Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-169

169. országos ülés január 26. 1884. fQg Magyarországtól a vasutak egész hálózatát, az ország adóképessége egy harmadnyi sem volna, mint a milyen ma. (Ugy van! a jobboldalon.) Méltóztassék akkor,midon felhozzák azon nagy összegeket, melyekbe a vasutak összesen kerültek, mindig tekintetbe venni az összes hatást, melyet az országra a vasutak gyakorolnak. (Helyeslés a jobboldalon) T. képviselőtársam megtámadta azon leiratot, mely az újabb reform alkalmával, melyet ki tudja, hányadiknak mond a t. képviselő ur, kiadatott. A t. képviselőház hallotta már, hogy ez hibáztatásnak volt kitéve s akkor jeleztem, hogy azt demoralisaíónak és az egész személyzetet eompromittalónak mondani nem lehet. Szívesen beismerem, hogy nagyszámú tehetséges, szorgalmas, becsületes, teljesen megbízható hivatalnok van alkalmazva a magyar államvasutaknál. De ha részben hibás volt a rendszer, mely az administratiónál fennállott és talán egyesek hibáztak, kiknek hibája másokra is átháromlott, hogy arra rámutasson, szakminister akkor, a mikor egyszersmind a kellő intézkedést megtette, az irányban mikép legyenek az eddigi hibák elkerülendők: ezt, gondolom, neki bűnül íelróvni szintén nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) Ismétlem, a legkevesebb sértő szándék sincs ama leiratban, hanem csak az önismeret van benne. Azt is felhozta a t. képviselő ur, hogy azért nem hozatott be hamarább e reform a vasútnál, mert annak a vasút igazgatóság ellenszegült. Erre röviden csak annyit vagyok kénytelen megjegyezni, hogy e tekintetben a t. képviselő ur egészen roszszul van informálva. Beismerem, hogy az ügy húzódott, de ez oly körülmények miatt történt, melyeket, itt bővebben fejtegetni helyén nem volna. A t. képviselő ur a budgetre is rátért és az 1885. évi üzleti többkiadásokat 2.500,000 forinttal jelzi s azt mondja, hogy túlvérmes az előirányzat az 1886. évre. Ez határozott budget- kérdés. Bátor leszek erre nézve megjegyzésemet néhány szóval előadni. (Halljuk!) Valamely vasútnak jövedelmezőségét két factor adja meg, egyfelől az összes nyers bevétel, másfelől az összes üzleti kiadás. A nyers bevétel összegéből az üzleti kiadásokat levonva, megmarad a vasút tiszta jövedelme. Mindkettőről külön lehet szólni a tekintetben, vájjon alaposan vannak-e azok összeállítva. Mind az indokolásban, mind a pénzügyi bizottság jelentésében, mind a t. előadó ur beszédében el voltak mondva azon tételek, melyek alapján a nyers bevétel összege kiszámíttatott és ha akár a vonatkilométerek összegét veszszük, a mely prohabiliter az 1886. évben lesz és ezt szorozzuk azon számmal, melyet a vonatkilométerek a tapasztalat szerint adni szoktak, akár ha a kilométerek száma szerint a vasútnak összes kiterjedését veszszük és KÉFVH. NAPLÓ. 1884—87. VIII. KÖTET. ezt szorozzuk azon átlagos jövedelemmel, melyeta múlt évi zárszámadások kimutatnak és hozzáadjuk mégiiz eddig mindig tapasztalt néhány százaléknyi jövedelmet, mely a vasutaknál kimutatható volt: mindegyik úton kijő azon összeg, a mely itt mint nyers bevétel jelezve van. Ha azt kérdi tőlem valaki, hogy bizonyosan be fog-e jönni ez összeg, azt felelem reá, hogy nincs ember, ki egész bizonyossággal meg tudja állapítani az elérendő jövedelmet akár ezen, akár más vasútnál. Ez hozzávetőleges számításon alapul, mert az a kérdés: teljes alapja van e a számításnak és ugy vitetik-e az keresztül, a mint kell. E tekintetben azt hiszem, hivatkozhatom arra, hogy a kezeink közt lévő adatok alapján lehet azon összeg befolyását remélni, a mely az előirányzatba fel van véve. Egy,másik kérdés az, vájjon az üzleti kiadások nincsenek-e igen kis összegben felvéve. Erre nincs más mód, mint hozzávetőleges számítást tenni; de azt hiszem, hogy ha ezt elfogulatlanul teszszük meg, van rá fogantyúnk, melynek segélyével arra utalhatunk, hogy azon összeggel, melyet előirányoztunk, ki lehet jönni. És mi az alap? Az 1884-iki tényleges eredmény. Ezen év előirányzata a vasutakra nézve egészen abnormis. Itt Bottlik képviselőtársam szintén tévedést követett el, midőn erre hivatkozva állítja, hogy a jövedelem mindig kisebb, a kiadások pedig nagyobbak lesznek. A képviselő ur a kiadásokból kihagyott egy tételt, mely igen tetemes és a költségvetésbe akkor nem ment be. Méltóztatnak tudni, hogy 1884-ben némely vasutak államosittattak. Bottlik Lajos: Benne van! B. Kemény Gábor, közmunka- és közlekedésügyi minister: Akkor ez az áliamköltségvetésben nem volt benne és miután nem volt benne, csak ugy lehet teljes összehasonlítást tenni, ha azon összeg, melyet az akkor még magán vasutakra adtunk ki, az akkori törvényes eljárás szerint a pénzügyi és közlekedési minister megegyezése alapján — megállapíttatik és bevétetik a kiadások közé, mert azokra kiadást csakugyan kellett tenni. Itt azonban csak a képviselő ur tévedésére vagyok bátor felhívni a t. ház figyelmét és merem állítani, hogy ha ezen helyreigazítással veszszük figyelembe az 1884 ik eredményeket: akkor a vasúti önköltségi kiadásokat túlkicsinyeknek mondani nem lehet. Ugyanis az 1884-iki év nem csak azon tekintetben volt szabályonkivüli, hogy némely magánvasutak államosittattak, hanem abban is, hogy e vasutak nem lévén jó karban és illetőleg nem lévén eredetileg oly czélzattal építve, mint a milyeünek megfelelni később hivatva voltak, például a szőny-brucki vonal, mely másodrangú volt, át kellett őket alakítani első rangúvá, a hol nagyobb gondot kellett fordítani a sleeperekre, erősebb sínek voltak szükségesek és gondosabb kavicsolás stb. stb., ezek mind oly kiadások, melyeket 2S