Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-167

138 1S7 országos ülés jann&r 21 1886 igen vagy nem ? (Igew / Nem!) Kérem azon képviselő

1 urakat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Tibád Antal jegyző (olvassa): Vétel. Gyártás. Eladás 22.153,396 forint. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa) : Bevétel. Vétel, gyártás, eladás 43.854,700 forint. Elnök: Megszavaztatik. Tibád,Antal jegyző 'olvassa): Lottojövedék. Rendes kiadások. XII. fejezet, 23. czím. Rendes bevételek. V. fejezet, 33. czím. Kiadás. Kifizetendő nyeremények összesen: 1.383,000 forint. Herman Ottó: T. képviselőház! Abból, hogy a lottó jövedelme az 1886-ik évre bizonyos emelkedést mutat, (Halljuk!) indokot merítek arra, hogy ezúttal az intézmény ellen felhozzam azt, a mi nemcsak az én álláspontomnál fogva felhozható, hanem a minek elmondása benső emberi érzetem szerint mindenkinek a kötelessége, a ki nemcsak a jövedékeket, hanem egyszersmind a társadalmi állapotot tartja szem előtt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház ! A magyar közoktatásügy mai vezetője kiadta azt a jelszót, hogy ő a magyar nemzet jövőjét a vagyonosodásban és intelligentiában látja. Én akkor, midőn ő ezt hangoztatta, hozzátettem, hogy még a becsületességben is. Ha mi ebben az országban vagyonosságot, intelligentiát és becsületességet fejleszteni akarunk, erre csupán csak egy út van s ez az, hogy a becsületes munka, a becsületes szerzés értékét megállapítsuk és a népet arra szoktassuk, hogy saját munkájába, saját törekvésébe fektesse jövőjét és szokjék el attól, hogy a véletlen vak szerencsétől várja boldogulását. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És t. képviselőház, midőn cn ezt kimondom — és érzem, hogy ez ellen senkinek kifogása nem lehet — ráutalok arra a monstrumra, mely benne foglaltatik a magyar büntető törvénykönyvben s ez azon szakasz, mely a szerencsejátékokról szól s melyben a szerencsejáték ugy van praecisirozva, hogy — a Curia legújabb döntvénye szerint is — az a büntetendő, a mely kizárólagosan a vak szerencsére van alapítva. Tehát ismérve meg van állapítva[és a 91. §. alól az állam, e legnagyobb hazárdjátékos, (Derültség a szélső baloldalon) az ő lottójával kivételbe van helyezve. (Ugy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Én azt hiszem, hogy ez a dolog^igen komoly megfontolást érdemel különösen abból a tekintetből, hogy általános tapasztalás szerint, ugy a mint a pauperismus halad, növeke. dik [a játékszenvedély, (ügy van! a szélső baloldalon.) Nápoly lazzaronija alegveszettebb játéknak, a szerencsejátéknak, legnagyobb kedvelője és való| ban az egész lottointézmény azokról a vidékekről ( származott. T. képviselőház! Ezzel a monstrummal szemben, a melybenfoglaltatik a büntető törvénykönyvben, jár egy bizonyos hypocraticus jel, a mely a magyar bíráskodás terén csak újabb időben tapasztalható. Ez a hypocraticus jel az, hogy mégis be kezdik látni a bíróságok, hogy ez a világra szóló csalás, a mit az úgynevezett lottodoctorok, alottomathematicusok űznek, hogy ez mégis csak az embereknek systematicus kifosztása és csalás, hogy ez tehát büntetendő cselekmény volna és megindították a hadjáratot ellenük és a magyar sajtó mint diadalt tüntette fel, hogy mégis akadt egy biró, a ki kitudta magyarázni, hogy ezek az emberek mégis csak bűnt követnek el. Mert szorosan véve t. ház, ezek a doctorok egyenesen az állami lottojövedék javára működnek és a mint itten nemességet és ordókat osztogatnak, azokat bizton nemesekké tehetnék, bizton ordót adhatnának nekik, mert az valóságos tény, hogy ezek nagyon szaporítják a lottojövedelmet. T. képviselőház! A legfontosabb és legmélyrehatóbb elv az, hogy meg kell óvni a társadalmat attól, hogy ilyen dolgok, mint a minő a szerencsejáték, ne járják át annak testét, annak lelkét, mert azoknak nemcsak zsibbasztó hatásuk van, hanem határozottan erkölcsrontó hatásuk. Én rámutattam t. képviselőház, múltkori felszólalásom!! an, a midőn a szerencsejáték dolgában interpelláltam, arra a körülményre, hogy ma már semmi nemes intézmény, vagy úgyszólván alig képzelhető szerencsejáték nélkül. A gyermeknek nem teszik be többé a takarékpénztárba azt az első pár fillért, hogy mire növekedik, legyen egy kis tökéje, hanem ajándékoznak neki sorsjegyet, hogy abban a pillanatban, a midőn gondolkozni kezd, ne többé a productiv munkára és igyekezetére, hanem a vak szerencsére alapítsa és attól várja az ő jövőjének javítását. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Absolute minden tele van Kincsem sorsjegyekkel, vöröskereszt-sorsjegyekkel, tombola-sorsjegyekkel és isten tudja, miféle sorsjegyekkel; az egész sajtó tele van ezzel, az egész társadalmi élet egyebet nem ismer máiMagyarországon: csak sorsjegyzést, kártyázást és lutrizást. És ha a bűnügyi statistikát elővennők — én nem akarom a t. házat concret esetekkel fárasztani —- de ha a bűnügyi statistikát nézzük pontosan és kutatjuk a psychologiai okokat, mit fogunk találni? A végzett mágnás kimegy Monacoba, hogy ott szerencsét próbáljon. A szédelgő kereskedő, hogy az ő bukását még feltartóztathassa, elmegy a börzére, egy patent sorsoló és csaló intézménynyel. (Derültség. Ugy van! balfélől.)