Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-172

172. or«uiág«i Síéi január 21 1886. <3fj j tesz az összeg, hajlandó elmenni egész 50-ig. Nem tudom, minek tulajdonítsam e gyöngédséget, ha csak annak nem, hogy a képviselő ur sem hitte, hogy okoskodása a maga szigorúságában fennállhat. De azt mondja a képviselő ur, hogy ez sem tiszta haszon, mert a vámtételeknél fizetünk 25 millió íorintot, ezért a magyar mezőgazda tulajdonképen fele áron adja el terményeit. Ez az ő okoskodása. Nem tudom, hogy azok után. a miket kifejtettem, találkozik-e Magyarországon gazda, a ki elhiszi, hogy a jelen állapot mellett, midőn nyersterményeinkből tetemes összeget exportálunk, a •magyar gazda veszít és termékét fele áron adja el. Lehet, hogy ezt sikerül a képviselő urnak valakivel elhitetnie. De egyet nem hiszek. Hogy ha a viszony megváltoznék és a magyar gazda nem exportálhatna mezőgazdasági terméket, hogy akkor sikerülni fog neki egyetlen egy gazdát arról meggyőzni, hogy ő azzal nyer, hogy nem tud exportálni. Ha ezt el tudja vele hitetni, szívesen elhiszem viszont, hogy most veszít a magyar mezőgazda azon, hogy Ausztriába exportál hat. Ezt voltam bátor elmondani, t. ház. Nagyon természetes, hogy magába a dolog érdemébe bővebben belemenni nem volna helyes. Soha sem merném mondani, hogy feltétlen híve vagyok a közös vámterületnek. Á közös vámterület kérdése egyszerűen gazdasági modalitás s attól függ, mely utón fogjuk Magyarország érdekeit, első porban mezőgazdasági érdekeit jobban biztosíthatni. Erről in.: természetesen nem lehet szó. Akkor, mikor a tárgyalások befejeztetnek, midőn a tárgyalások eredménye törvényjavaslat alakjában a ház asztalán fog feküdni, akkor majd lesz alkalmunk e kérdéssel tüzetesebben foglalkozni. Én csak azon általános princípium ellen akartam szólani, mintha a közös vámterület eo ipso károsítása volna a magyar érdekeknek. (Élénk, hosszantartó helyeslés a jobboldalon.) Enyedy Lukács; T. ház ! Elnök: Mihez kíván at. képviselő ur szólani? Enyedy Lukács : Félremagyarázott szavaim helyreigazítására csak néhány rövid perczig kívánom a t. ház figyelmét igénybe venni, mert azt hiszem, mégis lényeges dolgok azok, a melyekre a t. képviselő' ur reflectalni szíves volt és lényegében az én szavaim értelmét eltérően magyarázta, mint a hogy én azokat mondtam. Első sorban nem azt mondtam, hogy a kormány szóról szóra azt hozza fel az ő indokolásában, melylyel 1878-ban j< vámszerződést beterjesztette a háznak, hogy az alkudozások Ausztriának akadékoskodása folytán nem sikerültek, hanem azt mondtam és constataltani a kofmáuy indokolásából, hogy az osztrák kormány nem akarta elfogadni a német megbizottakn tk azon követelését, hogy az 1868-iki tarifatételek fogadtassanak el, a mi szerintem lényeges, mert ezen tarifa irányadó volt az első kiegyezés megkötésére. Ezt voltam bátor mondani és nem azt, a mire a t* képviselő ur válaszolt. (Helyeslés.) Másodszor a képviselő ur azt mondja, hogy lehet eset arra, hogy a mit Magyarországból bevisznek Ausztriába, azt ott nem fogyasztják el, hanem Ausztriából külföldre kiviszik, de én nemcsak ezt és nem épen ezt mondtam, hanem azt, hogy ha az agrár védvámok európaszerte ugy vitetnek keresztül, hogy Ausztria kénytelen voln a saiát gazdasági terményeit maga elfogyasztani, akkor természetesen a cserélés a félretolás, a mi most esetleg történik, nem történnék meg, Ausztria saját mezőgazdasági terményeit fogyasztaná és akkor a mienket nagyon természetesen nem fogyasztaná. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mit a t. képviselő ur arra nézve mondott, hogy az én adataim nem bizonyítanak, hanem az áruforgalmi különbözetet kell venni, az egyszerű dolog" és akkor az én felszólalásom egészen felesleges, mert a forgalmi különbözet kitűnik az árúforgalom végszámaiból, a melyek szerint 1884-ben 58 milliónyi p.-ssivitást mutat a mi kereskedelmi mérlegünk Ausztriával szemben. De én nem erre reflectaltam, mert azon terménye, a. mit Ausztria Magyarországba behoz, figyelembe nem vettem, mert akkor, mikor az iparczikkekre reflectaltam, nagyon természetes, nem reflectalhattam a terményekre, mert az oda nem tartozik. A mi azon magyarázatot illeti, azon számokat, melyeket a t. képviselő ur az önálló vámterület útján esetleg elérendő vámjövedelem tekintetében tett kiszámításomra mondott, arra megjegyzem, hogy én azon számokat, a melyeket fölállítottam, nem a jövőre mondtam, én constataltam, hogy 1883-ban árúfogyasztásunk után a vám jövedelem ennyi lett volna. Helyeslés a ssé'sö baloldalon.) En egyebet nem mondtam, nem is mondhattam, mert erre adatokkal nem rendelkezem, hanem szorítkoztam tények eonstatalására. Azt sem mondtam, a mit a t. képviselő ur impu*d nekem, hogy a mezőgazdák fele áron adják el terményeiket Ausztriának. Én a?t mondtam, hogy képzeljük a magyar és az osztrák közgazdaságokat, mint külön-külön egészet ezen alapon és nem az egyes gazdákra vonatkozólag mondtam szavamat, hanem bizonyítottam, hogy mikor Ausztria, közgazdasága 40—50 milliót bevisz s a magyar közgazdaság 2őmiliió irtot fizet vámképen Ausztriának, akkor mi az elfogyasztott termények értékének felét megtérítjük, mintha mi praemiumot adnánk Ausztriának a nyerstermény-bevitelre. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Végre még azt óhajtom megjegyezni, hogy azon esetben, ha esetleg az én számításaim és az én adataim közt egyik vagy másik téves lett volna, a mint, azt hiszem, nem volt: felszólalásom még akkor is jogos és indokolt, szemben azzal, hogy I épen Ausztria és az osztrák védvámos körök fel-