Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-168
168, #r»íáges 1ilé» Jan»ár 25. 1886. 179 hogy az előbbi épület nem volt megfelelő, de a változtatás sem javított e helyzeten, mert a fejlődhetesnek az sem adta meg a módját. Felemlittetett a csomag- és levél-kézbesítési miseria, mely különösen a fővárosban, de a vidékeken is uralkodik A tévedések jelentékeny részét itt kétségkívül a közönség okozza, a mennyiben — mint itt fel is hozták — a czím sokszor érthetetlenül, olvashatatlanul van irva. Nem tagadom, megtörténhetik az is, hogy egészen helyesen czímzett küldemények is elvesznek. Valahány ily esetről tudomást nyerek, mindig megvizsgálom az ügyet és a netaláni visszaélésekkel szemben éreztetem a fegyelmi eljárás síuyát. Azt sem tűröm, hogy akár a távirdánál, akár a postánál, akár más intézménynél, mely tárczám keretébe tartozik, az illető hivatalok politikai motívumokat toljanak előtérbe. Ők, mint hivatalnokok, semmiféle párthoz nem tartoznak és tisztjük az. hogy hivatalos kötelességeiket teljesítsék. (Élénk helyeslés.) Én ezt mindig megköveteltem és a meddig minister leszek, meg is fogom követelni. Azt hiszem, a ház egyik oldaláról sem vettetik szememre, hogy mint ministert, pártszempontok vezéreltek volna. (Igás! ügy van! balfelol.) Ugy mint kereskedelmi, agy is mint közlekedésügyi minister, feladatomnak tartottam magas közgazdasági czéljainkat minden tekintet nélkül az ország melyik részére üdvösebb. Nekem csak a közczélt kell szemem előtt tartanom. (Élénk helyeslés.) Felhozták Thaly és Orbán képviselő urak, hogy igen nagy mérvben történik a posták államosítása és hogy az államosított posták többe kerülnek. Az államosítás még eddigelé nagy mérvet nem öltött. Hiszen mint indokolásom 394k lapján olvasható, 1884 végén, igaz, hogy 3,468 volt az összes postahivatalok száma; de államilag kezelt több nem volt, mint 186, a mi 3,468-hoz képest csekély szám. Azt beismerem, hogy az államosított posták többe kerülnek, de azoknál nagyobb a kezelésben a pontosság és egyszersmind a jövedelem is tetemesen emelkedik, épen ama nagyobb biztosságnál fogva, melyet e hivatalok a közönségnek adni törekszenek. Ezért e tekintetben, megállani nem tartanám helyesnek; de a kellő mértéket megtartani, itt is, mint mindenütt másutt, szükséges. A postahivatalok számát szaporítani, azt hiszem, szintén egészen indokolt. Méltóztatnak tudni, hogy azon vidéki községek, hol nincs postahivatal, hogyan esengenek ilyenek elnyeréseért. Ez az államnak pénzébe nem kerül, mert a posta fedezi önmagának kiadásait. Rendesen bizonyos minimalis összegért lehet kapni megbízható postamestert, mert e hivatal többnyire mellékkeresete az illetőnek s igy nem kell ugy díjazni, mint a rendes államhivatalnokot. Ez szintén oly dolog, melyben a helyes középutat nagyon könnyen el lehet találni. Orbán képviselő ur felhozott egy e»etet, mely egészen localis, egészen administrativ természetű és mely tulaj donképen nem magának a postai intézmény ügyének megvilágítására tartozik, hanem csak egyetlen concret kérdés. A kérdés az, miért nem állíttatik fel Héj asfalván külön állomás és miért nem onnan indul ki a postakocsi, miért Segesvárról? Azt állítja a képviselő ur, hogy sokáig a vasút mellett megy a postakocsi. Igenis megy, de nem oly veszedelmes távolságra. Magam is ismerem a hely fekvését: Segesvártól Héjasfalváig talán 8 vagy 10 kilométernyi lehet a távolság. A különbség az, hogy Segesvár város, melynek jelentékeny ipara és kereskedelme van és ha nem Segesvárról menne közvetlenül a kocsiposta, mely Udvarhelyen át Csíkmegyébe is bemegy, az utasok, a kik kétségkívül legnagyobbrészt nem Héjasfalváról és vidékéről, hanem Segesvárról és vidékéről valók, kénytelenek volnának más úton Héjasfalvára jutni, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Vasúton!) vagy a vasúthoz kellene a posta-meneteket alkalmazni, vagy pedig megfordítva. Nem 20,000 frtba kerül az a posta, hanem sokkal csekélyebb összegbe. De ha a segesvár-udvarhelyi vasútvonal ki fog épülni, a mint remélem, hogy ki fog építtetni, ez is mellőzhető lesz és ezen vasút kiépítése folytán gyökeres átalakulás fog beállani a postaállomásokban azon a vidéken. Olay Szilárd képviselő ur felhozta, hogy az 1879-iki Lik törvenyczikk követeli az államhivatalnoktól a magyar nyelv ismeretét; a kik nem ismerik, azok elbocsátandók vagy nyugdíj azandók. Azt gondolom, hogy a postát és távirdát — mind a kettőt méltóztatott említeni — e tekintetben dicsérettel kell említeni. Igenis való, hogy nagyon sok nem magyar polgár és magyarul nem tudó hivatalnok volt a posta és távirdánál néhány évvel ezelőtt, de jelenleg alig van olyan hivatalnok, a ki meglehetősen ne beszéljen és irjon magyarul és a ki a saját hivatalos teendőjét magyar nyelven ne tudná elvégezni. E tekintetben oly j elentékeny az előhaladás, hogy drasticus lépéseket tenni és netalán közbecsapni egy karddal, szükségtelennek tartom, mert ha állítom, hogy mindnyájan képesek a maguk hivatalos teendőit magyar nyelven elvégezni, azt hiszem, hogy pár év múlva azt is el lehet mondani, hogy nincs egyetlen hivatalnok, a ki j ól ne beszélj en magyarul (Helyeslés.) Elnök: A tétel nem támadtatván meg, személyes kiadások czímén összesen 3.369,100 frt megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (olvassa) .• Dologi kiadások 3.928,900 forint. 23*
