Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-170

170. orsíáges llé» janiár 27. ISSS. 231 De ha a gazdasági szakoktatás terén hátra állunk, sokkal hátrább állunk az iparos és kereskedő oktatás terén, pedig el kell ismernünk, hogy pusztán egyoldalúkig mezőgazdaságból meg nem élhetünk, még ha olcsón és sokat termelünk is, nem boldogulhatunk, mert piacz hiányában nem tudjuk értékesíteni. Hát még ha többet termelnénk ! A íődolog nem ez, hanem az, hogy az ország kehelében igyekezzünk fogyasztó közönséget szerezni, ezt pedig iparos közönség megteremtésével érjük el. Hogy e tekintetben mily hátramaradottak viszonyaink, mutatja az, hogy az ország különböző vidékein ezer meg ezer iparos-tanoncz semmi ipari oktatásban nem részesül, sőt daczára annak, hogy a legújabb ipartörvény gondoskodott arról, hogy a községekben az iparos-tanonezok oktatásban részesüljenek sa bírságok után befolyó jövedelmet ily ezélokra rendelte, mégis ugy áll a dolog, hogy a fővárosban is nem régiben a tanácshoz volt kénytelen folyamodni az országos iparegylet, hogy azt, a mi törvény szerint kijár, ne vonja meg az iparoktatástól. Rámutathatok más országokra, hol a legszívósabb törekvéseket látjuk, épen az iparos-oktatás terén. Csak nem régiben hallottam, hogy a reclamesinálás nem járja és hivatkozhatom arra, hogy a franczia minister arra utalt, hogy a németek hajókat szerelnek fel s azokon iparczikkeket visznek távoli tengerpartokra például Afrikába s ott úgyszólván házaló muzeumokat rendeznek be, hogy ott másokkal megismertessék ipartermékeiket s esetleg azok megrendelhessék, de fogyasztó piaez megszerzésére mindent elkövet Németország másfelé is, nagy erőfeszítéseket tesz a romániai piacz megnyerésére. Tudjuk, hogy Bismarck keleti académia felállításáttervezi, holott nálunk, t. ház, a hol annyit beszélnek keleti érdekeinkről és arról, hogy „keletre magyar", nem történt egyéb, mint hogy ezelőtt pár évvel itt a fővárosban a kereskedelmi tanintézettel kapcsolatban keleti tanfolyam kezdeinényeztetett, amely három esztendőre volt tervezve, de a mely megakadt már a második esztendőnél, ugy hogy azok, a kik két esztendőn át e tanfolyamot látogatták, ezt a harmadikban félbeszakították és ennek következtében ellankad és elmegy a kedvük még azoknak is, kik különben örömest tanulnak. (Felkiáltások: Eláll! Eláll!) En kötelességszerííleg foglalkozom, t. haz, ilyen fontos tárczánál a legnagyobb fontosságú országos érdekekkel s ezért még csak igen rövid időre kérem ki at.ház becses figyelmét.(Eláll! Eláll!) Mikor azt tapasztaljuk t. ház, hogy annyira el vagyunk maradva és oly segédtelenül állunk, hogy két év alatt körülbelül negyedfél milliárd forintra megy az a pénzösszeg, melyet külföldről behozott ezikkekért fizettünk, (Felkiáltások: EláU! Eláll!) midőn látjuk, hogy állami deficitünk állandóságának eírvik főoka társadalmi deficitünk állandósága: akkor nekünk minden erőfeszítést meg kell tennünk, hogy erről a végzetes lejtőről letérjünk. Megjelöltem főbb vonásaiban azokat a bajokat, a melyek ugy mezőgazdaságunkra, mint iparunkra és kereskedelmünkre nehezednek; megjelöltem egyszersmind azokat a módokat és eszközöket, melyekkel nálunk s másutt is a bajokon segítem lehet. Befejezésül pedig arra kérem a t. kormányt, hogy méltóztassék ezen nagy érdekeket egész súlya szerint felkarolni, még pedig ugy a gazdasági, mint ipari és kereskedelmi szakoktatás, valamint azon eszmék tekintetében, melyeket programmul méltóztatott kitíízni, {Felkiáltások: Eláll! Eláll!) Még csak a hitelügyre vonatkozólag jegyzem meg azt, hogy e téren, ugy a földhitelt, mint a személyi hitelt tekintve, évről évre adnak kifejezést a reform szükségessége iránt azok, kik az ország közgazdasági érdekeit igazán szivükön viselik. (Felkiáltások: Eláll! Eláll!) Jellemző t. ház, hogy e tekintetben a törekvések még mindig a társadalmi téren maradnak a gazdakörben, itt a fővárosban, a gazdasági egyesületnél és a gazdasági congressusnál (Élénk felkiáltások: Eláll! Eláll!) Nagyon jellemző az, t. ház, hogy nem a kormány, hanem Apponyi Albert, Károlyi Sándor grófok s mások azok, kik e tekintetben irányt adnak, (Élénk felkiáltások: Eláll! Eláll!) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, hogy a szónokot nyugodtan méltóztassanak meghallgatni, mert a folytonos „Eláll!" közbeszólás csak a tárgyalás menetét gátolja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Dobránszky Péter: A társadalom tényezői azok, kik e téren kénytelenek a kormány mulasztásait pótolni. En, t. ház, akkor, mikor a dolgokra rámutattam és rámutattam a bajok orvoslásának eszközeire: én mint képviselő kötelességemet teljesítettem (EláU! Eláll!) és arra kérem a t. kormányt, szíveskedjék a közgazdasági állapotok javítása tekintetében nemcsak a Királyhágón inneni Magyarország szükségeire terjeszteni ki figyelmét, hanem arra a vidékre is, a honnan a nagy szükség miatt ide hallatszanak segélyt kérő hangok. Méltóztassék az erdélyi részek gazdasági, ipar és kereskedelem érdekeinek felkarolására is kiterjeszteni figyelmét. Elnök: T. ház! Az idő annyira előrehaladt, hogy, azt hiszem, a képviselő urak nem kívánják folytatni a tanácskozást s azt a holnapi ülésre halasztóm. Most Eáez Géza képviselő ur interpelíatiója következik. Herman Ottó: T. ház! Csak egy körülményt akarok felemlíteni és ez az, hogy a vallásés közoktatásügyi minister ur a múlt szombaton megígérte, hogy ma fog interpellatiómra vála-