Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-165

165. országé* ülés lem, nem ízándékozom leszállítani az előirányzatot, | mert hiszem, hogy az valósulni fog. {Helyeslés a jobboldalon.) Olay Szilárd: T. ház! Magyar főuraink legnagyobb része s igy a pénzügyminister ur is azon fix ideában él, mintha csak az lenne jó, a mi idegen, a mi német, vagy legalább is osztrák, (Derültség a szélső baloldalon.) A mi pedig magyar, az nem jó. A törvényhozás már régóta megalkotta azon törvényt, hogy magyar államtisztviselő csak az lehet, a ki a magyar nyelvet tökéletesen birja, •ezen törvény határideje az idegen ajkú tisztviselők személye iránti elnézéshői meghosszabbíttatott, sőt a ministertanács teljes ülésben határozatot hozott, mely szerint minden th-ztviselő iparkodjék szóban és írásban teljesen elsajátítani az állam nyelvét, mert a ki e határidőn belül ezt nem teszi, az nyugdíj aztatik vagy végkielégítéssel elbocsáttatik. Ugy látszik, a minister ur is ezen betegségben szenved és eltűri, hogy a ressortjába tartozó tisztviselők között vannak olyanok, kik a magyar nyelvet sem szóban, sem Írásban nem birják teljesen. Névszerint is nevezhetnék meg többeket, de csak annyit mondok általánosságban, hogy ministeriuma számvevőségében is vannak számtanácsosok és számtisztek, kik nem tudnak magyarul hibátlanul fogalmazni, ezen kivül a dohány, kohászat, pénzverde és általában a pénzügyi igazgatás különféle ágazatainál számtalan olyan tisztviselő van, kik a magyar nyelvet nem birják. Én ezt nem csak törvényellenesnek, sőt megrovandónak tartom, (Derültség a jobboldalon) hiába méltóztatnak magukat odaát derülten viselni, mert a ki a törvény végrehajtója, köteles azt tisztelni, nem pedig kijátszani. A mi továbbá illeti az 5 ik pont alatt fölvett jutalmak és segélyezésekre előirányzott 7 és 10,000 forintnyi összegeket, erre nézve az a nézetem, hogy e jutalmak és segélyek aránytalanul vannak felosztva. Mert a ministerium fogalmazási szakmájában tizedrésznyi tisztviselő van, mint a számvevőségi osztályban és mégis az előbbi osztály számára 7,000, a számvevőség számára pedig csak I0,00ü írt van fölvéve. Nézetem szerint — és ugy tudom, más államokban is az a szokás fogalmazói tisztviselők jutalmakban és segélyezésekben csak különös esetekben részesítendők, minthogy ez összegek kisebb .javadalmazása és szegényebb tisztviselőket illetnek meg. Azért sem igazságosnak, sem jogosnak nem tartom a pénzügyministeriumnál bevett azon szokást, hogy e jutalmakat és segélyezéseket 5 — 600 frtnyi összegekben a főbb tisztviselők közt osztják szét, mig az alantas tisztviselő, a ki igazolja, hogy családja nyomorban van és maga is beteg, nem kap 50—60 forintnál nagyobb segélyt vagy jutalmat. Az osztálytanácsosnak, a ministeri tanácsosnak adnak 500 — 1000 frtot, a kisebb javadalmazása hivatalnoknak semmit vagy csak nagyon keveset, Ennéljauuár 21. I8S6. 95 fogva árra kérem a t. házat, mondja ki, hogy a minister ur nincs feljogosítva magasabb javadalmazása tisztviselőnek jutalmat vagy segélyt utalványozni, hanem hogy azok pusztán csekélyebb javadalmazása és szegény sorsú oly tisztviselők segélyezésére fordíttassanak, kik igazolják, hogy tényleg nyomorban szenvednek. Annak bizonyítására, hogy e tekintetben a legnagyobb visszaélések a pénzügyministeriumban történnek, csak azt említem, hogy évekkel ezelőtt, midőn onnan egy ministeri osztálytanácsos elment a magyar államvasutakhoz, vagy az országos bankhoz, jutalmul az utolsó perezben 600 forintot kapott. Tavaly történt az az eset, hogy egy osztálytanácsos, tán mert eleget tett hivatalbeli kötelességének és tisztességesen járt el, 5,000 forintot kapott. Ezek oly tények, a melyek az igazságossággal össze nem egyeztethetők. Mert a tisztviselő vagy eleget tesz kötelességének, vagy nem. Ha eleget tesz, ezért kap fizetést és ezzel tisztességesen van javadalmazva. De hogy az egyik tisztviselő 5,000 forintot kapjon, mig a másik, ki tán többet tett, de a minister urnak nem kegyeneze, vagy nincs elég protectiója, ne részesülj ön segélyben, ezt igazságosnak nem tartom. Nem tartom annak azért sem, mert bírósági tisztviselőink, különösen legfőbb ítéíőszéki bíráink naponkint 10től 2-ig üléseznek, éjjel pedig 12 óráig is, sőt néha 2 óráig is készülnek a referádára és nem kapnak soha sem jutalmat vagy segélyt. Miért legyen kivételes a ministeri tisztviselő helyzete ? Ez alkalommal t. ház, meg akarom említeni azon visszás eljárást is, hogy a törvény biztosítja. ugyan az állami tisztviselőt arról, hogy politikai jogait szabadon gyakorolhatja, de különösen a pénzügyministeriurnnál van azon szolgalelkűség behozva, hogy az állam tisztviselőjének nem szabad az ő politikai meggyőződését nyilvánítani, ha az véletlenül nem kormánypárti; ellenben a kormánypártitisztviselőnek szabad pártokat alakítani, pártok élére állani s azokat a saját nevéről elnevezni s igy korteskedni. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon^) Ha, azonban a függetlenségi vagy mérsékelt ellenzéki tisztviselő merészel az ő meggyőződése szerint szavazni, a pénzügyminister kiad egy ukázt és azt mondja, hogy hivatalbeli szolgálattétel végett áthelyeztetik ezen számtiszt Szegedre, ;i másik pedig Temesvárra. Az egyik szegény ember le is köszönt állásáról. Volt néhány ezer forintja; ezt a pénzt mindenféle szerencsétlen üzletekbe fektette és elvesztette és most koldus. Ezt vegye a minister ur a szivére. (Derültség a jobboldalon.) A másik szerencsétlen számtiszt áthelyeztetett Temesvárra. Ennek idehaza Budán 75 éve-! agg édesanyja van; hat év óta könyörög, rimánkodik, hogy a hivatalbeli szolgálat meg is szűnhetett volna már, helyezzék vissza Budán-,. Kincs I irgalom! Nincs kegyelem! A pénzügy minister