Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-169

100 ÍM. *r«s*f*s U#i Js*iir2S. 1*81 más áldottabb vidékek s ha bár adónkkal mi is hozzájárulunk a folyamszabályozásokhoz évtizedek, mondhatni évszázadok óta, mégis mi a folyamszabályozási esak híréből ismerjük s erdélyrészi folyamaink szabályozására soha egyetlen fillért sem fordítottak, azaz, hogy szabályozzák a Szamost, Marost, Kőrösöket, itt a Királyhágón innen, tehát alsó folyásuknál és nem fenn; pedig már okulhattunk volna az alul szabályozás gyászos következményeiről. (Igaz! szélső balfelől.) Ha valahol, ugy az erdélyi részekben foly óinknak ily természeti állapotban való hagyása végtelen károkat idéz elő, nem csak azért, hogy esetlen kanyargásaikkal roppant nagy területet rongálnak és tesznek hasznavehetlenné, hanem főleg azért, hogy ugy is kevés termékeny völgyeinket minden évben többszörösen elöntik s a földmívelést ép ott, a hol az jobbacskán kifizetné magát, problematicussá teszik, nincs olyan év, hogy termékeny folyamvölgyeinkben most szénánkat, majd búzánkat el ne úsztatnák s kukoriczáinkat el ne iszapolnák áradozó rakonczátlan folyóink s nincs senki, ki e vészt elhárítsa, ki folyamaink fékezésére gondot fordítana. Elégnek hiszik az isteni gondviselésre appelbünisharangozni, amidőn terhes felhők mutatkoznak a láthatáron. (Elénk derültség balfelől.) És a midőn a kormány Erdélyt gondoskodása körén kivül esőnek hiszi s megelégszik azzal, hogy választások alkalmával szeszáradást idéz elő: (Derültség a szélső balfelöl) akkor Horvátország folyóinak szabályozására milliókat fordít nem is a közös, hanem a magyar budget keretében. így például, a mint e költségvetésben látjuk, csak ez évben a Dráva szabályozására 150,000 frt, a Szávánál csak egyetlen község — Prelucika — biztosítására 250,000 frt, illetőleg első részletként 60,000 frt irányoztatik elő; alkalmasint hála fejé ben azért, hogy horvát testvéreink invectiváik árját bocsátják reánk. A mit ott igazán kidobunk, azzal összes erdélyi folyóinkat szabályozhatnék, hármat hajókázhatóvá tehetnénk. Hej pedig az olcsó vizi közieke dés nagyon elkelne nálunk s a kincstárnak is nagy előnyére szolgálna az olcsó sószállításnál. Hanem minderre senki sem gondol, elég, ha a mi pénzünkön Horvátországot biztosítják az áradat ellen, Erdély elégedjék meg az ürge sorsával és az adóvégrehajtók rendszabályozásával. Ezen annyival inkább lehet csudálkoznunk és méltatlankodnunk, mert közlekedési ministerünk, mint amaz országrész szülöttje, nagyon is érezhetné, hogy e tekintetben is a sorrend nagyon reánk következett. Mi nem kérünk külön kalbászt, hanem jogosan követeljük, hogy legalább adónk arányában folyóink szabályozására is megfelelő költség fordittassék, mert elvégre is jogos, midőn mi terheinknek megfelelő haszonrészesedést kívánunk. Át| látom, hogy ez évre már elkéstünk; de a, jövőre felkérem a minister urat, méltóztassék erdélyi folyóinknál a szabályozás előmunkálatait megtétetni s legalább a jövő évben az arra szükséges költségeket felvenni. Domahidy István: T. ház! Ha bár másfél évtized lefolyása alatt, mint a ház egyik szerény tagja, alig mulasztottam el egyetlen alkalmat, hogy az évenként előforduló költségvetési tárgyalás alkalmával fel ne szólaljak Szatmármegye vizeinek szabályozása érdekében: ez idő szerint a jelen költségvetés tárgyalása alkalmából, őszintén bevallom, nem kívántam szót emelni. Nem pedig azért, mert a mélyen t. közlekedésügyi minister ur a múlt évben személyesen meggyőződvén a helyszínén Szatmármegye állapotának tűrhetetlen voltáról, nagy érdeklődést mutatott irántunk s itt e házban is megígérte — a mit tudom, teljesíteni is fog — hogy tudniillik ez ügyben a műszaki terveket minél előbb elkészítteti. De ma, midőn a mélyen t. ház összes tagjainak bizonyára tudomásuk van azon rohamosan előállt veszélyről, mely Szatmármegyét meglepte; e perczben, midőn a Szamos, Tisza, Túr és Kraszna folyók a legna gyobb rombolást viszik végbe községeinken és termőföldjeinken:most, midőn Szatmárnémeti kir. városunk, vas- és fahidjaink a Szamoson a jégtorlások áltai veszélyeztetve vannak, mégis erkölcsi kötelességemnek tartom felszólalni a megye érdekében, kérve a t. minister urat, hogy miután a beruházások rovatában egyetlen fillér sem vétetett fel a Szamos félbenmaradt szabályozásának bevégzésére és miután a t. minister is tudja, hogy a rendelkezésünkre álló összeg elégtelen, hogy a védtöltések helyreállittassanak, legyen kegyes a t. minister ur bizonyos összeget felvenni, hogy helyzetünkön könnyítsen és mert a t. közlekedési minister ur teljes tudomással bir az egész helyzetről, annyira, hogy innen a központból műszaki közegeket küldött ki a veszély elhárítására, nem hivom föl, de élénkíteni óhajtám figyelmét a beállott catastrophák enyhítésére. Négy nappal ezelőtt Szatmár városát végveszélylyel fenyegette a kanyarulatok következtében összetorlódott jég. Igaz, a jég megindult, de 5 helyen tört ki a víz a mederből és tönkre tette a megyének tekintélyes részét. Szatmármegye alispánjától táviratot kaptam, a melyben értesít a szakadásokról és jégtorlódásról és a Szatmártól Vásáros-Naményig folyó Szamoson az egyetlen csengeri híd veszélyes állapotáról, mely a megyének csaknem másfélszáz ezer forintjába került s ma a viz a hídfőnek vévén útját, megsemisüléssel fenyegeti. Miután deczember 11-ike óta az árvíz következtében heteket töltünk töltéseink yédelmezésére, én bizom a t. minister ur irányunkban eddig is tanúsított jóakaratában, kérem, méltóztassék figyelmét arra is kiterjeszteni, ha a rendelkezésére álló alapból erre nem telne,