Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-171

171. országos ülés jannár 28. 1885. 239 évről évre megújuló jó kedvvel. De pár évvel ez- ] előtt egy pár ottani pincze odvába is bevette magát j néhány műbőrgyártó s a munkakedv rövid idő alatt nagyot csappant! Mert mi a tapasztalás? Az, hogy a könnyű tohl&sodás emberei a hamis czikkel nagy ás biztos forgalmat tudtak csinálni, gazdagodtak, házat vettek vagy építettek, niig a jó munka emberei, kik a város körüli halmokat, hegyeket verejtékükkel tavaszonként megszépítik, gonddal, költséggel művelve szőlőföldjeiket: pinczéik borán alig, vagy néha nem is tudnak túladni s még jó, ha egyiknéí-másiknál a saját házuk elvesztegetésére nem kerül a sor. Oly természetlen látvány ez, mely kötelességemmé teszi a felszólalást. (Helyes lés.) Az nem nyugtalanít, hogy azt mondhatnák: localis érdekben, haza beszélek, mert hisz itt feküdt előttünk, a ház asztalán a sok törvényhatóság kérvénye s itt keletkezett a műbőr eltiltását sürgető határozati javaslat. Tisztában áll tehát, hogy midőn Miskolczra, mint a sok közt egy példára mutatok, akkor országos bajról van szó, mivel a műbőrgyártó is országszerte terjed ép ugy, mint a phylloxera. [Derültség.) De nem egyoldalúiag foglalkozván e kérdéssel, kötelességem azt a meggyőződésemet is nyíl vánílnni, hogy egy a szigorú igazság-alapjára fektetett s egyszersmind czélravezető tilalmi törvényt alkotni, sok nehézség-ekkel ikro munka. Hiszen, ha ez könnyű munka volna, akkor az a várva várt, sürgetve sürgetett gyümölcs már rég ott díszlenek éretten a földmívelési tárcsa ágas-bogas élőfáján. {Derültség a szélső halóidalon.) De a nehézség megoldásához nem elég a szőlős gazda, a nemzetgazda, a moralista panasza, kell hozzá a jogtudós és végy tudós bölcsessége is. Mindjárt a kiindulásnál nehéz biztosan megvonni a határt, hol a természetes bor javítása végződik s a hamisnak gyártása kezdődik. Pedig e nélkül a büntetendő cselekmény szabatos megáll api ás a nem eszközölhető. Sőt az sem vonható kétségbe, hogy olykor a hamis tornak tudományos vizsgálata is tévedésekre vezet. A vegytudomány bámulatos tényeket bír kideríteni, de Parisban megtörtént — s műbőrgyártók világszerte nagy zajjal hirdetek — hogy midőn egyszerre két üveg bort adtak elemzés alá, kitűnő chemicusok sem boldogultak s ép a gyártottban találtak több ezukor és szesztartalmat, mint a gyönge minőségű természetes borban. S nem is hallgathatom el e pontnál azt a meggyőződésemet, hog;y a baj elharapózását nálunk leginkább elősegíti az olyan rossz bor termelése, meíylyel a titkos pinczének könnyű és hálás versenyezni Termesztene csak mindenki jó bort, rövid idő alatt megbuknék a gyártás. A ki tehát rahvallatót szűr: bármint panaszkodik is a műbőrgyártó ellen, voltakép az ő kezére dolgozik, lábat és szárnyat ad titkos üzletének. Nem is a gyönge, hanem a jó bor érdemli és igényli a védelmet, azok a szőlős gazdák, kik jót termelnek s azok a tisztességes borkereskedők, kik jóval speculainak. Mert a kérdés első sorban ugyan földmívelési, de egyszersmind kereskedelmi érdek is. A műbőrgyártók ugyanis a borkereskedők solid üzletét szintén csorbítják, károsítják s egyre több piaczon szorítják háttérbe. S ez szintén oly ártalom, mely elhárítást követel. A műbornak mindenütt akadtak szóvivői, nálunk még legkevesebben s azon nem is ütközhetünk meg, ha támadtak védői olyan országokban, hol bor nem terem, vagy kevés terem s a mi terem is, igen drága. Ott a kérdésbe nem vegyül nemzetgazdasági érdek s a mennyiben vegyülhetne, még a műbőr mellé szegődhetnék, mint a mely kikerülhetővé teszi a drága importot. Ott vele szemben csak egy a szempont: a közegészségügyi, hogy tudniillik a gyártmány ne foglaljon magában kártékony alkatrészeket. Egészen más a helyzet nálunk, hol a szőlőföld tömérdek ember becses vagyona s a munkások nagy tömegének keresetforrása, a kész bor egy kereskedelmi nagy osztály forgalmi czikke s az államnak bő és folytonos adóforrása s hol ma is sok jó és olcsó bor terem, híresek szinre, ízre és erőre nézve. Hány különféle nagyfontosságú szempontból kell itt kárhoztatnunk a mtíborgyártást, mely annyi nagy érdekei sért és koczkáztat s a szabad csalást csempészi a szabad ipar köpönyege alá! Anyagi és erkölcsi érdekek egész sora áll itt vele szemben. Ismételve jelentem ki, hogy tudom jól: menynyire nehéz lesz a törvényjavaslat szerkesztésénél a fogalmi meghatározás s majdan a büntető eljárásnál a bebizonyítás. De nem lehetetlen. Különben is e szónak: lehetetlen, ne adjunk helyet a közkormányzati szótárban akkor, midőn egy nagy művelési és kereskedelmi ág pusztulása vsn szóban. A világon nagyon sok nehezet bírt már elhárítani az elmék gondolkozása és találékonysága. Például Svédországban nemrég eltiltották a megrontott pálinka árulását, miután megtalálták az ellenőrzés módját, melyet sokan és sok ideig lehetetlennek tartottak. S mióta lehetségessé tették, azóta örvendetesen megcsökkent az alcoholismus pusztítása. A mi a bornál a ezukor- és szesztartalom évenkinti különbségeinek okszerű kiegyenlítését, az egalisalást, a külföldi kelendőség ez egyik főfeltételét s egyáltalában a borjr.vitást illeti: azt borgyártásnak senki sem tekintheti. Ez tulajdonkép szüretelési vagy pinczegazdasági eljárás. A műbőrgyártásnak, a hamisításnak nem az a ezéija, hogy a termelt bor fogyatkozásain segítsen, hanem hogy olcsó szerekkel mentül többet szaporítson. A legselejtesebb borból használ fel s ezt sem mindig, valami keveset, a többit selejtes ezukorral, szeszszel, festőanyaggal, főleg pedig vizzel pótolja. Arra a furcsára dolgozik, hogy kevés rossz