Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-170

230 170. országos ülés január 27. 1S86. Fehértemplom vidékén a népesség főképen borászattal és szőlőgazdasággal foglalkozik és tengődik; de jó részét határának a phylloxera elpusztította s miután tudjuk, hogy ez ellen óvszer nincs más, mint a homokos terület, Fehértemplom népessége a magas kormányhoz fordult, hogy az ott lévő kincstári jószágokból, melyek homokos földdel birnak, adna nekik bérbe. A kincstárnak nincs e földekből haszna, de sőt fásításért rá is fizet. ígértek holdanként 40 forintot, ha a kormány nekik átengedi, hogy szőlőt ültessenek. Sajnosán vagyok kénytelen constatalni, hogy e kérelemre a pénzügyministerium által oly felelet adatott, hogy igaz ugyan, hogy a homokterületek most nem hoznak jövedelmet, de ha azt szőlővel beültetik, 4 —5 év múlva jövedelmezni fognak s azért oda adják a földeket, de fizessenek a vételár részletei fejében annyit, mint a mily magasan az 4—5 év múlva jelentkezni fog. Nagyon természetes, hogy ez öngyilkosságra a íehértemplomiak nem vállalkoztak s most ennek következtében világgá szélednek, a hol keresetforrást találnak. T. ház! Nem örömmel foglalkozom e dolgokkal, de a ki bajokat orvosolni akar, annak először a bajokat kell ismerni. Nem terjeszkedem nagyon messze, csak még, ha a mezőgazdaság terén ily nagy vonásokban ismertettem a viszonyokat, a kereskedelem köréből legyen szabad egy jellemző adatot felhoznom azt, hogy az elmúlt évben elrendeltetett Magyarországon összesen 530 csőd, mig 1884-ben csak 367 csőd rendeltetett; tehát 1885-ben a csődök szaporodása ki tesz 170-et. És hogy e szomorú folyam, napról napra igy tart, látjuk. Csak a múlt napokban Aradról hármasával egyszerre jelentettek be csődöt. Azért hozom fel a dolgokat, t. ház, hogy állapotainkat és viszonyainkat megismerjük és a bajok természetéhez képest keressük a gyógyszert. Mi szükséges, t. ház, ahhoz, hogy elnyomorodott vagy elmaradt közgazdasági állapotainkon lendítsünk? Nagyon elemi dolgok ezek, hacsak theoriában kell azokat az embernek elmondani. Az ember elősorolja, hogy szükséges mindenek előtt szakműveltség, tehát gazdasági, ipari és kereskedelmi szakoktatás; azután szükséges a munkaerő, tehát munkaerőről, népességről kell gondoskodni; ez pedig ismét feltételezi az okszerű népesedési politikát.Szükséges tőkéről gondoskodni hiteiről, okszeríí hitelforrásokról, a melyekből meríthesse, fedezhesse szükségleteit ugy a mezőgazdaság, mint az ipar és kereskedelem, észszerű, okszeríí módon. Ezeket mind igy előadni theoriában igenkönnyű; a fődolog, hogy meg is kell tartani. És t. ház, maga a kormány előterjesztésében ép ugy hangsúlyozza és ép ugy szükségesnek találja ezeket a dolgokat, mint én s mint mindnyájan. Azonban a mint ezen dolgokban kitűzi az irányeszméket, azon módon cselekszik-e ? Nézzük a költségvetés előirányzatát, a pénzügyi bizottság általános jelentését, hogyan nyilatkozott azon irányról és azon törekvésekről, a melyeket a kormány működésében követ? Mint az előirányzatból állítólag kitűnik, azt mondja a pénzügyi bizottság általános jelentésében : „A kormány működésének irányából jól fel lehet ismerni ezt a törekvést, hogy a szakértelem valóban tőketeremtő és versenyképes ereje nálunk minden culturalis és közgazdasági térén fejlesztessék." Tehát ez helyreállítja a szakművelésnek szükségét és fontosságát. És nézzük meg a költségvetési előirányzatot, nézzük magának a pénzügyi bizottságnak jelentését, mit constatalhatunk mindjárt a második lapon? Azt, hogy mig az előbbi lapon a szakműveltségfejlesztését, szükségét hangsúlyozza, már a másik lapon azt találjuk, hogy épen a gazdasági tanintézetek költségeiből az átmeneti kiadásokban újból a gazdasági tanintézetek költségeiből történik törlés. Látjuk továbbá az előirányzatból azt, hogy nálunk, hol mindenekelőtt oly nagy szükség volna a szakképzésre, Magyarországon ezen gazdaországban, abban az országban, melyet a mezőgazdaság tait tenn főképen, van egy gazdasági akadémia, négy gazdasági tanintézet, hét földmívelő - iskola és öt vinczellér iskola. A költségvetési előirányzat ily tényeiben én nem látom, hogy elég tétetnék azon iránynak, melyet a pénzügyi bizottság általános jelentésében kifejez az által, hogy mindenekelőtt a szakműveltség fejlesztessék. Látjuk, hogy nem olyan országokban, mint nálunk, hanem már sokkal előrehaladottabb országokban, hol a szakműveltség és az általános műveltség sokkal fejlettebb, mily áldozatokat hoznak épen a szakműveltség emelésére. Én erre nézve nem hozok fel egyebet, csak azt, hogy Berlinben például a mezőgazdák számára gyakorlati tanfolyamokat hoztak be a gazdasági felsőbb tanintézetekkel kapcsolatban. Tény az, hogy a franczia föklmívelési minister aprefecteket és gazdasági tanintézetek igazgatóit országszerte felszólította, hogy minden departementben, sőt minden arrondissementben kísérleti gazdaságok állíttassanak fel, hogy ezen gazdaságokban a gazdászat újabb haladását, a vegyészeti trágyázást, földjavítást, a marhatenyésztés fejlődése érdekében szükéges, okszerű eljárást megismertessék a néppel, a gazdaközönséggel. Egyszerűen csak ráutalok, hogy még oly országokban is, hol a közoktatás ügye nem hiányos, mennyire igyekeznek folytonosan előre s még a régi intézeteket is fejleszteni.