozottakhoz még egy concret dolgot vagyok bátor hozzáadni. (Halljuk/) Az ipartörvény 142. §-a rendezi az ipartestületekhez tartozó iparosoknak segélypénztári ügyét. Midőn ez a szakasz a közgazdasági bizottságban tárgyaltatott, felmerült az az eszme is, hogy nem kellene-e a segélypénztárak ügyét ezen törvény keretében nem csupán az ipartestületekhez és qualificatióhoz kötött iparágakra nézve, de a nagy iparra nézve is általánosan szabályozni. A t. kormány részéről akkor a kérdés szabályozásának fontossága és szükségessége elismertetett, azonban sokkal nagyobbnak találtatott ez — és ebben tökéletesen igazat adtam a t. kormánynak akkor is — mintsem hogy ezen törvénynek keretében megvalósítható volna és azért a 142. §. egy oly formulát nyert — ha jól emlékszem — hogy addig is, mig a segélypénztár-ügy az összes iparágakra nézve általános törvény által rendeztetik, az ipartestületekhez tartozó iparágakra nézve a következő határozat hozatikstb. A törvényhozás tehát akkor elvileg elismerte és kilátásba helyezte a segélypénztár-ügynek általános rendezését; és azért bátor vagyok a t. minister urnak azt is figyelmébe ajánlani, hogy azon Irányi Dániel t. képviselőtársam által is emlékezeté be hozott két rendbeli törvényhozási intézkedésen kívül, méltóztassék foglalkozni a segélypénztár-ügynek általános lendezésével is, mely úgyis a legszorosabb kapcsolatban áll az előbb említettekkel. (Helyeslés balfelöl) Különben a tételt, mely tárgyalás alatt van, elfogadom. (Helyeslés balfelől.) Gr. Széchényi Pál földmfvelés-, iparés kereskedelemügyi minister: T. ház! (Halljuk!) Én csak egyre vagyok bátor figyelmeztetni az előttem szólott t. barátomat: arra, hogy én a gyári felügyelők kinevezését nem a bekövetkező panaszoktól tettem függővé, hanem az észleletektől, a melyeket a gyárakban magukban teszünk, a miben nagy különbség van. A mint mi észre fogjuk venni, hogy az ipartörvény némely része nem effectualtatott, hogy például — s ilyen példát számtalant lehetne felhozni — a meghatározott koron aluli gyermekek alkalmaztatnak, akkor én belátván a felügyelők szükségességét, kinevezésükről minden esetre gondoskodni fogok. A mi pedig a pénztárakat illeti, azon választ adhatom, hogy ezekkel is foglalkozunk az ipartörvény megalkotása óta és erre vonatkozólag is készülőben van egy törvényjavaslat, csak az előtanulmányokat kell még elvégeznünk. (Helyeslés.) Ferenczy Miklós: T. ház! Meg vagyok győződve, hogy a t. minister ur figyelemmel kiséri az ipartörvénynek minden tekintetben hatását és