Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-171

171. országos ülés jamár 2S. 1886. ^41 melyet üdvösnek s melynek végrehajtását lehetségesnek vélem, mert irott malasztot törvénybe iktatni senki sem akarhat. Kérem a t. házat, méltóztassék e kijelentésemet tudomásul venni. (Általános hélyfslés.) Petrich Ferencz: T. ház! Állami háztartásunk rendezésében pénzügyeinket a közgazdasági kérdésekkel oly szoros összefüggésben levőnek találom, hogy virágzó közgazdaságot rendezett pénzügyek nélkül nem is képzelhetek (Helyeslés a szélső haloldalon) és épen ezeknél fogva az utóbbi napokban lefolyt pénzügyi tárgyalást és vitát figyelemmel kisértem, hogy közgazdaságunk jövőjére abból a következtetést levonhassam. De sajnosán tapasztaltam iijolag, hogy kormányunk alap nélkül önrendelkezési jogunkon túl is sokat feláldozott és a nemzet jogai és érdekeinek mellőzése mellett az eddig követett irányt elhagyni nem akarja. Pedig multunk és jelen helyzetünkből elég tapasztalásunk lehetne, hogy jövőnkre nézve okuljunk s ha elmállani nem akarunk, tennünk kell. Közgazdaságunk bajait kutatva s általános hanyatlásunk okait keresve, ha a helyett, hogy azok gyökeres orvoslásához hozzáfognánk, eddigi rendszerünket gyökeresen meg nem változtatjuk, hanem jövőre is mint eddig nemzetközi gazdacongresszusokkal, hazai gazdasági értekezletekkel s szaktanácskozásokkal akarunk azokon segíteni: attól félek, hogy ez alatt kormányunk szemkápráztató, nagyzó és szerintem pazar gazdálkodásának következései minél előbb beállanak; bekövetkezik a nemzet erejének kimerülése, az adózó polgárok tönkrejutása s előbb-utóbb egy szomorú államtönk. Bekövetkezik annál inkább, mert a többség által támogatott kormányunk nemzetünk önrendelkezési jogát feladva, ez által elejtette a czélszerü intézkedéshez szükséges teremtő erőt s miután érdekeink idegen érdekeknek vannak alárendelve, abból hazánk adózó polgárainak csak azok terhei jutnak ki. Meggyőződésem az, t. ház, hogy már most, anyagi hanyatlásunk végkifejlődésénél csak ugy szabadulunk ki a tönkrejutás örvényéből, ha vagy önöket a táloldalon szállja meg a hazafiúi lelkiismeretből kisugárzó szent lélek, vagy ha hazánk választó polgárainak többségét és törvényhatóságait hatja át az önfentartási ösztön érzete és megragadva természetes és törvényes önrendelkezési jogunkat, tiltakozunk hazánk érdekeinek és jogainak további feladása ós mellékülése ellen és e tiltakozásunknak érvényt is tudunk szerezni az által, hogy egy hazafiasabb, lelkiismeretesebb és tetterős kormány megteremtése által tudunk, akarunk és merünk is saját sorsunk felett, saját érdekeinkhez mérten intézkedni. Elismerem t. ház, hogy jelen nyilatkozatomban vád rejlik és miután elismerem, kötelességemnek is tartom állításaimat is igazolni, előre is KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. VIII. KÖTET. kérem a t. ház becses türelmét, hogy meggyőződésemből származott aggodalmaimat részletesen indokolhassam. (Halljuk!) Minden vállalat vagy gazdaság vezetése csak úgy mondható tökéletesnek, ha annak minden ágazata szoros összefüggésbe hozva, annak legkisebb részlete haszonnal lesz értékesíthető. Mert, hogy példával éljek, azon gazda, a ki gazdaságának egyes ágazatát a többi közül kiszakítva, azt minden erejével, fáradságával, minden képességével elhalmozza, vagy annak a kedvéért többi összes gazdaságát megterheli s még fölvett kölesönnel is fejleszti, az ilyen gazda maga magát csalja meg, mert épen ezen egyoldalúság által gazdaságának többi, talán előnyösebb részeit elhanyagolva, azokat kellőképen kiaknázni elmulasztotta és ha ily gazda ugy távolról tekintve, a közvélemény előtt még talán jó gazda hírnevében is állhat; de a mely szakértő ezen gazdának számadásaiba betekinthet és látja az elfogultságból származó hiányokat, az ily szakértő annak váltóit nem fogja sok ideig aláírni vagy elfogadni, mert az ily gazda uszhatik ugyan egy időig, de elfogultságának és egyoldalúságának előbb-utóbb áldozatává lesz. Hát ilynemű gazdálkodási rendszert látok én t. ház államkormányzatunkban. A minister urak mindegyike igen jól tudja és igen jól érzi, hogy a hazának érdekeit jogait feladó kormányzatot folytatnak,igen jól érzik tehetetlenségüket, de mégis mindegyik a maga szakmájában, megengedem — a legjobb akarattal —- erőlködve is valamit akarnak teremteni. De épen ezen erőködésnek és ide-odakapkodásnak meg van aztán azon szomorú következménye, melyet mind súlyosabban érzünk általános anyagi hanyatlásunkban és azon természetellenes következményt, melyet a kormány majdnem minden tette mutat, mert azok rendesen mintegy erőlködve mind ott kezdett nek, hol rendes viszonyok között végezni kellett volna. Meggyőződésem, hogy egy államkormányzais csak ugy mondható tökéletesen vezetettnek, hogy ha annak minden ágazata szoros összefüggésben van hozva és az által a nemzet érdekei érvényesíthetők és megvédhetők lesznek. De miután én ezt, legalább én kormányunk eljárásában mind meg nem találom, sőt ellenkezőleg azt kell szomorúan tapasztalnom, hogy a nemzet érdeke mellékes és idegen érdekeknek alárendeltetik, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) s hogy kormányunk a nemzet érdekeit érvényesíteni nem képes, engedje meg a t. ház, hogy nagyjából azon általam látott hibákra rámutathassak és azokból levonva a következtetést, most már valahára ne csak tapogatózzunk, ne csak kápráztassuk a szemeket, hanem tegyünk is. Mert attól félek, hogy ha a legközelebbi közgazdasági ki( egyezésnél a sokkal hatalmasabb és kifejlettebb