Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-171
250 171. országos ülés tria tőlünk mezőgazdasági terményekben el- j fogyaszt. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez, t. ház, tökéletesen jellemzi a helyzetet. Mint beszédem elején mondtam, sem vádolni, sem támadni nem akarok: én csak tényeket akar- j tam constatalni és a constatalt tényeket röviden négy pontban összefoglalva fogom a t. ház figyel- j mébe ajánlani. (Halljuk!) Azt hiszem, eonstatáltam, hogy 1. Szerződéses vámpolitikát, mely Magyar- j ország érdekeinek megfelel, a közös vámterületen j az osztrák ipar védelmi tendentiai miatt folytatni nem lehet, (ügy van! a szélső baloldalon.) 2„ Ausztria mezőgazdaságunknak nem fo j gyasztója, csak nagyon szerény mértékben, hanem j csupán könnyen és előnyösen nélkülözhető kőzve j títő kereskedője, (ügy van! a szäso baloldalon.) j Összes fogyasztása 30—45 millió forint, tehát összes feleslegünknek alig 10 —12 percentje. 3. Magyarország viszont az osztrák iparnak j óriási mérvű, Ausztriára nézve rendkívüli becses I fogyasztója. Fogyasztása 252.600,000 forint, (Hall- \ juh! a szélső baloldalon) 24.800,000 forinttal több. j mint Ausztria összes egyéb, külföldi kivitele, 4. Mindezek daczára a vámszövetség Magyar- j országra még nagy pénzügyi megterhéltetéssel is jár, olyannyira, hogy — a közvetett adókról és restitutiókról nem szólva — az iparczikkekbehoza- j tálára az osztrák iparnak 26.400,000 forint vám- { adót fizettünk 1883-ban, 1884- és 85-ben pedig | még többet, mert ezen években már teljesen érvé- j nyesült egyfelől az 1882-iki vámtariía hatása, j másfelől pedig a mi áruforgalmi kimutatásunkba j be van foglalva teljesebben a posta forgalom is. Ezeket, t. ház, constatalni kívántam; és arra kérem a t. kormányt és a t. többséget, hogy mél- j tóztassék az itt előadottakat, az itt felhözottakat j érdem szerint bírálni és ha ugy találják — a mint ( én azt hiszem, hogy ugy kell, hogy találják — | hogy azok a tényeknek megfelelnek, akkor mél- 1 tóztassék közgazdasági politikájukat olyan alapra j fektetni, a mely Magyarország érdekeinek meg- \ felel és ne méltóztassék tekintélyük súlyával az { országban oly jelszavakat kibocsátani, a mik Ma- f gyarország közvéleményét téves útra terelik ; (Ügy i van / Helyes / a szélső baloldalon) mert ilyen téves, | ilyen íélrevezető vélemény volt az, hogy Magyar- ! ország mezőgazdaságának az érdeke követeli azt, hogy a vámszerződés Ausztriával fentartassék. Beszédemet pedig azzal végezem, kövessenek olyan politikát, hogy ne legyenek kénytelenek, önmagukra alkalmazni a latin költő hires sza- j vájt: „Videómeliora, proboque; deteriora sequor". \ (Elénk éljenzés és helyeslés a szélső baloldalon.) Komlóssy Ferencz: T. képviselőház ! Felszólalásomat indokolhatja azon körülmény, hogy íöldmíveíési érdekről egy évben úgyszólván csak egyszer lehet itt a t. házban érdemlegesen jann'är 28. 18S6. beszélni, másrészt indokolhatja azon körülmény, hogy az antisemitismus szorosan összefügg a földmívelő osztály érdekeinek megvédésével és mert mint pap és mint kisgazda, szintén előszeretettel foglalkozom ezen kérdéssel; bárcsak foglalkoznék ezen kérdéssel komolyan at. képviselőház is, különösen pedig a háznak túlsó oldala. Attól tartok ugyanis t. képviselőház, hogy jóllehet a baj constatalva van. minden újság gazdasági válságról beszél, mégis attól tartok, hogy gazdaközönségünknek bajait nem fogja orvosolni e t. képviselőház, amint nem orvosolta ez ideig és a földmíves osztály várhatja szerencséjét akár a nap, akár a holdtól, vagy más planétától, de ne várja ezen t. képviselőháztól. (Halljuk!) A mi a minister urakat illeti, t. ház, én nem akarom reprehendalni a t, földinívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister urat, hanem meg kell jegyeznem azt, hogy a minister urak igen nagy előszeretettel szoktak levelezni, hoznak felszínre oly dolgokat, a melyek nem sürgősek, a melyeknek elintézése nem szükségkép következik ; ezen kívül előállanak olyan törvényjavaslatokkal, a melyek nem ezéioznak egyebet, mint hogy a régi rendszert toldozzák, foldozzák, de újabb reformokhoz absolute hozzáfogni, hozzányúlni nem akarnak. A mi pedig a hírlapokat illeti, ezek beszélnek mindenről kimerítően; beszélnek a szabadelvűségről, elericalísinusról; figyelemmel kisérik a törvényszéki rovatokat, érdekesen adják elő az eseteket, de röviden emlékeznek meg azokról a bajokról, melyek a földmívelő osztályt érik, röviden végeznek a bukott nagy- és kisföldbirtokosok osztályával, pedig de érdekes rovat volna az, mely minden bukott gazdának sorsát, történetét híven adná elő. Hadd okulna rajta a második és a harmadik. De ezt nem tehetik a hírlapírók, mert nem engedi meg a zsidó. Eá kell mutatni, t. ház, a sebekre, a melyek ga'zdaközönségünknél az általános elszegényedést, a betegséget okozzák. Le kell számolni t. képviselőház, a zsidósággal, melye bajoknak az oka, feje. E tényezőnek, a z sidóságnak mellőzésével lehet beszélni érdekesen, ideális alapon, de nem lehet beszélni reális alapon és a vita csak meddő lehet, a mint meddő volt az általános költségvetési vita, úgyszintén a nemzetiségi kérdés felszínre hozatala, mert Grünwald és Helfy t. képviselőtársam igen érdekesen beszéltek'ugyan, de miután nem tudtak e kérdésnél a baj igazi okára, a zsidóságra rámutatni, nem is tudták megoldani a gordiusi csomót. A magyar társadalomnak, t. ház, nincs ereje, mert nincs vagyona s ezen körülmény a inegölője a társadalmi mozgalmaknak. Ugyanis mit látunk; látjuk azt, hogy a mi társadalmunknak három negyed része azon elemekből áll, a
