Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-166

166. országot Illés január 22. 1886. ^37 veszélyeztetnék. S épen azon körülmény, hogy ezen itt gyakran nyár idején is uralkodó ködök a gabonatermelést absolute lehetetlenné teszik, a lakosok már a múlt században ezen kapa dohány termesztésére adták magukat, mi által nemcsak a dohányzásbani saját szükségletüket fedezték, hanem némi pénzbeli haszonra is tettek szert, miután ezen sok dohányzó által kedvelt dohányfajjal távol vidékeken kereskedést űztek s igy magukat a hiányzó gabonatermelés helyett kárpótolták. Már a harminczas évekből vannak adataink, hogy a Muraközön termelt kapadohány az Ausztriában már akkor fennállott dohányjövedéki kezelőség által is kerestetett, mely azt jó áron megvette a termelőktől s jövedéki ezélokra használta. Midőn pedig az osztrák dohányjövedék mindinkább virágzásnak indult s az Magyarországra is kiterjesztetett, a dohányjövedéki kezelőség a muraközi dohánytermelésre is kiterjesztette figyelmét s azt jóakarórag előmozdította. így például az 1851-ik évben a Muraközön 2605 termelő 1110 katast. holdon termelt dohányt 6—7000 mázsányi mennyiségben, mely mennyiség éveken át csaknem mindig változatlanul maradi, mig 1858-ban a termelők száma 2695-re szaporodott s a dohánynyal beültetett terület 1267 katast. holdat tett ki. Ezen adatokból kitűnik, hogy a Muraközön a dohánytermelés csaknem kizárólag kistermelők által tízetik, vagyis olyan szegény föld mívesek által, kik csekély földjeiket egyéb belterjesebb gazdálkodás hiányában s a fente Db említett okok miatt dohánytermelés által vélték legjobban értékesíteni. Voltak azonban olyan termelők is, kik nagyobb complexumon íízték a dohánytermelést, kik gondosabb munkáltatás folytán jobb minőségű, különösen nagyobb levelű és finomabb íogású dohányt állítottak elő, mely dohányt azután a kincstár szívesen át is vett. A kapa- vagy ibolyadohány korábbi időkben tekercsekbe fonva áruitatott, mit azután a fogyasztó megvágván, más könnyebb fajta dohánynyal kevert. A kapadohány béltartalma 1*5°L nicotin melleit olyan olajat is foglal magában, mely a dohány meggyújtása alkalmával az ibolya illatához hasonló illatot terjeszt szét, honnét az „ibolyadohány" elnevezést is nyerte. Különös sajátsága még ezen dohánynak, hogy bármi kedvezőtlen körülmények között se romlik el s igy könnyen eltartható. A kapadohány hazánkban a kincstári dohánygyárak által az úgynevezett kapadohányhoz — pipa dohányhoz — használtatik fel és pedig 30%-nyi mennyiségben. Ezen pipadohány faj, mely a fogyasztóknak jelenleg 32 grammnyi csomagocskákban adatik el, évről évre nagyobb kelendőségnek örvend, ugy hogy annak elárúsítása már az 1883-ik évben 40 millió d*>rab csomagocskát tett ki, mely mennyiségnek előállításához 3840 métermázsa kapadohány használtatott fel. A fogyasztás azonban ezen pipadohány-fajból az utolsó két év alatt ismét emelkedett, ugy hogy az 1885 ki fogyasztás bízvást 50 millió darab csomagocskára tehető, melynek előállításához 4800 métermázsa kapadohányszükségeltetik a fennálló eljárások szerint. Ausztriában azonb n még nagyobb fogyasztásnak örvend ezen kapadohány, hol is az 1884-ik évben 8448 métermázsa kapadohány nyersanyag használtatott fel. Magyarországon a muraközin kivül még a debreczeni, nyíregyházai és nagytárkányi dohánytermelési körzetekben termeltetik a kapadohány s az utóbbi évek termelési eredményei a következők voltak: 1877-ben 3137, 1878-ban 2886, 1879-ben 1742, 1880-ban 2736, 1881-ben 3656, 1882-ben 2472 és 1883-ban 1212 métermázsa, de ezen utolsó évben a Muraköz már nem szerepel, miután ezen évre itt a dohánytermelés már be lett szüntetve. Általában a Muraköz az összes kapadohányproductióban évenként mintegy 55—65% arányban participált, hol is még megjegyeztetik, hogy minőségre nézve a Muraközön termett kapadohány jobb, mint akár a debreczeni vagy a nyíregyházai és nagytárkányi körzetekben termett kapadohány s a mi a kincstárra nézve szintén igen fontos, a muraközi dohány ä gyártás, illetőleg feldolgozás alkalmával sokkal több vizet képes magába felvenni, mint más kapadohány, miből a kincstárnak természetesen tetemes haszna van. De nem is véve figyelembe ezen épen most említett körülményeket, tekintsük csupán azt, hogy a kincstárnak már évek óta nem csak azon kapadohányra volt szüksége, mely az országban termeltetett, a muraközit is beleértve, hanem jelentékeny mennyiséget még máshonnét is, tudniillik külföldről volt kénytelen beszerezni. Hátha még az osztrák doháuyjövedék szükségletét is a kapadohányból figyelembe veszszük, akkor bizton állíthatjuk, hogy ha Magyarországon évenként 10—12,000 métermázsa kapadohány termeltetnék is, bőven találná felhasználását a két állam dohánygyáraiban; sőt miként a statistika világosan mutatja, a kapadohány-szükséglet évről évre emelkedni fog s az országnak, de különösen a kincstárnak is főkép Ü érdekében feküdnék, hogy a szükséglet a mennyire csak lehetséges, az országban is állittassék elő, mert annál nagyobb a haszon, ha az előállítandó gyártmányhoz a nyersanyag is az országban állíttatik elő. Sajnos azonban, hogy a kormány, a helyes nemzetgazdasági elvek mellőzésével a muraközi dohánytermelést egyszerre csak beszüntette. Az erre v natkozó rendelet a magyar királyi pénzügyministerium által az 1882-ik évi deezeniber hóban lett kiadva s következőleg hangzik. (Halljuk!)