Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-171

S40 171. er*B4g*s 11 é* JMSAT 28. ISSfi. borból sok jót csináljon. Szóval, nem a természettől kapott anyagot teszi jobbá, hanem az egészet mesterségesen állítja elő. Nagyon lényeges tehát a különbség a mííborgyártás és a külföldön általában szokásos s ma már nálunk is okszerűieg terjedő boridomítás közt. És ez a lényeges különbség rávezethet a pontos definiálásra, melynek alapján gyakorlati értékű törvényt lehet hozni. Legyen szabad végül még pár észrevételt tennem a szabad ipar szempontjából. (Halljuk!) Valamint a phyllóxerát, ugy az élelmi szerek és a bor hamisításának nagy ügyességét is a szabad Észak-Amerikának köszönhetjük, hol a szabadság, fájdalom, kiterjed a csalás nem egy ágára is. Annyira mentek ott az ily szabadság gyakorlatában, hogy lisztet már nyárfából őröltek, vajat zsiros növénymagvakból gyártottak s az állott húst az emberi szervezetre kártékony anilinnal pirosíták meg. De bár Amerika bámulatos gazdagodásának egyik főkútfeje az a hatalmas verseny, mely a szabad ipar által fejlődött ki: ezt a szabadságot se, ottani törvényhozás sem nézhette el s néhány évvel ezelőtt a hamisítások gátlására parlamenti bizottságot küldött ki. A bizottság jelentése megdöbbentő adatokat tárt fel a vizsgálatok eredményéről. Először ott is a korlátozás elve jutott érvényre. Elrendelték, hogy például mú'vajat és műsajtot csak oly edényekben szabad árulni, melyekre olvashatólag van jegyezve e szó: gyártmány. A szegényebb nép azonban igy is folytonosan vette azt, mert olcsóbban jutott hozzá s a közegészségi statistikn idevágó rovatni sehogy sem javultak. A módosabb fogyasztók persze elfordultuk a gyártmányoktól, a minek Európa adta meg az árát. Az amerikai élelmesség ugyanis ide küldte a hamisítványokat s valódi czikkek gyanánt árultatá a mi piaezainkon is, hol ma sincs elég óvatosság az ily távolról került árúczikkekkel szemben, melyeknek nem lényegét, hanem csak árát tekintik. A newyorki törvényhozás természetesen nem a mi érdekünkben, hanem saját szegényebb osztályainak javát tekintve, belátta, hogy a korlátozás korántsem elégséges oltalom, megtiltá tehát, hogy — csak egy példánál maradjak — sajtot, vajat egyébből csinálhassanak, mint tejből s arra, a ki e tilalom ellen vét, kétszáz dollár bírságot v,;gy félévi börtönbüntetést szabott. És ez a tény eléggé mutatja, hogy a legteljesebb szabadság földjén sem tartják a szabad csalást szabad iparnak. Igaz, hogy nagy lárma zajlott fel. A törvényhozást vádolták, hogy korlátozza a szabad forgalmat s a polgárok elől elzárja a szabad keresetet. Sőt akadt bíróság is, mely osztozott e ferde felfogásban ! Az egész példából bennünket buzdítson az, a mi benne jó s ne tartsunk attól, a mi benne rossz. Mert abban az egyben bizonyosak lehetünk, hogy nálunk a mííborgyártás eltiltása miatt nem fog támadni lárma, hanem lesz közöröm. Még kevésbé akad bíróság, mely szabad keresetnek tekintené a hamisítást. A mi társadalmunkban — hála istennek — ma még nem urkodnak, hanem föld alá bújva dolgoznak a hamisítók, mint a phylloxera s ha tán az eddigi késlekedés miatt némileg vérszemet kaptak is, a meghozandó tilalmi törvény gátat vet elharapődzásuknak. Midőn Borsodmegye elhatározta, hogy egy feliratban tiltó törvény hozatalát kéri s a megyei székhely tekintélyes polgárai értekezleten szólaltak fel a műborgyártás kártékony volta ellen: már e kezdemény erkölcsi súlya is elég volt arra, hogy egyik-másik gyártó odább álljon, kijelentve, hogy nem maradhat ottan, hol keresetére a becstelenség bélyegét sütik. Megemlítem ezt az esetet, mint példáját annak, hogy borunk nem olyan rossz, mint a politikai elégületlenek hirdetik és mert ha megyei, városi felszólamlásoknak is ily sújtó hatása van, mennyivel többet remélhetünk még egy országos törvény tekintélyétől. Én bizva nézek a törvényjavaslat elé, melyet a mélyen t. földmívelési minister ur annak idején elő fog terjeszteni; bizva nézek, mert előttünk fekvő költségvetése is bizonyítja, hogy a tárczája körébe eső minden nagy érdek fejlesztésén hazafiasán és szakszerfíleg buzog. S e bizalom ösztönöz rá, hogy költségvetését elfogadjam. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Gr. Széchényi Pál földmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: (Hálliuk i) T. ház ! Méltóztassanak megengedni, hogy a mííborgyártás tilalmára vonatkozókig rövid nyilatkozatot tegyek annyiból, hogy tán nyilatkozatom folytán a további tárgyalásban e thema nem fog oly hosszadalmasan fejtegettetni. (Halljuk!) Én, t. ház, kijelentem, hogy a ház azon határozatát, mely a mtíbor-gyártás tilalmáról szóló törvényjavaslat előterjesztésére vonatkozólag a ház nagy többsége által hozatott, magamra nézve kötelezőnek tartom és mindent el fogok követni, hogy a törvényjavaslatot minél előbb a ház elé terjeszthessem. (Helyeslés.) De épen Vadnay Károly képviselő ur felszólalásából méltóztattak megérteni, hogy ily törvényjavaslat elkészítése mily nehézségekkel jár. Én tehát cssak arra kérem a t. házat, bizzék azon kijelentésemben, hogy kötelezve érzem magamat a törvényjavaslat mielőbb való benyújtására. (Helyeslés.) Egyszersmind arra is kérem, méltóztassék türelemmel lenni, hogy ezen nagy nehézségekkel járó, sokoldalú és valószínűleg többször ismétlendő értekezleteket igénylő munkálat elkészítésére elég idő maradjon. Mert a mint egyfelől kötelezve érzem magamat arra, hogy a határozatnak eleget tegyek, épen ugy kötelességemnek tartom másfelől azt is, hogy csak oly törvényjavaslattal jöjjek a ház elé,