Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-171

171. országos ülés január 28. 1SS6. 243 áru román bnzát szállítottak be akkor, midőn a mi sokkal jobb minőségű búzánk a nyakunkon maradt, hát ezt is a haza és a termesztő osztály érdeke kívánja-e? Hogy pedig ez nem valami rendkívüli, hanem egészen stabilis állapottá vált, hivatkozom a legközelebb lezárt félévi statistikai kimutatásokra, melyekből kitűnik, hogy a mi sokkal kifejlettebb gazdasági viszonyaink mellett és a mi területünkről szállítottak ki Romániába 3 millió 900 ezer forint ára áruforgalmat, ellenben a kis Romániából hozzánk 13 millió forint ára gabonát, nagyobb részt búzát szállítottak. Ki meri ezt természetes állapotnak mondani, vagy ki meri állítani, hogy a mi vasúti forgalmunkra s a Dunára költött milliók a haza, a nemzet hasznára voltak fordítva, holott ezekkel csupán arra nyitott a t. többség és a kormány tág tért, hogy hazánkat idegen terményekkel túl áraszsza! Ki volna hivatva, t. ház, az ilyen káros kinövéseket megakadályozni? E hazának egyetlen polgára vagy testülete sem jogosult erre a kormány beleavatkozása nélkül; és ha már kormányunk a kis Románia ellenében nem tudta érdekeinket megvédeni, hát kérdem, hogyan fogja érdekeinket megvédeni, midőn majd egy sorral fejlettebb, hatalmasabb szövetségesünk, mostoha testvérünk a lajthántúliak ellenében kell közgazdasági érdekeinket megvédeni ? Azt hiszem, hogy ezzel eléggé indokoltam azon aggályaim alaposságát, melyeket előbb előadni bátor voltam. De nézzük belügyeinket. E téren azt tapasztalhatjuk, hogy ugy az igazságügy, mint a közigazgatás terén a sok eodificatióval külföldről behozott törvények által egy bábeli zavar állott elő, ugy hogy az adóteher alatt görnyedő polgár már csak törvénykönyvvel kezében léphet ki az életbe, ha nem akar kiforgatott helyzetében modern törvényeinkkel összeütközésbe jönni. Hiszen a közigazgatás terén oly igazságtalanságok történnek, hogy a bíróságok szükségesnek látták a fenyegető kinövéseknek elejét venni, azokat rendreutasítani. De már akkor ott áll a korszakalkotó bek ügyminister ur 54-ik szakaszával azért, hogy még a bírói hatalmat is hatalmába akarja keríteni. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy most nincs a budget általános tárgyalása napirenden. Ezen már túlvagyunk. A képviselő ur elkezdte a vallás- és közoktatásügyi ministerium költségvetésével, folytatta a közlekedési, a belügyi és az igazságügyi tárczákkal; tessék már most a kereskedelmi ministerium költségvetésével foglalkozni. (Helyeslés.) ~M Petrich Ferencz: Nagyon hiszem, hogy az összeköttetést ki fogom hozni, csak indokolni j | akarom előadásomat. Tehát, mondom, a bíróság feletti hatalmat is kezébe akarja ragadni, hogy ezáltal a birák felett uralkodhassak s ez által örök uralmát biztosítsa. Hiszen közigazgatási téren igazi alkotmányos, hazafias jellem már alig van. Három irányban terjed a kötelesség: első a felsőbb hatóságok rendeleteinek szigorú végrehajtása, második az adó pontos behajtása, harmadik a katonai hatóságok rendeletének minden okoskodás nélkül végrehajtása még akkor is, ha azok német kótára adatnak ki. A polgárok vagyon és személybiztonsága, az semmi, a polgárok jogainak, érdekeinek megvédése az kiment a divatból, helyette bejött a jogfosztás. A szabadelvűség helyett jelszó: a csőcselék. És tudjuk, hogy azon közigazgatási tisztviselő, a ki előmenetelt akar tenni, az nem fogja az adózó polgárok jogait megvédeni. És az ilyen természetellenes üldözésnek következménye azután az adózó polgárok elcsüggedése, tetterejük elzsibbadása és beáll a kétségbeesés s annak természetes kifolyása, az anyagi hanyatlás. Hát nézzük a katonai intézményeket. Van-e magyar ember, még ha osztrák-magyar is ? a ki azt merné állítani, hogy katonai intézményeink hazánk anyagi érdekeire nézve előnyösök volnának ? Elnök: Másodszor figyelmeztetem a képviselő urat, tessék a tárgynál maradni, különben kénytelen leszek, tőle a szót megvonni. A házszabályok szigorúan rendelik, hogy a szónóknak a tárgynál kell maradnia és én nem engedhetem meg, hogy attól eltérjen. (Helyeslés.) Most a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ministerium költségvetése van napirenden, tehát a költségvetés általános tárgyalására visszatérni nem lehet. (Helyeslés.) Petrich Ferencz: Áttérve tehát most már tisztán a szakminister ur tárgyalás alatt levő költségelőirányzatára, annak csak egyoldalúságára és az abból hazánk érdekeire folyó hátrányokra akarok rámutatni. Én nagyon megengedem, elismerem az igen t. szakminister ur legjobb akaratát, de ugy tudom, hogy előszeretetből származott egyoldalúsága hazánk közügyeinek előnyére épen nincsen; és hogy ezt kimutathassam, hivatkozom mindjárt a költségelőirányzatnak egyik főtételére, tudniillik az állattenyésztésre, a hol a földmívelési táreza összes kiadási előirányzatából, 10.912,000 forintból csak a lótenyésztésre magára 3.551,339 forint van felvéve és igy jóval több, mint az egész költségelőirányzatnak egy harmada. No hát t. ház, én a lótenyésztésnek fontosságát nagyon ismerem, de ismerem közgazdaságunk más ágazatainak is a fontosságát; és bár én is teljes életemben lótenyésztő voltam, bár mindig szerettem a lovat, de annyira elfogult még sem tudtam a lótenyésztés iránt lenni soha, hogy egész hazai