Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-167

140 167. orsüáeos ülés január 23. 1886. zottan visszautasítom, (Élénk hosszas helyeslés balfelöl.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! (Halljuk!) A mi a szőnyegen levő kérdésről,tudniillik a lottóról általában mondatott, abban a t. képviselő urat, ki évek óta folytatja e thémát, nekem meggyőzni alig sikerülne és igy arra reflectálni nem kivánok, de azt hiszem, a lottó eltörlésének valami nagy haszna nem volna, mert a kiknek játék kedvük van, ha ez eltörtetnék, más sorsjátékot űznének és igy épen ugy megvolna a sorsjáték, mint ma, csakhogy az államnak nem volna a játékból jövedelme. (Ugy van! jobbfelöl.) Kötelességemnek tartom azonban a t. képviselő ur egy állítására felelni, melyben azt mondja, hogy ha a jövedelemre szükség van, módjában áll az államnak azt máshonnan pótolni és itt az államjavak bérbeadására hivatkozott, mondván, hogy ha ennek módja megváltoztattnék, ez által a lottóból ma bevett jövedelem bőven megtérülne. Ezzel a t. képviselő ur azt kívánta jelezni, mintha most az államjavak bérbeadása körül valami visszaélések követtetnének el. Bátor vagyok erre nézve kijelenteni, hogy az államjavak bérbeadása körül a legnagyobb nyilvánosság és a legbecsületesebb eljárás követtetik és az elért bérösszegek oly nagyok, hogy nemzetgazdasági szempontból nem tartanám indokoltnak e bérösszegeket még magasabb fokra emelni, mert az nem áll az állam érdekében, hogy a bérlők oly árt Ígérjenek, melyet aztán megfizetni esetleg nem képesek. Hogy ez állításom való, arról meggyőződhetik a t. ház, a zárszámadásokból és az állami jószágokra vonatkozó kimutatásokból (Ugy van! jdbbielöl.) Az államjószágok bérjövedelme oly nagy, hogy azt igazsá gosan emelni nem lehet. Hogy pedig a legnagyobb nyilvánosság mellett és a legnagyobb becsületességgel járnak el a bérbeadásoknál, annak legnagyobb bizonyítéka az, hogy minden esetben nyilvános árverés utján adatnak az államjószágok hérbe. Ha nyilvános árverés utján kapja meg a bérlő a jószágot, azt, hogy aztán másként kezeli, vájjon ő maga gazdálkodik-e rajta vagy pedig albérbe adja, ellenőrizni nincsen az államnak joga, ezt tenni nem is volna helyes és ha e tekintetben valaki az államnak adott bérösszegen kivül valamit megtakaríthat magának, azt korlátozni nem lehet. (Helyeslés jobbfélöl) Hogy mennyire igazságosak e vádak, azt mutatja egy ép e napokban erre vonatkozólag felhozott kérdés, melyre nézve, a legközelebbi napokban alkalma lesz meggyőződni a t. háznak arról, hogy ezen ily könnyedén odavetett vádak nem birnak semmi alappal, ép ugy, mint a Hermán képviselő ur felszólalása sem bir nézetem szerint semmi alappal. (Ugy van! jobbfelöl.) Ugron Gábor: Én csudálkozom azon, hogy a t. pénzügyminister ur ily könnyedén akar elsiklani egy oly thema felett, a mely thema minden esetre figyelmet érdemel. (Ugy van! balfelől.) A mit Hermán Ottó t. képviselő ur mondott, az röviden annyit tesz, hogy az állam igyekezzék ne csak a nagy haszonbérlőktől fizetett haszonbért megkapni, hanem ha lehetséges, a subárendások által fizetett nagyobb haszonbérhez jutni (Ugy van! a szélső baloldalon) és igy ezen nagyobb haszonbért, a melyet ugy is azok fizetnek, a kik a földet mívelik, az állam javára fordítani, nem pedig a közvetítők zsebébe folyni hagyni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Itt a kérdés lényege az, hogy nem nagy uradalomtesteket kell haszonbérbe adni, (ügy van! a szélső baloldalon.) hanem azok felparczellázásának fáradságát vegye magára a t. pénzügyminister ur, a mely felparczellázásból most a nagy haszonbérlők csekély fáradsággal oly busás jövedelmeket húznak. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Ebben t. ház, nincsen semmi ördöngösség, a mit a pénzügyminister ur nagy képzettsége fel ne érne. Ha ezt egy egyszerű haszonbérlő a maga szűk látkörében fel tudja fogni és hasznára fordítani, annál inkább megkivánható a pénzügyminister úrtól, hogy oda fel tudjon emelkedni és a nagyobb haszonbért az ország javára fordítsa, (ügy van! a szélső baloldalon.) Az a munkatöbblet pedig, a mely ebből származik, az államháztartás költségvetésében könnyen megtalálja a maga fedezetét, ha nem bukott földesurakat tesznek az államjószágok igazgatóivá, (Ugy van! a szélső baloldalon) hanem érdemesült gazdatiszteket, jószágigazgatókat. Mert valójában, a mi állami gazdálkodásaink egyik rákfenéje az, hogy olyanokat tesznek államjószágok igazgatóivá, a kik a saját vagyonukat kezelni nem tudták. Miért kellett tönkre menniök ezeknek? Azért, mert kényelmesek voltak. És miért nem szerezheti meg az állam a subárendások által fizetett magasabb haszonbért a maga számára? Azért, mert ezen bukott földesuraknak politikáját követjük. Pártolom Hermán Ottó képviselőtársam indítványát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Újból nagyon megköszönném azt a jó tanácsot, hogy miként járjon el a kormány az államjószágok bérbeadásánál, ha arra szükség volna és ez az első volna, hogy ezzel a képviselő ur előlép. De az eljárás ugy is az és igy nem szükséges, hogy a képviselő ur tanácsát kövessük. Vannak egyes birtokrészek, a melyek 3—4—500 holdnyi területben adatnak bérbe, mert azok ültetvényekkel, épületekkel vannak felszerelve, ezeket ugy kezelni, hogy az ottlévő majorsági épületek, ültetvények elpusztíttassanak, nem volna helyes és czélszerű. De vanak ismét birtokok, a melyek bérbe adhatók ugy, mint a t. képviselő ur mondja, egy, két, három és négy holdas parczellákban és bérbe