Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-171

171. •rsíágo:-" Blés képviselő közül, kiknek többsége a nép bizalma j folytán jutott ide, csak oly kevesen tudnak érdeklődni a földmívelők sorsa iránt és hogy különösen a kormánypárt részéről többen nem szólalnak fel e kérdésnél. Már pedigaföldmívelőnép,a parasztgazda különösen megérdemli, hogy vele foglalkozzunk. Mirabeau azt mondja, hogy egy culturnép hasonló az élő fához, melynek ágait a eulturtörekvések képezik, törzsét pedig a földmívelő, a parasztgazda-osztály alkotja. Én pedig hozzá teszem, a mit Mirabeau nem mondott, hogy e fán az élősdi növényt a zsidóság képezi. Elnök: Kérem a képviselő urat, vegye ügye- j lembe, hogy Magyarország 600,000 polgárát sérti meg, azt pedig a magyar parlamentben tűrni nem lehet. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Figyelmeztetem tehát a képviselő urat, tessék más hangon beszélni, ha azt akarja, hogy a ház meghallgassa, azt a felosztást pedig keresztény és nem keresztény osztályra, melyet a magyar társa- j dalom nem ismer, itt ne hangoztassa. {Helyeslés.) ! Komlóssy Ferencz: Miután a házszabályok j nem engedik meg, hogy az elnök szavaira feleljek, nem felelek; de nem azért teszem, mintha | nem tudnék rá cadentiát mondani. (Derültség balfelől.) r Én abból a tételből indultam ki, hogy első sorban a földmívelési osztály érdekeit kell támogatni. Erre kötelezve vagyunk mint népképviselők. De sokan nem teszik. Miért nem'? Mert a liberális oeconomia örül a parasztgazda bukásának; örül, mert nem lát benne egyebet, mint a középkor egyik maradványát s a n'ationalis gazdálkodás akadályát s e tekintetben rendszerint Angiiára hivatkoznak. Nem akarok az angol viszonyok ecsetelésébe bocsátkozni, csak egyszerűen constatálom, hogy ott is szomorúak az agrárius viszonyok és hogy ott tervben is van már a földbirtok államosítása. De tovább megyek s kijelentem hogy ott, hol az őstermelők pusztulnak, ott beáll rendesen a socialis válság. Magyarországon pedig pusztul a földbirtok. Tudjuk, hogy tavaly S0,000 birtok cserélt urat. Ennek következtében szaporodik a proletár és Magyarországban is a socialis kérdés kezd aeuttá válni és gyors elintézést követelni. Ha az állam védi a parasztgazdát, védi saját fennállását, sőt azt mondom t. ház, hogy ha a nemzet összes társadalmi osztályai elkorcsosodnának és csak a parasztgazdák maradnának meg, az ország regenerálhatná magát még; de ha kivész a földmíves osztály, az őstermelők osztálya, nem lesz mód a regenerálásra. És mégis találkoznak t. ház, o\j okos emberek a túloldalon, a kik azt mondják, ha ki is vész az ős i termelő osztály, megmarad a föld termőképes- ] sége és jövedelmezősége. E tekintetben is hivatkoznak Angliára. Erre én hosszabb vitatkozás helyett egy keresztény nemzetgazdával, Botzin- j január 28. 188*. ö}53 gerrel válaszolok, ki azt mondja, hogy Anglia mezőgazdasági tekintetben már is függ ÉszakAmerikától és hogy ezen gazdasági függést nem -•okára követi majd a politikai függés. A földmívelő osztály a legjobban ragaszkodik földjéhez és hazájához s mivel nagy politikai tényező, vallási s közgazdasági tekintetben, ezért a kormánynak érdekében van, hogy a földmívelő osztály érdekeit támogassa. Hogy miért nem szereti a kormány a parasztgazdát, ennek nem tudok más okot adni, mint azt, hogy nem tetszik neki, hogy a parasztgazda vallásos érzelmű és conservativ gondolkodású és hogy igy vaktában nem tudja a parasztgazdát érdekeinek megvalósítására birni, a mint a múlt választások alkalmával is kiderült, mikor erőszakkal kellett a kormánypárti képviselőjelöltek érdekében, a választási urnához vezetni. Befejezem, t. ház, beszédemet s még csak egy körülményre akarom a t. ház figyelmét kikérni, ez az, hogy a parasztgazdának sorsa azonos a nemzet sorsával s ezért gondoskodni kell a kormánynak arról, hogy legyen a földbirtoknak bizonyos minimuma megállapítva, a melyhez ne lehessen nyúlni a végrehajtónak s a hitelezőnek. Egész mások a viszonyok Németországban és Francziaországban s ezért nem botránkozom meg azon, ha ott valamely tőkepénzes vagy szédelgő átveszi a földmíves birtokát, mert ott ez nemzeti vagyon marad. Nálunk azonban mások a viszonyok; nálunk idegen ül be a parasztgazda birtokába, melytől az elfoglalt positiót nem lehet többé visszahódítani. Ha ez igy tart tovább is, akkor Magyarországnak földrajzi fogalommá kellene törpülnie, mit ne adjon isten. A költségvetést a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és szélső baloldal egyes padjain) Ordódy Pál: T. ház! (Halljuk!) Megvallom a mostani vita alkalmával nem vártam azt, hogy az Ausztriával kötendő vámszövetség vagy esetlen a Romániával kötendő kereskedelmi szerződés szőnyegre kerüljön; nem vártam azért, mert erre lesz sok más alkalom még az idén. Miután azonban Enyedy Lukács t. képviselőtársam a vámszövetség kérdését fölvetette, engedje meg, hogy én is hozzászólhassak és a magam felfogása szerint néhány észrevételt tehessek (Halljuk! jobbfelöl.) Enyedy Lukács t. képviselőtársam számokkal érvelt, a melyeket, ugy hiszem, az „Oesterreichische Statistik" és Magyarország árú forgalmának statistikájából merített. Nem akarom őt követni és nem is követhetném most ezen számok tömkelegében; mert az ily adatoknak összeállítását egy hallás után megbírálni lehetetlen. De a mint Enyedy Lukács képviselő társam kiszámíthatta, mennyi vámjövedelme lett volna Magyarországnak önálló vámterület mellett: ugy álta-