Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-169

169. országos ülés Január 26. 1886 199 Lukács László előadó: Hogy ne kénytelenittessem majdnem minden egyes tételnél igénybe venni a t. ház becses figyelmét, bátorkodom röviden jelezni azon törléseket, a melyeket a beruházásoknál a pénzügyi bizottság a pénzügyminister ur indítványára eszközölt. A fiumei kikötő építésére előirásiyoztatott egy millió forint, ebből 300,000 törültetvén, megszavaztatott 700,000 forint. A felső Duna általános szabályozására 1.400,000 forint előirányoztatván, törültetett 300,000 forint, megszavaztatik tehát 1.100,000 forint. A Tiszánál létesítendő szabályozásra előirányoztatott 900,000 forint, ebből törültetett 300,000 forint, tehát megszavaztatik 600,000 forint. A Kőrös átmetszéseinél előirányoztatott 700,000 forint, törültetett 200,000 forint, tehát megszavaztatik 500,000 forint. A Bodrog átmetszéseire előirányoztatott 200,000 forint, törültetett 50,000 forint, tehát megszavaztatik 150,000 forint. A honvédelem szempontjából egyes közutakon szükséges hiánypótlásokra előirányoztatott 550,000 forint, ebből törültetett 100,000 foiint, tehát megszavaztatik 450,000 forint. Új építkezésekre az állami vasutaknál, nevezetesen a fahidaknak vasszerkezettel való ellátására elő irányoztatott 550,000 forint, ebből törültetett 150,000 forint s igy megszavazásra ajánltatik 400,000 forint. Horánszky Nándor: T. ház! Én nem a beruházások tételéhez kivánok szólni, hanem a költségvetés e fejezetét tartom legalkalmasabbnak arra, hogy a közlekedésügyi rainister úrhoz egy kérést intézzek. Mint méltóztatnak tudni, a Rába szabályozásáról szóló törvény akként alkottatott meg, hogy a szabályozási munkálatokra vonatkozólag a társulati autonómia felfüggesztetett és a kiépítés kormányi kezelés útján biztosíttatott. Hogy ez miképen fog vezettetni és évenkint minő költségeket fog szükségesekké tenni, ez iránt a költségvetésben semmi tételt nem találok. Részemről óhajtottam volna, hogy a parlamenti felelős kormányzat természetével megegyezői eg, a Rába szabályozási munkálatok keresztülvitele akként történjék, hogy a parlamenti ellenőrzés a költségvetésben való felvétel által lehetővé tétessék; még sem akarom a költségvetés technikáját megbontani azáltal, hogy a tételek ugy kiadási, mint bevételi szempontból a költségvetésbe behelyeztessenek, hanem azon kérést intézem a minister úrhoz, legyen szíves a Rába szabályozási munkálatok előhaladásáról és a felhasznált költségekről évenkint a költségvetés előterjesztése alkalmával a háznak jelentést tenni. Nézetem szerint ez nem felesleges, mert az intercalaris kamatokat az állam viseli és azért kívánatos, hogy a munkálatok gyorsan haladjanak, hogy e teher ne nehezedjek hosszasan az államra s hogy e tekintetben a törvényhozásban az ellenőrzés helyesen gyakoroltathassék. (Helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) B. Kemény Gábor közmunka- és közlekedésügyi minister: Nekem semmi kifogásom nincs ;z ellen, a mit a képviselő ur elérni óhajt, bár jelenleg is van mód arra,hogy etételmegbiráltassck. Költségvetésemben ugyan nincs erre vonatkozó tétel, de van a pénzügyminister költség-vetésében. A munkálat technikai keresztülvitele azonban a küzledésügyi ministerium feladata és igy természetesnek találom azt is, hogy ez a törvényhozásnak évről évre tájékozást nyújtson az iránt is, hogy a munkálatok mennyire haladtak. (Helyeslés.) Orbán Balázs: T. ház! A folyamszabályozások minden esetre egy haladó országnak elkerülhetlen szükségletei közé tartoznak. Folyamszabályozások nélkül nincs biztonság a partvidék lakói számára, a nélkül nem lehet olcsó vizi közlekedést teremteni, a mi nélkül ismét nincsen nagyobb kereskedelmi mozgalom s különösen egy nyerstermelő országra nézve hiányzik az olcsó szállítás által elősegített értékesítés. Nem kivánok most, t. ház, a folyamaink szabályozásánál jelentkező rendszertelenség, ide-oda kapkodás szomorú állapotaival foglalkozni, azt kifejték már többször s ez alkalommal is az arra hivatottak. Azt sem kívánom most bolygatni, hogy n folyóink szabályozására fordított roppant kiadásaink előnyét leginkább idegen hajózási vállalatok élvezik, melyek még annak is módját ejtik, hogy az itteni adózástól magukat kivonva, azzal is az osztrák kincstárnak kedveskedjenek. Nem akarok most azon kormányzati élhetetlenségre mutatni, hogy mi mindenféle kigondolható előnyökben, subventiókban részeltetünk oly hajózási vállalatokat, melyek lehetetlenné teszik minden hazai ilynemű vállalatnak fenmaradäsát. A mint ezt E

a magyar dunagőzhajózási társulat ismételt bukásai s fiumei hajózási vállalataink erőlködései bizonyítják. (Ugy van! szélső halfélöl.) Mi szabályozunk roppant áldozatokkal Dunát, Tiszát, Szávát, Drávát, Rábát, Rábczát, mi építünk Fiúméba nagyszerű kikötőket, mólokat, azért, hogy folyóink összes forgalmát és ennek nagy hasznait egy Bécsben székelő idegen társulat monopolisalja, mi minden évben 700,000 írttal subventionáljuk a trieszti Lloydot, hogy Fiuménk emelkedését annál könnyebben alááshassa. (Igaz! Ugy van! szélső halfélöl.) Mindezeket most a közlekedési politikánk gyámoltalanságának jellemzéseért csak ugy át menetileg említem fel. A miért tulaj donképen felszólalok, az erdélyrészi folyóinknak szánalmas elhagyatottsága. Mi ott az erdélyi részekben különben is az égalj és a talaj mostohaságával küzdünk s adó| terheinket e miatt bajosabban hordozzuk, mint