Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-171

171. orsaágo* ülés január 28. 1886. §57 továbbra is megtartjuk. (Ugy van! a szélső bal­oldalon. ) Vagy talán más irányban, a szállítási díjak leszállítása által igyekszik a magyar kormány a termelők sorsán segíteni ? Ugy tudom, hogy vasuti és hajózási tarifáink ma is inkább az idegen, a román és orosz tormelőnek kedvez, mint annak, ki mindenféle terménye után már a földadóban is lerója busásan az állam iránti kötelezettségét. (ügy van! a szélső baloldalon.) Tehát e téren sem igyekszik a kormány versenyképessé tenni termé­nyeinket a külföldi piaczokon, (Igás! Ugy van!.a s$első baloldalon) sőt ellenkezőleg: a behozatali olcsóbb tarifák a külföldi behozatalt fokozzák ter­melőink kárára. Vagy talán nem látja a kormány bokros teendői között a válság tüneteit? Bár ugy lenne! De, sajnos, a t. szakminister ur itt a házban rá­mutatott, hogy mily mérvben pusztul a kisbirtokos osztály; ebből kitűnik, hogy alaposan ismeri a helyzetet. Tehát a kormány ezen tétlenségének okát máshol kell keresni és habár nincs kizárva, hogy az igen t. minister ur némely dolgot fátyolozna bírál el, de azért hazafiságát oly váddal senki nem fogja illetni: hogy a bajon segíteni nem akar. Igenis akar, de a 67-iki kiegyezés és az 1878-ik évben könnyelműen kötött közgazdasági kiegyezés bilincsbe verte a nemzet tevékenységét. De már érik ezen kiegyezés keserű gyümölcse, melynek fanyarságából a jubiláris nectar vajmi keveset von el; mert a pohárcsengés kedves harmóniájába bele­vegyül nemcsak Temesmegye kisbirtokos osztályá­nak segélykiáltása, hanem feljajdul az elviselhetíen terhek alatt az ország minden pontián a földbirto­kos osztály ép ugy, mint az iparosok ezrei. Oly kormánynak, mely a nemzet érdekeit nem tudj gy nem meri megvédeni az osztrákok tel­hetetlensége ellen, nem szavazok meg semmit. Nem fogadom el az előirányzott költségvetést. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök I T. ház! Miután még többen vannak szólásra feljegyezve e tételnél, a ministere]nők ur pedig ma nyilatkozatot szándékozik tenni, azt hiszem, méltóztatik a t. ház beleegyezni, hogy a tárgyalás most félbeszakittatván, folytatása a hol­nap délelőtt tartandó ülésre halasztassék. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Bizonynyal mindnyájan méltóz­tatnak emlékezni, hogy a múlt napok egyikén egy képviselőur általánosságban vádat emelt, hogy van a kormányelnök intimusai közt, ki az állam vagyo­nát egy harmad áron fecsérli el. E jelenet azzal végződött, hogy a képviselő ur ígéretet tett, hogy nekem megnevezi az illetőt. Miután ez a házban történt, azt hiszem, a ház iránti kötelességem a dologban nyilatkozni, de viszont ugy fogom fel, hogy a ház iránti köteles­KÉPVH. NAPLŐ 1884—87. VIII. KÖTET. ségem tisztán tárgyikig nyilatkozni, anélkül, hogy általában az eljárás felett még csak véleményt is mondani akarnék. (Halljuk!) A képviselő ur csakugyan mindjárt másnap jelentkezvén, hogy a házban ez iránt tett igéretét beváltani kívánja; én fölkérve egyfelől Ugron Gábor, másfelől Szilágyi Dezső képviselő' urakat, az ő jelenlétükben a képviselő ur megnevezte báró Podmaniczky Ármint, ki, mint méltóztatnak tudni, jószágigazgató. Egyúttal azt kívánta a képviselő ur, hogy a zentai kincstári földek után kiosztott legelő-jutaléknak 1882-ben megejtett árverés útján való hsszonbérbeadásáról szóló összes iratokat kívánjam be. Én ezen kívánságának, t. barátom, a pénzügy ­niinister segítségével azonnal eleget tettem. Az iratok azonban, először egynek — az árverési jegyzőkönyvnek — híjával érkezvén be, egy pár napi késedelem állott be, míg azon árverési jegyző­könyv, mely a számvevőséghez volt áttéve, hasonlag felküldetett. Majd pár napi késedelmet okozott az, hogy épen e napokban az általam felkért képviselő uraknak egyike, Ugron Gábor képviselő ur, ki, mint jelzem, az első alkalommal jelen volt, most nem lehetett jelen. 0 ugyan ma sincs itt, de miután nem tartottam volna helyesnek, hogy a felmerült mindenféle hírekkel szemben a t. ház tovább is ne értesíttessék, Szabó képviselő urnak hoszájárulásá­val Bartha Miklós képviselő urai kértük föl, hogy Szilágyi Dezső képviselő úrral együtt legyen jelen találkozásunknál, [Halljuk!) A mi magát a dolgot illeti, mindenekelőtt arra,* hogy az én intimusaim közt van olyan, a milyent a képviselő ur jelzett, meg kell jegyez­nem, hogy báró Podmaniczky Ármint jószágigaz­gatóvá nem én neveztem ki; nem is azóta nevez­tetett ki, a mióta én a kormány tagja vagyok. Megjegyzem másodszor azt, hogy semmi más oknál fogva — és azt hangsúlyozni kivánoni, hogy semmi más oknál fogva — csak annál fogva, a mit mon­dandó leszek, azaz, hogy a viszonyok hozták ugy magukkal, én nem hiszem, hogy az utolsó 15 esz­tendő alatt 15-ször találkoztunk volna. Ezt megjegyezve, kötelességemnek tartom megmondani azt is, miről van szó. (Halljuk! Hall­juk !) A képviselő ur által bekivánt iratok szerint szó van egy 48 holdnyi földnek 3 évre való haszon­bérbeadásáról. (Mozgás.) Ezeket a földeket a tago­sítási egyezség folytán 1882. október havában kapta az állam. Hogy egy esztendő ne menjen kárba, apénzügyminister rendeletére a haszonbérbe • adás iránti lépések azonnalinegtétettek. A haszonbéri jegyzőkönyv tanúsága szerint e föld a legtöbbet Ígérőnek adatott haszonbérbe 10 forint 50 krajczár­jával holdankint. Adatott pedig azután, miután a helybeli hatóságok megkérdeztettek és azon véle­ményt adták, hogy mivel épen a legelő felosztása tárgvában létrejött egyezség következtében akkor­3f:

Next

/
Thumbnails
Contents