Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-172

£70 lVL ******** ülés janmár 2S. 1ISI. urnak igaza lehet abban, hogy magyar kereskedelmi szempontból előnyösebb volna, ha ezen árúkat nem osztrák, hanem magyar kereskedők közvetítenék, de kérdés az, hogy általában, ha e közvetítőnk nem volna, vájjon elég erős lenne-e a hazai közvetítés, hogy e munkát teljesítse és hogy e közvetítő a gazdának hasznot hajt, azt kétségbe vonni nem lehet. Mert hasonló helyzetben vagyunk mi más államokkal szemben, Szerbiával és Romániával szemben mi vagyunk a közvetítők és ha ez államokkal kereskedelmi szerződésre kerül a dolog, ennek alapján kedvezményeket fogunk követelhetni, mert ez államoknak nagy hasznot szolgáltatunk. Azt mondani tehát, hogy a mit mi Ausztriába viszünk, az még nem számít, hanem egy hypotheticus tételt, melyet megállapítani senki sem tud, ezt az állítást elfogadni nem lehet. Tény az, hogy mintegy 330 millió értékű nyersterményt viszünk oda, tény hogy ez a magyar gazda termelése, ki ezért onnan kap pénzt, ez tény. Hogy aztán azzal Ausztriában mit csinálnak, az a kérdés második sorban áll, első az, hogy tőlünk megvásárolják és hogy a közös váinpiacz vásárolja meg. (Helyeslés jobbfelöl.) De hogy hová vezet a képviselő ur okoskodása, az egy pár sorral alább még világosabban kitűnik. Azt mondja ugyanis a képviselő ur, hogy a gyümölcs, főzelék, növényi, vágó- és igásjószág, állatuk.álíatitermények és zsiradékok csoportokban a közös vámterület kiviteli fölöslege 123 millió, a Magyarország rendelkezésére álló kiviteli felesleg 112 millió, ugy hogy a. különbség 11 milliót tesz. Szóval a t. képviselő ur okoskodását következetesen alkalmazva, tz annyit jelent, hogy a termékek ezen csoportjának, a melyeket mi oda viszünk s melyeknek értéke 112 millió, Ausztria nem fogyasztója, mert okoskodásából az következik, hogy miután mi csak 112 millió frt ára főzeléket, igásállatot, stbit viszünk Ausztriába, de Ausztria 123 milliót visz ki saját területéről, Ausztria egyetlen egy darab magyar főzeléket, igásállatot, stb. nem fogyaszt, (Ugy van! a jobbfelöl) szóval, hoi;y a magyar sertésből, szarvasmarhából, a különféle főzelékekből és zsiradékokból Ausztriában mitsem fogyasztanak. (Helyeslés jóbbfelöl.) Ezt pedig, t. ház, senki sem állíthatja. (Ugy van! jóbbfelöl.) A t. képviselő ur kiszámítani igyekszik azt az előnyt, a melyet Ausztria a közös vámterületből Magyarország hátrányára vagy legalább is számlájára élvez. Engedjen meg a t, képviselő ur, de felfogását túlságosan kedvezőnek tartom Ausztriára nézve a mennyiben fsak azon iparczikkeket számította, a melyeket Ausztriából behozunk, a melyek értékét 262 millióra tette, itt azonban nem mondom, hogy nagy, hanem egy kis hibát követett el a képviselő ur, midőn arról szól, hogy 10 milliót tesznek azon iparczikkek, a melyeket mi nem Ausztriából, hanem külföldről hozunk be. Enyedy Lukács: Ezen 24 csoportnál. Láng Lajos: Igen természetesen a főbb csoportokat kellett venni, de ha a t. képviselő ur az 1883-iki adatokat használta, akkor tévédéit, mert maga a gép, gépalkatrészek csoportja többel szerepelnek, sőt a jutaárúk egy tétele maga 10 millió frtot tesz. Azonban t. ház, erre nem tetetek súlyt, mert itt nem a számok a fontosak. Hanem hibáztatom, t. képviselő ur részéről, hogy most, midőn Ausztriával állunk szemben a szerződés megkötése végett, csakis az iparczikkeket említi Ausztria előnyéül. Felfogásom szerint, ha arról van szó, hogy kiszámítsuk azt az előnyt, a melyet Ausztria húz a vámközösségbői, nem szabad megállani az iparczikkeknél, hanem figye lembe kell vennünk az osztrák behozatal összeségét. A mint másrészről, ha tudni akarjuk, hogy mi előnyünk van a vámközösségből, nem tekinthetjük egyedül azon mesterséges osztályozásokat, a melyeket a t. képviselő ur tesz, hanem vennünk kell összes kivitelünket Ausztriába, a mely a 300 milliót meghaladja és a melynek óriási részét kétségtelenül a mezőgazdasági nyerstermények képezik. (Helyeslés jobbfelöl.) Van még ea:y számítása a t. képviselő urnak, tudniillik az, hogy kimutatni igyekszik, hogy mennyi haszonnal járna Magyarországra nézve financialiter is a különálló vámterület. És itt a t. képviselő ur alapul veszi a, mai vámtarifa tételeit és azokat következetesen keresztülvezeti az 1883-iki magyar kivitel kimutatásaiban és ez alapon kihoz 36 millió frtot aranyban és papírban 43 milliót. Hát, t. képviselő ur, én ismét nem vonom kétségbe a számítás helyességét. Sőt elismerem, hogy nem kis fáradság kellett ahhoz, hogy a számokat a vámtarifa mintegy 500 tételén keresztül kiszámítsa. De egyet elfelejtett. Hol van a garaníia arra nézve, hogy különálló vámterület mellett ugyanaz lesz a forgalom, a mi eddig. Mert, ha nincs az iránt garantiánk, hogy akkor is fogunk annyi uyersterményt kivinni s annyi más árút importálni, mint eddig, mert természetes, hogy tartósait nem fognánk vásárolhatni, ha nyersterményeinket el nem adnók: ha mondom, erre nincs garantiánk, akkor az egész számításnak nincs értéke. Áttérek a képviselő ur utolsó számítására s arra, a mely azon, már korábban említett okoskodására van alapítva, hogy 160 millió forint áru nyersterméket viszünk Ausztriába, de minthogy az 120 millió forint árát exportál, ott csak 40—50 millió forint értékű marad. Itt a képviselő ur nagylelkű, mert bár szerinte csak 41 "7 millió forintot