Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-172

262 l72, országos «<** január 29. 1886. állattenyésztést protegalja, mert hiszen igaza van, ha egyszerűen ugrásról volna szó, mely ép oly baj a politikában, mint baj a gazdaságban, nem lehet helyeselni, hogy az állattenyésztés kiemeltetik. De midőn minden ember meg van győződve s a tapasztalás is igazolja, hogy a szem, a gabona termesztése megszorítandó s az állattenyésztés, mint jobban hasznosítható, kiemelendő, (ügy van ! a ssélsö baloldalon) akkor nem tudom megérteni, hogy az állattenyésztés felkarolását, hogy lehet hibáztatni. De még jobban meglepett t. barátomnak azon kifogása, hogy a lótenyésztés kérdése részeltetik különös pártfogásban. (Helyeslés a ssélsö baloldalon.) Hát t. képviselőház, azon értékpangás közepette, a mely polypkarjaival az egész gazdasági növénytermelést mintegy átövedzi és nem lehet tagadni, hogy vészthozó karjai már az állattenyésztésnek egyes nemeire is kiterjeszkedni látszanak, például a juhtenyésztésre, vagy például a sertéstenyésztésre, azt hiszem, csak helyeselhető, hogy a kormány kiváló protectióban részesíti az állattenyésztés azon részét, a mely a legjobban prosperál ott, a hol a kereslet a kínálat által fedezve nincsen és ez a lótenyésztés, (ügy van! a ssélsöbáloldalon.) És hogy a sürgős kereslet a kínálat által kielégítve még nincsen, annak legfényesebb bizonyítékát első sorban az képezheti, hogy az utolsó évtized alatt lótenyésztésünk nemcsak a közös hadsereg és a honvédség lószükségletét látja el, hanem egy pár idegen államét is; és ezek közül különösen Görögország és Olaszország tudomásom szerint évenként Magyarországból veszik lovaikat. Hogy valóban felszökött a lónak értéke és hogy az egy igen keresett gazdasági czikk, mutatja az, hogy az utolsó évtized alatt ugy a közös hadsereg, mint a honvédség pótló-átalányaikat majdnem egy harmadrész értékkel kénytelenek voltak felszöktetni. És igy ma már minden tenyésztő gazda kénytelen elismerni azt, hogy igenis a lótenyésztés nem képezi a gazdászatnak csupán költészeti részét, hanem az egy reális hasznot hozó gazdászati ág. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hogy nemcsak az országnak egyik-másik, már régibb idő óta kiváló lótenyésztő része bir haszonnal lovat tenyészteni, hanem az egész ország helyes érzékkel bir a jobb értékesítésre szánt lónak tenyésztése iránt, azt t. képviselőház, az országos kiállításon a lókiállításnak képe igen szépen igazolta; (Ugy van! a szélső baloldalon) sőt örömmel kell minden gazda szivének eltelnie az iránt is, hogy vannak egyes vidékek, a hol a vidéki vásároknál az egyszerű parasztember egypár correctalkatú és jól ápolt négyéves csikójáért 1000—1200 forintot kap; és annálinkább csudáik ózom Petrich Ferencz t. barátom felfogásán, mert épen ő tudna kerületében és megyéjében példákra hivatkozni, a hol ez igen sürően megtörténik. T. képviselőház! A pártállás engem nem feszélyezhet, hogy ezen kiválólag közgazdászati kérdésben az elismerés adóját a magam részéről leróvjam. Teljes készséggel bevallom azt, hogy a lótenyésztés ezen magas nivéaúra emelésében első sorban is a kormányt illeti meg az elismerés; sőt talán nem is sértem serénységét, ha meg is nevezem, hogy a kormány kebelében épen Kozma Ferencz ministeri tanácsos az, (Éljenzés a ssélsö baloldalon) a kinek páratlan szakértelme, kiváló tapintata, rendkívüli éleslátása lótenyésztésünket a lefolyt évtized alatt azon magas nivéaúra emelte — és első sorban telivér tenyésztésünket — hogy telivér tenyésztésünk productumai egy Kincsem, egy Kisbér az angol és franczia gyepekről, mint Derby — nyertes championok térnek vissza. Ebben én, ezen eredményeken buzdulva, valóban a lóversenyeket sem tekintem többé azon abstract szempontból, hogy azok csak egy bizonyos társadalmi osztály szórakozása és passiója tárgyát képezik, mert én magában a lóversenyben a nemzet lótenyésztésére egy absolut hasznot látok, mert én magukat, a lóversenyeket is a jó és a tovább tenyészthető anyag próbatételének tartom és tudni fogj a minden rationalis gazda, hogy a jó telivér származtatja a jó félvér lovat és a jó félvér ló származtatja a jó használati lovat, a melyet a magyar gazdának tisztességes ár&n megfizetnek; sőt t. képviselőház, hogy ezen eredményeket nemcsak a hazafiságnak elfogult szeme látja, arra nézve szabad legyen csupán csak tapasztalatomból egy példára hivatkoznom. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) A múlt őszszel a gazdasági congressus tagjaival szerencsém volt résztvenni azon kirándulásban, mely a mezőhegyesi lótenyésztő intézetet szemlélte meg. E kirándulásban résztrett a porosz állami ménesi intézetek főintendansa is, a porosz aristocratia egyik kiváló tagja. A szemle alkalmával kiváló figyelmet tanúsított a látott lóanyag iránt. Engem az ő véleménye nagyon érdekelt. Kérdést intéztem hozzá, miként tetszik a lóanyag és elmondhatom, hogy e szakember, ki minden esetre tekintély, mintegy az irigységgel vegyes csodálkozással szemlélte a lóanyagot és a legnagyobb elismerésben tört ki a látottak felett. Azonban az érdemeket ekként eoncedalva, egyet még sem hallgathatok el. (Haljuk a szélső baloldalon.) Egy kérdést vagyok bátor intézni a t. minister úrhoz, mely abból áll, hogy 18 évvel a kiegyezés után, 18 évvel ezen ménesi intézeteknek magyar állami kezelésbe átmenetele után, mit keresnek a ménesintézetekben a személyi tekintetben közös hadügyminister rendelkezése alá tartozó császári és királyi tisztek és legénység. (Ugy van! Helyeslés a ssélsö baloldalon) t. képviselőtársaimhoz, kik a t. háznak már régibb idő óta tagjai, kérdést intéztem ez iránt. Egynémelyükétől azon felvilágosítást nyer-