Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-172

172 országos ülés január 29. !SS6. 073 menni, nem terheli s így a t. képviselő urnak könnyűnek tetszhetik belebocsátkozni az Enyedy képviselő ur fejtegetéseibe, hanem én a nyilat kozataimból eredő felelősségnek súlyát nagyon érzem. (Tetszés jóbbfelől.) Azért a t. képviselőházat kérem, mentsen fel ezúttal attól, hogy Ényedy Lukács t. képviselő ur beszédére reflectáljak. Az ügy a legrövidebb idő alatt ugy is a t. ház elé fog kerülni, akkor lesz alkalmam e tárgyról bővebben nyilatkozni; de most, a midőn a tárgyalások még befejezve nincsenek, azt hiszem, közös érdekünk koezkázta tásával járhatna, ha most részletekbe bocsátkozva, elmondanám a fölvetett ügyről véleményemet. Egyre azonban bátor vagyok reflectálni és az Herman Ottó t. képviselő ur által hozatott elő, a ki azt mondta, hogy a tárgyalások alkalmával a magyar kormány feladata ismét csak az lesz, hogy meghajlik az osztrákok követelése előtt. Furcsa az t. ház, hogy az osztrák kormány az osztrák ellenzék részéről körülbelül ugyanezen vádakkal és insinuatiókkal találkozik. Az osztrák kormánynak szemére vetik azt, hogy meghajlik a magyar érdekek és követelések előtt; {Ugy van! jóbhfélöl) itt pedig a mi ellenzékünk, nekünk teszi azt a szemrehányást, hogy mi meghajlunk az osztrák követelések előtt. (Ugy van! jóbbfelől) Hogy aztán a kettő közül melyiknek lesz igaza, azt én megítélni nem akarom. Itt eszembe jut egy jellemző esetem. Utóbbi Bécsben létünk alkalmával beszélte nekem egy bécsi ismerősöm, hogy midőn a színházban volt és a magyar mínisterek ugyanakkor egy páholyban foglaltak helyet, szomszédai mikor észrevették a magyar ministereket, azt mondták: Weh uns, das sind die Ausgleiehsminister. (Derültség.) Hát ilyen a felfogás az osztrák részéről s ezzel szemben itt megint milyen vádakkal találkozunk. (Zaj. Halljuk! balfelől) Az én felfogásom, t. képviselőház, az, hogy ugy a magyar kormánynak, mint az osztrák kormánynak kötelessége az általa képviselt ország érdekeit képviselve, a mennyiben lehet, nézeteit keresztülvinni, végrehajtani, de mindig a méltányosság útján járni. Ezen kötelesség tudatában járunk el Bécsben és folytatjuk az alkudozásokat. (Helyeslés jóbbfelől.) A mi most már az általános vita alatt történt felszólalásokat illeti, bátor vagyok még Lyka Döme t. barátom felszólalására áttérni, mert ott azon felszólalásban csakugyan oly eszmék hozattak elő, a melyekkel már mi is nemcsak hogy régebben foglalkozunk, de a melyeknek életbeléptetésével«is küzködtünk. {Halljuk!) Lyka Döme t. képviselőtársam szemére veti költségvetésemnek azt, hogy az állattenyésztés érdekében nagyobb hitelt nem tartalmaz. Megengedem én is, t. ház, hogy költségvetésemre a kiadáKÉPYH. NAPLÓ. 1884—87. VHI. KÖTIT. sokat illetőleg még nagyon sok ráférne, a mi, hiszem, az országnak is javára válnék. Másrészt azonban a kormány kötelessége ügyelni arra is, hogy mennyit áldozhatunk s ezt a pénzügyi szempontot mellőzni egy magyar kormánynak sem szabad soha. {Ugy van ! a jobboldalon.) Ha tehát most kissé alacsonyabb az előirányzat némely tételnél, mint a mennyit azon czélokra fordítani magam is óhajtottam volna, méltóztassék ezt annak tulajdonítani, hogy mi az államháztartás rendjét szemelőtt tartjuk és nem akarunk könnyen költekezésekbe belemenni. Hogy azonban Lyka t. barátom megvédje magát azon szemrehányás ellen, hogy az ellenzék részéről is proponáltatik a kiadások emelése — legalább ugy látszik, hogy ebből az okból — keresett költségvetésemben oly tételt, melynél szerinte megtakarítást is kívánhat. És minthogy egyéb tételeknél nem találta meg az ilyen szerinte lehetséges megtakarításokat, az erdészethez fordult, a melynek kezelésével pedig ő eddig talán legkevésbé foglalkozott és tapasztalásból alig ismerheti a kincstári erdészet szervezését és kezelését és csak így érthető, hogy ő ott megtakarításokat lehetségeseknek tart, Bátor vagyok, t. ház, erre röviden kijelenteni, hogy e téren megtakarításoknak nem lehet helye. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy hány százezer katasteri holdra milyen számú személyzet esik és már ebből az egy körülményből is meggyőződhetik arról, hogy a személyzetnél megtakarítást tenni nem lehet. A mi pedig a dologi kiadásokat, a favágatások és szállítások rendszerét illeti, azon meggyőződésre fog jutni a t. képviselő ur, hogy épen avágatás alatt levő erdeink annyira benn a hegységek közt fekszenek, hogy a fa kihozatala vizi utakon csak nagy költségekkel lehetséges s e tekintetben is a legnagyobb takarékossággal járunk el. De hivatkozhatom arra, hogy külföldről is küldenek ide hozzánk erdészeket, hogy tanulmányozzák a nálunk fennálló kezelési rendszert, mely a kincstári erdőkben igazán mintaszerűnek mondható. Ismétlem, itt tiszta lehetetlenség megtakarításokat elérni. A t. képviselő ur példákat hoz fel Németországból, hogy miként kezeltetnek ott a gazdaságok, mily helyeken állítanak ott iskolákat és kivált a lüneburgi Heiden fennálló iskolának példáját hozta fel, mint olyant, hogy a német kormány az ottani viszonyoknak megfelelő szakiskolát állított fel. Mi is ugyanezen helyzetben vagyunk és én is utalhatok egy példára. Liptó vármegyében, mint méltóztatnak tudni, fennáll alipót-újvári földmívesískola. Tudják a t. képviselő urak az idei költségvetés adataiból is, hogy ezen földmíves-iskolának meglehetős csekély számú hallgatósága van, ugy hogy a pénzügyi bizattsägban egvik ellenzéki 35