Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-172

274 172. országos ütés janmár 29 1886 képviselő, Helfyt. képviselő ur.felis vetette azt a kérdést: érdemes-e ily csekély számú hallgatóság mellett fentartani azt az iskolát? Én, t. ház, szintén már régebben szándékoztam és ma már körülbelül véglegesen el is határoztam, hogy ezen földmíves iskolában, mely csakugyan oly vidéken van, hol a földmívelés nem képezi a lakosságnak fő foglalkozási módját, de már régebben is történtek erdőletarolások és pusztítások, az erdőkezelés tanítása volna inkább szükséges. Ez okból ezen földmíves-iskolát erdőőri iskolává szándékozom átalakítani és ez valószínűleg a jövő költségvetésben a t. ház elé fog kerülni, hogy erre a sanctiót megadja. Ez tehát bizonyítja azt, hogy én is oly módon foglalkozom a helyi viszonyokhoz mérten szükséges iskolák felállításával, hogy a helyi viszonyok kívánalmai szerint rendezzem be a földmíves- és egyéb szakiskolák elhelyezését. Hivatkozik továbbá a t. képviselő ur arra, hogy be kellene nálunk is hozni a kisebb gazdaságok díjazását. Ezen kérdés t. ház, nem áj; mert már régibb időben foglalkozott ezzel a kormány, de foglalkoztak egyes gazdasági egyesületek is. Mondom, nem új előttünk a kérdés, követtetik is, sőt követtetett már évek előtt és mihelyt pénzügyi helyzetünk meg fogja engedni, hogy e czélra valamely összeget beállíthassak, okvetlenül fel fogom használni az alkalmat, mert magam is tudom tapasztalásból, hogy mily üdvös az ily kisebb gazdaságok díjazása. Azt hiszem azonban, hogy ez leginkább a gazdasági egyesületeknek volna feladata, melyek a helyi viszonyokkal ismerősebbek és sokkal inkább meg tudják ítélni az ottani vidéken dívó gazdaságoknak jó, vagy kevésbé jó kezelését. Herman Ottó t. képviselő ur azt a kérdést vetette fel, midőn a mezőgazdasági szakiskolákról szólt, hogy hol taníttatik ma az alföldi speciális gazdálkodás s mintegy szemrehányólag mondta, hogy mi külföldről hozunk be theoriákat, azokat tanítatjuk a mezőgazdasági hallgatókkal. Azt pedig elhanyagoljuk, hogy speciális magyar gazdálkodásunk gyakorlatilag bemutattassék. T. ház! Megvallom, hogy oly időben, midőn mindenki, a ki csak joggal, vagy a nélkül, hozzászólhat a dologhoz, azt veti a speciális magyar gazdálkodás szemére, hogy az nem törekszik visszaadni a földnek azt, a mit a földből a termések útján kivesz; midőn általában elítéltetni halljuk a tiszta szem- és magtermelést — mint a mely ma már nem helyes, nem időszerű és nem is fizeti ki magát — midőn mindenünnen nemcsak az állattenyésztés kiterjesztése, hanem a gazdaság mindenféle jövedelmező ágaira való kiterjeszkedés ajánltatik: hogy akkor valaki előálljon és azt kérdezze, hogy hol taníttatik a speciális alföldi gazdálkodás. Azt nem értem, mert ép a speciális alföldi gazdálkodás jellege felel leginkább meg mindannak, a mit most hiányosnak nem követendőnek tartunk. Hogy mi tehát oly szakiskolát állítsunk fel, a hol azt tanítsák, hogy öt hat éven keresztül búzát, vagy húsz éven keresztül felváltva búzát és tengerit termeljenek, én ugyan a tudományokkal oly nagy mértékben nem foglalkoztam, (Derültség jobbfelől!) mint a t. képviselő ur, de méltóztassék megengedni, ily minden theoreticus és practicus felfogással ellentétben álló theoriát felállítni mégsem volnék képes és azért ilyen szakiskola felállítására hajlandó nem vagyok. (Helyeslés jobboldalon.) A költségvetés általános tárgyalása idkaímával Szalay Károly t. képviselő ur reám czélozva, azt mondotta a pénzügyminister urnak, hogy ne higyje azt, hogy takarékossága kiható lesz a többi ministerekre is, mert például a földmívelési minister elég jelét adja annak, hogy a költségvetést nem tartja be és protectióból tett különböző intézkedésére több pénzt költ, mint a mennyi a takarékossággal összeegyeztethető volna. Hivat • kozott a képviselő ur arra, hogy Somogymegyében általános megbotránkoztatást szült az, hogy én ott földmíves-iskolát állítottam fel, ahhoz drága bérletet vettem ki és quasi protectiót osztogatok annak, a ki e jószágok birtokosa. {Halljuk!) Ez egyenes megtámadásra bátor vagyok a t. háznak a tényállást előadni, a nélkül, hogy magamat mentegetni, vagy a dolgot szépítgetni kívánnám. (Halljuk!) Arra nem terjeszkedem ki, a mit t. képviselő ur szintén mondott, hogy semmivel sincs indokolva azon földmíves-iskola felállítása. Mert én azt hiszem, hogy a háznak vajmi kevés tagja van olyan, aki ezt elhiszi. Mert az én meggyőződésem szerint minden megyében nagyon indokolt volna egy ily földmíves-iskola felállítása. (Helyeslés.) Bár csak abban a helyzetben volnék, hogy mentől nagyobb számban tudnék felállítani ilyen iskolákat, mert én gazdasági helyzetünk javulását a jövőben mindenek fölött attól várom, hogy a józan gazdálkodás szelleme a nép alsóbb rétegeibe is beoltassék; ezt pedig máskép, mint ily földmíves-iskolák felállításával alig fognók elérni. (Helyeslés.) Somogymegyében én igenis kívántam egy földmíves-iskolát felállítani. (Halljuk!) Felszólítottam az ottani gazdasági egyletet, legyen szives e tekintetben közbenjárni és segítségemre lenni oly birtok felkutatásában, a mely lehetőleg közel legyen a székvároshoz, vagy a vasúthoz, 200 -600 hold terjedelmű legyen, a megfelelő épületekkel ellátva és hosszú idő e bérbevehető legyen, ugy hogy a földmíves iskola felállítása kevés költséggel járjon. Egyidejűleg a megyei nagyobb birtokosok hoz személyesen fordultam azzal a kéréssel, legyenek szívesek felkarolni ez eszmét és hogy ez iskola fen tartása ne tisztán az államkincstár terhére essék, tegyenek alapítványokat, hogy az iskola