Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-167
167. országos ülés január 23. 1886. 139 És az a tisztviselő, a ki szorultságában egyszer hozzányúlt a rábtéott pénz garasához, vájjon nem számtalan esetekben azt kisérti e meg, hogy a kis lottó segélyével ezt a kis botlását elfödje. Voltak esetek többek közt postatiszteknél is, a kik egy botlás miatt a bün feneketlen örvényébe sülyedtek és oda kerültek a vádlottak padjára, oda kerültek a börtönbe. T. képviselőház! A mig ilyen intézmények fennállanak a társadalomban, a mig azokat az állam nemcsak állami intézményeknek vallja, hanem a büntető igazságszolgáltatásnakegyenes kigunyalására a codexben kivételbe helyezi: az iminoralitásnak, az erkölcstelenségnek, a bűnös törekvéseknek úgyszólván praemiumot ad. (Ugy van! a szélső baloldalon.) így állván ez ügyek, constatálni kívánom, hogy én nem rettegek annyira a mostani kormányzat által létrehozott pénzbeli deficittől, mint rettegek a folyton-folyvást növekedő erkölcsi deficittől, mely a társadalomban mindig tovább és tovább harapózik, (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) mely mint a hangya a talajt, ugy feltúrja a nemzet ethikai alapját. (Ugy van! a szélső báloldalon.) De én tudom azt is, hogy valahányszor erről az oldalról és egyáltalán az országban hangok emelkednek, melyek bizonyos jövedelmi források ellen fordulnak, melyek, igaz, hogy jövedelmeznek az államnak, de erkölcsileg véghetetlen kárt okoznak, akkor a túloldalról a kormányférfiak részéről mindig fölhangzik az a válasz, hogy könnyű egy intézményt megtámadni, ámde mondjanak nekünk módot arra, hogy az azáltal veszendőbe menő jövedelmet miből pótoljuk helyre. Én is erkölcsi kötelességemnek ismerem t. ház, hogy kimutassam, hogy az a három millió és egynehány forint, mely itt praeliminálva van, más téren hogyan nyerhető meg. (Halljtik! Halljuk! a szélső baloldalon.) Én ezennel felkérem a t. pénzügyminister urat — kiindulva egy szóból, mely e házban csak e napokban hangzott el és mely a házban valóságos vihart keltett — hogy ha ő azt ahárom milliót háromszorosan meg akarja kapni és a lottót ennek a révén eltörülni, akkor vizsgáltassa át első sorban az összes kincstári birtokok bérletét, (Élénk helyeslés a szélső baloldaloii.) Vizsgáltassa át azokat a bérleteket arra az összegre nézve, a mely ahivaloknál deponált szerződésekben található és vizsgáltassa meg azután a tényleges bérletet,- azt, a mit az első és másod albérlő a kezén levő birtok után fizet. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) És az igen t. minister ur tapasztalni fogja ép ugy, mint én tapasztaltam — hisz ez nem egyes emberek titka, ez a kincstári birtokok vidékén a legnyíltabb titka Magyarországnak, melyről minden földmíves, minden földbirtokos egyenesen ^érte- I sülve van — mondom, tapasztalni fogja, hogy igaz, a jogerős szerződésbe be van téve 10—15 forint holdankint, hanem az, a ki harmadik kézből fizeti az albért, az első bérlőnek fizet 30, 40, sőt 80 forintot és a nagy differentián megosztoznak a közvetítők. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.,) Ajánlok egy revisionalis utat a t. minister urnak ez egyetlen egy revisióval az állami kincstárak jövedelmét felszaporíthatja (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) oly módon, hogy nemcsak a lottó lesz eltörülhető, hanem még igen szép, tetemes, nagy összeg jut különben is állami czélokra. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Mi mindig halljuk a röpke jelszavakat: vagyonosság, intelligentia, tegyen az állam. Az állam t. képviselőház, már odáig van, hogy az ma csak egy phrázis. Mit értenek egyáltalán az állam alatt? Ez az a fogalom, melyet én már egyszer itt a házban praeciziroztam, az a katonai generális hatalom, mely concentrálódik abban, hogy van egy magas aerar, a mely magas aerar alatt minden katona egy kifogyhatatlan pénzzsákot képzel magának, melybe az engedélyező közeg belenyúlhat és osztogathatja a kegyelmet és pénzt in infinitum. {Tetszés a szélső baloldalon.) Ugyanezt kezdik most a politikai államról tartani; mert ha valahol baj van, azt mondják: tegyen az állam. De hisz ez annak kimondása, hogyha a felföldön valami fogyatkozás van, vonják el az alföld adóját és dugják oda, vagy megfordítva. Az állam csak akkor fog erélyesen közbeléphetni, hogy ha az adón kivül lesznek hatalmas jövedelmi forrásai, a melyeket szükség szerint ezen vagy azon institutióra, ezen vagy azon pontra fordíthat. Es e tekintetben constatálható, hogy nem a lutrizás, hanem a valóságos állami gazdálkodás, az igazi valóságos bevételi források cultiválása és emelése az, a mely megteremti azt az államot, a mely segítségre siethet az ország minden pontján. És mindaddig t. ház, mig az nem fog megtörténni, mig mondom, ily monstruositások foglaltatnak még azon codexben is, a melyben a magyar társadalom ethikai alapjának mértékét látom; a mig az különíéleképen már igazságot az államnak, mint a polgárnak és az államot valóságos privilégiummal látja el ott, a hol az egyént büntetéssel sújtja: mindaddig nekem semmi reményem nincs, hogy más keletkezzék, mint az állami pénzügyi deficittel együtt egy nagy erkölcsi deficit. S minthogy én mint hazafi nem óhajtom, nem óhaj hatom azt, hogy kettős deficittel dolgozzunk, egyikkel, a mely koldusbotra juttat, másikkal, mely elsöpri a nemzet jövőjére szükI séges ethikai és morális alapot- én e tételt ha táró18*
