Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-162

20 162. orszásros ülés január 18. '886. kereken: miért szenvedélyesebbek most a nemzetiségek, csak tőlük maguktól nem kérdezik meg, pedig azt hiszem, az igaz forrás náluk keresendő. (ügy van! jobbfelől.) És ők elég őszinték, élve és visszaélve a szabad sajtóval és a szabad egyesülési joggal, hogy meg is mondják ezeket az okokat. Megmondják egész őszintén, hogy rájuk nézve sérelem a Király föld szabályozása.sérelem a magyar nyelvi tanfolyam, a magyar nyelvnek a közlekedés, igazságügy, közigazgatás terén nagyobb mértékben való érvényesítése, sérelem a magyar iskoláknak fejlesztése, terjesztése s hasonló sérelmeket concrete kétségbevonhatlanul elmondanak. Tehát, mikor ők maguk megmondják ezt és még hozzáteszik, hogy az erdélyi választási törvény nekik nem jó, hogy nekik még az unió sem tetszik, mikor ily őszintén megmondják bajaikat, ugyan miért nem foglalkoznak ezekkel a t. képviselő urak, miért akarják ezen országot önbizalmában megrontani (Helyeslés jobbfelöl) és természetes valóságából kivetkőztetni azok kedvéért? [Elénk helyeslés a jobboldalon.) En azt nem értem, Én azt hiszem, t. ház, ez nem származhatik egyébből, mint egy opticai csalódásból, ezen opticai csalódás pedig származik abból a positióból, melyet a t. képviselőház ellenzéki pártjai elfoglalnak. Mert az ellenzéki pártok részéről a vita folyamán szüntelenül hallottuk a panaszt az ellenzéki kenyér keserű voltáról, hálátlan természetéről (Mozgás a szélső baloldalon és zajos felkiáltások: Igaz! Ugy van!) tudniillik abban az értelemben mondom, hogy eredményre a küzdelem még eddig nem vezetett; és igy, miután különösen a szélső bal azt a hasonlatot használta, hogy sisyphusi munkát folytat, a mythologiában pedig csak egy Sisyphus van, igen természetes, hogy a másik oldalról, a mérsékelt ellenzékről jövő panasz folytán én annak fájdalmát csak a Tantalus kínjaihoz hasonlíthatom. (Élénk derültség és tetszés.) Ennek következtében t. ház, én részemről az ő politikájukból magyarázom azt, hogy ők ugy el vannak keseredve s azokat a bajokat, melyeket álláspontjuknál, hálátlan munkájuknál, sikertelen izgatásuknál fogva (Nyugtalanság a szélső baloldalon) — nemes értelemben mondom — [Egy hang a szélső baloldalon: Szellemileg! Derültség jobbfelöl.) — természetesen —ők maguk éreznek, kiterjesztik az egész társadalomra s az egész nemzetre ; s a mint az a bizonyos Tantalus a vízben sűlyed lefelé s a mint az a bizonyos Sisyphus mindig eredménytelenebbnek és hálátlanabbnak látja munkáját, ugy ők is azt mondják, ez a nemzet helyzete, ez a nemzet állapota. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Tehát a csalódás tisztán opticai. S ennek következtében t. ház, én a mythologiának ezen magyar kiadását csak hála fejében szolgáltattam azon szép elmefuttatásokért, melyek a nemzet sebeit, sőt tovább megyek: képzelt sebeit irgalmatlan kézzel rántották fel a nélkül, hogy egyéb gyógyirt szolgáltattak volna. (Helyeslés a jobboldalon.) De nem élek vissza állásommal t. ház és rátérek tárgyamra, a deficitre. (Halljuk!) A deficit kérdésénél első sorban Helfy t. képviselő társamnak egy typographiai kérdést kell hogy megoldjak. Azt a kifogást tette t. képviselőtársam ellenem, hogy jelentésemben a kis deficitet, a 13.800,000 frtot vastag betűkkel nyomattam, a nagyobb deficitet, a 32 milliót pedig vékony betűkkel. Méltóztassék megnézni a jelentés 6-ik lapján, a nyomdász nem tévedett, mind a két deficit egyenlő vastag betűkkel van nyomatva, (Derültség és tetszés a jobboldalon.) Ez egyébiránt egy typographiai dolog, melyet ő jobban ért, mint én. "De ha már ezzel a váddal illetett, megfordítom a vádat és ellene fordítom, mert ő csakugyan vastag— nem betűkkel, de egy szép vastag beszédben elmondta, hogy a deficit 42 millió; határozati javaslatában pedig megírta, hogy 32 millió. (Derültség és tetszés a jobboldalon.) Ha tehát valakire illik a vád, az egyenesen őt illeti. (Ugy van! a jobboldalon.) De hogyan számította t. képviselőtársam a 42 milliót? mert a 32 millióra nézve körülbelül egyetértünk. Számította ugy. hogy a múlt éveknek, tehát több évnek fedezetlenül maradt összes túlkiadásait az 1886-iki költségvetés terhére irta és azt mondta s máskép nem is tehette, érezve mintegy állása gyöngeségét, mert az adósságokat eltitkolni, elrejteni, eldisputálni, eltörülni nem lehet és ha az ő számadatját el nem fogadjuk, akkor az államadósságok összes terhét törüljük ki a költségvetésből. Bocsánatot kérek, ez nem áll, minden évre a maga terhét fel kell osztani és ezt annak az évnek a számlájára kell irni. Ha mi valamely évnek államadóssági kamatterhet és mindazt, a mi abban az esztendőben fizetendő, elhalasztanák, akkor teljes joggal mondhatná a képviselő ur, hogy ezt helyteleníti. De hogy több év kiadásait egy év terhére írjuk: megbocsásson képviselő ur, ezt sem az üzleti, sem az állami életben helyesnek nem tarthatja senki. (Helyeslés a jobboldalon.) Enyedy Lukács képviselő ur egészen máskép járt el. U 1868-tól, mikor még nem volt deficit, 1874-ig és ismét 1874-től 1884-ig átlagok alapján kiszámította, hogy a megelőző éveknek kevesebb átlagos deficitje volt, mint az utána következő éveknek; conclusiója tehát az, hogy a kormány rosszul gazdálkodik. Bocsánatot kérek, a számításban két hiba van ; eltekintve az arithmetikától, melylyel itt nem foglalkozom. Az egyik hiba az és ez az átlagszámítás ter-