Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-171

248 171. orsságog ülés jannAr 2*. 188S. vánok kiemelni, melyek remélem, teljesen kétségen kivül fogják helyezni állításomat. Az első árúesoport: gabona, hüvelyes vetemények és őrlemények, rizs kivételével, mely a csoportban van, de ide nem tartozik. Ez árúcsoportból vizsgálat alá veszem Ausztria forgalmát Magyarországgal és tekintetbe veszem egyúttal külforgalmát is, hogy megállapíthassam, Ausztria menynyiben fogyasztója ez árúcsoport tekintetében Magyarországnak. És itt kitűnik, hogy mig a közös vámterület kiviteli többlete 1883-ban meghaladja a 1208 millió forintot, addig Magyarországnak összes kiviteli fölöslege, beleértve azon mennyiséget is, mit Ausztriában kiviszünk, 162 millió volt. E szerint Ausztria fogyasztója Magyarországnak hüvelyesekből, lisztből, őrleményekből 41*7 millió erejéig. Ez azon része gazdaságunknak,melyből Ausztria aránylag legnagyobb fogyasztónk^ Összes bevitelünk speciálisan Ausztriába 112-2 millió forint, tehát 8 millióval kevesebb, mint a közös vámterület összes kivitele. Kitűnik tehát, hogy Ausztria a mi nyersterményeinkből csak 40 millió irt árút fogyaszt, mig közel kétszerannyi, 70 és fél millió árú tisztán kereskedelmi forgalom tárgya; azon mennyiségre nézve Ausztria e képen közvetítőnk volt a valóságos fogyasztási piaczokkal szemben. Még egy másik csoport-összefoglalás szintén érdekes jelenségeket tüntet fel: tudniillik a gyümölcs-, főzelék-, növényi-, vágó- és igás jószág, egyéb állatok, állati termények és zsiradékok. Az ezen árúcsoportban foglaltakra nézve a következő forgalmi tünetek mutatkoznak, (Halljuk!) A közös vámterület kiviteli fölöslege 123*3 millió forint, Magyarországnak összes rendelkezésére álló kiviteli fölöslege 112*1 millió forint; tehát a közös vámterület fölöslege 11*2 millióval nagyobb, mint Magyarország fölöslege és e szerint ezen téren Ausztriát Magyarország terményeinek fogyasztójául alig tekinthetjük. Ha pedig Magyarország speciális forgalmát Ausztriával figyelembe veszszük, akkor azt találjuk, hogy Ausztriából ezen árúcsoportokból tisztán 85 millió értéket viszünk be Ausztriának, a kivitel tehát 37 millióval haladja meg mezőgazdasági terményekből azon mennyiséget, mit Magyarországból Ausztria vesz. Ha már most az összes mezőgazdasági termé nyéket, amint azok a vámtarifa 11 ide vonatkozó csoportjába vannak, összehasonlítom s ebből az eredményt le akarom vonni, azt találom, hogy a közös vámterület összes kivitele 309*3 millióra rúg, Magyarország összes kivitele pedig 339*2 millió, tehát a tiszta minus Ausztriának a közös vámterülettel, illetőleg Ausztriának Magyarországgal szemben nem megy többre, mint 30 millió forint értékű gazdasági terményre. Már pedig azt hiszem, hogy Ausztriának 30 milliónyi fogyasztására Magyarországnak egész közgazdasági politikáját alapítani nem lehet s alig lehet azt állítani, hogy kárpótlást nyerünk Ausztriával szemben, midőn mi az ő iparczikkeit megvédelmezzük és ezenvéde lemnek feláldozzuk a szerződési vámpolitikát. Azt hiszem, hogy ezt a jogosultság látszatával mondani ezentúl alig lehet. T. ház! A valószínűség látszatával fellehetne ellenem hozni és nehogy fölösleges vitát provocaljak, magam is érinteni fogom, hogy Ausztria nemcsak Magyarországból visz be mezőgazdasági terményeket, hanem más területekből is és hogy az általam felsorolt tényekből nincsen kiderítve az, hogy Ausztria fogyasztási képessége milyen nagy valójában és egészében. En előre bocsátom, hogy csak azt akartam kitüntetni, hogy a j'elenlegihelyzetben mennyit fogyaszt Ausztria Magyarországból. Szükséges és kívánatos e tanúság, hogy tudjuk, hogy Ausztriának fogyasztása milyen nagy; hogy tehát a meglévő helyzetet felvéve, mennyire számíthat mezőgazdaságunk Ausztriának támogatására. Itt, t. ház, meg kell egy pillanatra állanunk, még egy észrevételt kell előre bocsátanom. (Halljuk!) Hogy a számítást megtehessük, az osztrákmagyar vámterületet teljesen isolalva kell képzelnünk, tudniillik azt kell képzelnünk, hogy az agrarvédvámok iránti hajlam európaszerte oly mérveket öltött, hogy az európai államok teljesen prohibitiv vámokat állítottak fel mezőgazdasági terményekre, ugy hogy egyik államból a másikba per absolute mezőgazdasági terményt kivinni nem lehet. Ha a végzetes körülmény esetleges bekövetkezését felteszszük, csak akkor állapíthatjuk meg, hogy mennyi Ausztriának absolnt fogyasztási képessége, mert akkor oly magas védvámokkal kell körülvéve képzelni a közös vámterületet, hogy az teljesen isolalt. Ha ezt cselekszem, akkor kitűnik: először levonva Ausztria feleslegéből a Magyarországból bevitt mennyiséget, továbbá a mezőgazdasági terményeknek azon mennyiségét, a mely a többi külföldi államok által Ausztriába bevitetik, azt találom, hogy Ausztriának maximalis fogyasztási képessége azon évben, a melyre nézve az adatok minden irányban rendelkezésemre állanak, 1883-ban Ausztriának fogyasztási képessége száztíz millió értékű mezőgazdasági terményre rúgott. Méltóztassék ezzel szembeállítani, hogy Magyarország feleslege mezőgazdasági terményekben 1883-ban százharminczkilencz millió forint értékű volt ugyanazon évben. Az osztrák-magyar vámterületet teljesen isolalva képzelve, tehát elvágva az összes európai államokkal való érintkezéstől, Ausztria fogyasztási képességét, csak mezőgazdasági terményeink fölöslegének alig egy harmadát képes felvenni. Ha azon szomorú helyzet beállott volna, hogy igy isolalva volnánk Európa összes