Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-171
252 171 « «rsäs*g05 ülés január 28. 1886. saját izzadtságával, hogy egy kabátot mutathatna nekem, a melyet szintén zsidók produealtak, még pedig az őstermeléstől kezdve az iparig. Tudom, hogy azt nem képes kimutatni és igy be van bizonyítva az, hogy a zsidó szellem épen nem productiv. (Ugy van! balfelől.) Engem, t. ház, leginkább a felsővidéki gazdasági viszonyok érdekelnek, a hol a földmívelő osztály úgyszólván már a koldusbotra van kárhoztatás . Röviden kell jeleznem azt,hogy a felsővidéki földmíves osztálynak elszegényedésére különösen két körülmény volt irányadó. Az egyik az, hogy az alkotmányos aera elején a gazdasági gépek behozatala, alkalmazása, megfosztották a felsővidéki földmíves népet attól, hogy mint eséplők, aratók az alföldön jelentkezzenek és ott kenyérkereseti módhoz juthassanak. A másik körülmény, mely szintén eonferalt a felsővidéki földmíves nép elszegényedéséhez, az, hogy a vámszerződés folytán eítiltatott a felső vidéken termelt vas-, fa-vagy üvegipar egyes productumainak Magyarország egyes vidékein valóelárúsítása. Ezen két kedvező körülménytől— mint mondám— elüttetett a felsővidéki földmívelő nép. De hát épen ekkor lett volna hivatása a kormánynak, hogy gondoskodjék arról, hogy ezen eldugult keresetforrások helyett újakat nyisson és ha egyebet nem, ezen földmívesosztálynak kenyérkereseti módot adjon, mert a szegény tót nép megszerzi magának kenyerét, ha csak a t. kormány kijelöli a munkát számára. De a kormány ezt nem tette. Az ipar és kereskedelem székhelyévé kezdett fejlődni a felső vidék, amivé Magyarország államháztartásában az alföld mellé már a természet is rendelte. De miután a kormány nem gondolkodott ezen felső vidéki szegény földmívelő osztályról, történt az, hogy mióta megnyíltak a zsilipek Galiezia felől, a zsidóság elárasztotta Felső-Magyarországot, annak népe pedig vándorbotot fogott és elment, elköltözött Amerikába. Megcsökkenvén a felsővidéki földmíves osztály az ő keresetforrásától, egyúttal ellenséges állást foglalt el a magyar kormánynyal szemben, ellenséges állást azon kormányzattal, mely szemében a zsidó gazságot képviseli, mert azt látja a felvidéki nép, hogy a zsidó mindenütt boldogul, annak van igaza mindenben, azt látja, hogy a zsidó a hivatalnoki karral kezet fogva, közreműködik a földmívelő nép tönkretételére. (Úgy van! ab l- és szélső baloldal némely padja n.) Az előtt azt látta a földmíves, hogy a szolgabíró kijött a helyszínére s rövid utón elintézte a pert, most pedig ez nem ugy van e ha igazságot keres, a legkisebb perében is a formát kell ismernie, bélyegre, pénzre van szüksége. De a szegény embernek nincs pénze bélyegre, a formához sem ért, a zsidónak pénze is van, a formát is érti s igy aztán a szegény népet még utolsó ingéből is kivetkőztetni. (Ugy van! a bal- és szélső a baloldal némely padjain.) A magyar állameszme érdekében más társadalmi s más gazdasági politikára van szüksége a felvidéknek. Nem abban áll a tapintat, t. ház, hogy a ministerek olyan hivatalnoki kart küldjenek a felvidékre, melylyel a tót nép nem érintkezhetik, mert az illető közeg a nép nyelvét nem érti, hanem ellenkezőleg, hogy igazságszerető hivatalnokok küldessenek oda, kik egyúttal anép nyelvét értik, akkor nem történnének olyan esetek, milyenek az én kerületemben is történtek s melyek e költségvitával kapcsolatban állanak. (Halljuk/ Halljuk!) Igy történhetett a többek között, hogy Verbón, kerületem központján 8 év óta vezeti egy mérnök a tagosítási ügyeket s még mindig nem fejezte be, pedig már többször felszólittatott, pénzbüntetésre ítéltetett, hogy végezze be a munkálatot s adja be a felvételt, de hát nem teszi, hanem ki-kivág egy darab földet a szomszédéból azt átadja a másiknak s igy sine fine commassál. Ennek okát állítólag ott kell keresni, hogy egy törvényszéki biró van a játékban, Id mint verbói birtokos érdekelt az ügyben s azért húzódik a tagosítás. A másik körülmény, t. ház, az, hogy az iparososztályt sem védi meg a törvény az igazság természete szerint. A szakminisfernek megengedi a törvény, hogy gyárak felállítására kedvezményt adjon s hogy az ilyen kezdeményezőket e törekvésükben, a mennyire lehet támogathassa, de hát mit tesznek az alantas közegek, a szolgabirók? Nem engedik sok helyt, hogy új gyárak létesüljenek, különösen olyan egyénnél, a ki nem kormánypárti, hanem ellenzéki s a mi több, még antisemita. Erre is volt egy esetem, (Halljuk! Halljuk!) midőn egy választó polgártársamnak nem adta meg az iparengedélyt a szolgabíró, sőt az illető polgár többszöri felszólítására sem tartotta érdemesnek, hogy a helyszínére kijöjjön s az ügyet megvizsgálja. Igaz, hogy a szakministerium orvosolta a bajt, de a végzés megrekedt Nyitrán a megyei hivatalban, mely nem engedte, hogy kézbesittessék a végzés, hanem appellalt ellene a ministeriumhoz. íme igy állanak a viszonyok a felvidéken. A kormány nem hogy támogatná az iparos és földmívesosztály érdekeit, hanem inkább elnyomja és e nyomásnak köszönhető leginkább, hogy a felvidék nem bir megbarátkozni a jelenlegi kormányzással és ellenséges indulattal van iránta, különösen azért, mert a kormány képviselőit a zsidókban látja,, a kikkel az állam hivatalos közegei minden alkalommal érintkezni, választások alatt pedig ölelkezni szoktak. T. ház! Nagyon csudálkozom, hogy a képviselőházban még a földmívelési tárcza költségvetése sem bir érdekeltséget kelteni, hogy annyi
