Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-171

171. omágos íilés jannár 28. 1886. 249 államaitól a mezőgazdasági termény tekintetében, akkor Magyarország a közös vámterületen 230 millió értékű mezőgazdasági terményfelesleggel rendelkeznék és ez által az áraknak oly csökkenését idézné elő, a mely nemcsak a mezőgazdát, de magát a mezőgazdaságot is megölné. Azt hiszem, ebből kitűnik, hogy ingoványos alap az, melyre a kormány közgazdasági politikáját alapította, hogy Magyarországnak a szerződéses politikáról lemondani a saját érdekének mély sérelme nélkül nem lehet s hogy Magyarország mezőgazdasága épen nem az, a mely a vámszövetség fentartását igényli. Áttérek egész röviden arra, hogy mink Ausztriának mit érünk, mint fogyasztók. Erre nézve a nézetek sokkal kevésbé térnek el és röviden érintem leginkább azért, hogy teljesebb képet nyújtsak a helyzetről, a mint azt feltettem magamban. Magyarország összes fogyasztása iparczikkekből az ide tartozó 24 főárúcsoportból 262 milliót tett ki 18S3-ban. Ezen összegből Ausztriából 252 millió értékűt fedezünk, tehát 10 millió, hiányával teljes szükségletünket. Es levonva a közös vámterület kiviteléből, Magyarország speciális kivitelét, kitűnik, hogy Magyarország speciális fogyasztása e 24 csoportban meghaladja 248 millióval azon összes gyártmányok mennyiségét, miket Ausztria a többi külföldi államokba szállít. Mig tehát Ausztria mezőgazdasági terményeinknek alig 10—13°/o-ára nézve valóban fogyasztó, addig mi Ausztria iparának közel hatvan százalékára nézve vagyunk valóságos fogyasztói. Oroszlán része a nyereségnek és haszonnak a vámszövetségben nagyon természetes, mint ezekből kitűnik. Ausztriát illeti. De ha közgazdaságilag ily kárt szenvedünk, akkor azt kellene talán feltételezni, hogy a szorult deficites magyar állam pénztárának jövedelemre lévén szüksége, legalább a vámon nyeri meg Magyarország, amit elvesztett a réven. Mindenféle számítások történtek már e tekintetben, hogy Magyarországnak az önálló vámterület esetén mekkora vámjövedelme volna a behozatal után. Az egyik azt a jövedelmet 20, a másik 25, a harmadik 30 midióra tette. De azon számok, t. ház, csak hozzávetőlegesek voltak. Én feltettem magamban, hogy egyszer végre, midőn kiegyezési tárgyalások előtt állunk, nem fogok visszariadni azon fáradságtól hogy én Magyarország közönségének megmondhassam, mennyi volna Magyarországnak tényleges vámbevétele árúbehozatala után egy bizonyos adott évben, ha önálló vámterülettel rendelkezett volna. {Halljuk!) Hogy ezt megtehessem, következőképen jártam el. En csak adott tényezőkkel számíthattam, tehát elfogadtam vámtarifának azon autonóm tarifát, mely az 1882-iki évben megállapíttatott és az osztrák-magyar vámterületre most is érvényes. Ezt annyival inkább alkalmazhattam jobb alap hiányában Magyarország árúbehozatalára, mivel KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. VIII. KÖTET. Magyarország az elfogyasztott gyártmányok árában ugy is megfizeti azt a vámtételt, mely a közös vámterületen szedetik; mert vagy osztrák gyártmány az, a mely Ausztriából hozatik be s akkor azért fizeti meg a fogyasztó, mert az osztrák gyártmány ára a külföldi olcsóbb gyártmánynyal szemben fel van emelve az érvényes vám által; vagy pedig külföldi gyártmány az a behozott árú, akkor természetesen megfizeti azért, mert benne van az árában, melylyel az a közös vámterületen megvan fizetve. {Helyeslés a szélső baloldalon) Azt hiszem tehát, számításom alapja teljesen eorrect. Az 1882-iki vámtarifa tarifatételeit e számítás alapján tételről tételre alkalmaztam az 1883 iki árúbehozatalra ; és hogy ezt nemcsak mondom, hanem ez tényleg megtörtént, kész vagyok számításaimat bárkinek rendelkezésére bocsátani, hogy megvizsgálja, mert némi súlyt helyezek arra, hogy azon szám, melyet ez alkalommal mondok, a. hitelességnek teljes garantiájával birjon. (Helyeslés a ssélső baloldalon.) Számításom eredménye a következő: 1883-ban Magyarország behozatala után a vámbevétel tett volna 36.314,000 aranyforintot és számítva 20 százalék agiót —mert 1883-ban ezt az agiót szedték a közös vámterület határain — Magyarország vámbevétele 1883-ban tett volna 43.576,000 forintot ezüstben vagy papírban. A közös vámterületen az összes vámbevétel kitett 45 millió forintot; nem szólva itt sem a restitutio kérdéséről — hogy a kérdést ne complicaljam — egyszerűen a quota szerint számítom ki, a mi körülbelül 2 millió differentiával ugy is egyre megy és megjegyezve, hogy az esetleges talán 1 millióra tehető vámkezelési költségeket nem vontam le, constatalom azt, hogy mennyi esik Magyarországra és mennyi fordíttatott a közös kiadás fedezésére ezen vámbevételből. Kitűnik ezekből, hogy ez 16'8 millió forint volt. Magyarország pénzügyi vesztesége tehát a közös vámterületen kitett 1883-ban 26.400,000 forintot. Ha már most combinaljuk t. ház, hogy ezen összeg ép azon összegnek felel meg, a melyet Magyarország földadója kitesz, akkor tudni fogjuk méltányolni ezen számnak jelentőségét. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha pedig tovább megyünk és azt mondjuk, hogy Ausztria-Magyarország terményeinek, mintegy 40—50 milliónyi értékét fogyasztja el évenkint, a, magyar állam pedig az osztrák iparnak évről évre 25 — 26 millió forint vámadót fizet; tehát Magyarország közgazdaságát mint egészet és Ausztria közgazdaságát is, mint egészet tekintve, Ausztria közgazdasága a Magyarországból elfogyasztott terményt fele árban kapja, mert a magyar közgazdaság az osztrák iparnak vámképében azon összegnek felét fizeti vámadóban, a melyet Ausz3§