Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-166
120 ififi. oriiágo* filét jiim r 22. 1886. 22. czíni. Rendes bevétel. V. fejezet. 32. czím. Kiadás. I. Dohány jövedéki központi igazgatóság 80 064 forint. Orbán Balázs: T, ház! Hazánk törvényhozásának újabbkori vajúdásában két ellentétes irányzatot ismerhetünk fel. Itt nemes küzdelmet a valódi alkotmányos szabadság honosítására, az ezt biztosító intézmények és az í 848-iki nagyszerű vívmányok megvédésére. Szóval törekvést a haza szabaddá, függetlenné tételére, a nemzet boldogítására. Amott vétkes törekvést a nemzet elnyomására, a szabadság biztosítékainak megsemmisítésére; vétkes törekvést arra, hogy az idegen önkényuralom minden intézményei, a nemzet elnyomására és kiszivatttyúzására irányult minden tervezete és alkotásai továbbra is fentartassanak, sőt fejlesztessenek. Vétkes törekvést arra, hogy azt, a mit a zsarnok parancsszava akkor létesített, az most törvényesíttessék. Avagy nincsenek efentartva Bach és Schmerling minden adónemei — melyeket akkor elviselhetleneknek tartottunk — nem tetézték-e azokat mindenféle pótlékokkal és újabb adónemekkel nem adóztatták- e meg azóta az italnemííeket, élelmiczikkeket, világítószereinket. Nem adóztatták-e meg a testi feíszegséget a hadmentességi adóval, a vadak elleni védekezést a vadászati és fegyveradóval; a gondolatot a nagy hírlapi eautióval, (Derültség) az imádságot az egyházi javak megadóztatásával, (Derültség és tetszés a szélső baloldalon) a halált az illetékek és hagyatéki költségekkel? Nem tarták-e meg az önkényuralom gensdarmej ait, finánczait,stemplijétés mindennemű monopóliumait, azok legutálatosbikát, a dohányegyedárúságot, mely a föld kihasználásának, belterjesebb gazdászat folytatásának s földmívelő osztályunk boldogulhatásának elsőrendű akadályát képezi, {ügy van! a szélső baloldalon.) 17 éve, hogy mi innen e padokról küzdünk Bach e rút találmánya ellen, mely nemcsak földmívelésünket, hanem kiviteli kereskedésünket is megbénítja s fő-fő táplálékától megfosztja. Én az egymást követett több rendbeli pénzminister urak részéről soha sem hallottam más ellenvetést, minthogy a kincstár nem nélkülözheti a dohány egyedárúságból befolyó tekintélyes jövedelmet. Ámde a befolyó tiszta jövedelem nem oly nagy, mert a íinánczhad a nagy kezelési költségek és a kölcsönpénzből adott előlegek kamatai tetemes részét, körülbelül a nyersbevétel kétharmadát felemésztik, mi tehát módokat ajánlottunk, melyek segélyével a szabad dohánytermelés és kezelés mellett is a tiszta jövedelem biztosíttatnék a kincstár számára. E módozatok nem is a mi találmányaink, hanem a ministerelnök uré, ki balközépi vezérkorában azt nagyon beható tanulmányozás és megvitatás után, minden költségvetés alkalmával előterjesztette egyik kedvencz embere által, a ki a párt pénzügyi capacitásának tarttatott s a ki akkor azt a párt határozata folytán mindig nagyon ékes beszédekkel támogatta. (Derültség a szélső baloldalon.) Nem lenne talán bajos dolog a ministerelnök ur akkori beszédei közt olyat találni, a melyben nagyon erős kifejezésekkel támadta meg és ítélte el az osztrák gazdálkodás vagy jobban mondva garázdálkodás e nemzetellenes kinövését, aligha csalódom, hogy egy ily vita alkalmával is használta a Csanády Sándor képviselőtársamnál most rosszalt „átkos közösügyes kormány" kifejezést. (ügy van! a szélső baloldalon) De miután a ministerelnök nr kimondotta, hogy ő arra mitsem ad, ha korábbi beszédeit ráolvassák, mert hát az ő erkölcstana szerint az a bölcs ember és jó hazafi, a ki nézeteit, elveit változtatva, az adott viszonyokhoz alkalmazza, hát én nem is fárasztom a t. ház türelmét a ministerelnök ur e téren való azon Pál fordulásának (Derültség a szélső baloldalon) illustralásával, mely szerint ő is egykoron velem együtt mily káros és veszélyesnek tartotta a most keblén melengetett dohány-monopóliumot; nem követem őtet az elvfeladás sikamlós terén, hanem most is az egykori ellenzéki vezér Tisza Kálmán bölcs tanácsait követvén : a dohánymonopóliumot eltörlendőnek tartom és az előirányzatot el nem fogadom. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Molnár Antal (csáktornyai): T. ház! Egy évvel ezelőtt voltam oly bátor felszólalni ezen t. házban és pedig kérve kértem a nagyon t. pénzügyminisier urat, hogy volna oly szives és fordítaná figyelmét a Muraközre, a mely vidék a szőlődézsmaváltság igazságtalan kivetése és a dohánytermesztés elvétele által komoly válságok közé jutott. De nem erről szólok, hanem a dohányról akarok a t, ház engedelmével felszólalni. (Halljuk! bálfelöl.) A lapokban olvastam, hogy Zalavármegye közigazgatási bizottsága feliratot intézett a t. pénzügyministerhez a muraközi dohánytermelés engedményezése iránt. Nagyon örülök, hogy ezzel megerősítette a múlt évi felszólalásomat, mert azon indokokat, melyeket a felirat tartalmaz, én magam is felhoztam a t. házban egy év előtt, de ha mégis mai nap felszólalok a t, ház engedelmével, teszem azt azért, hogy a nagyon t. pénz ügyminhter urat a muraközi dohánynak üzemi szükségességéről meggyőzzem. A Muraközön az úgynevezett kapadohány — nicotiana rustica — vagy a mint közönségesen nevezik, ibolyadohány termeltetik már régi idők óta, mely dohányfajnak termesztésére ezen vidék igen alkalmas, miután erős szervezetű dohány lévén, az ezen vidéken uralkodó ködöket könnyen elbírja ! a nélkül, hogy ezek által a termelés eredménye
