Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-140

2 140. országos ülés november 25. 1885. Ezen szempontból látszott az igazságügyminister ur is kiindulni, midőn e javaslatot beterjesztette. Azt a kérdést, ugy hiszem, nem is tette fel magában, hogy egyáltalában szükséges-e a közjegyzői intézmény, ezt, mint a dolog természetében rejlő szükségest oda állítva találta és most azon igyekszik, hogy ez intézmény a helyzetnek és a viszonyoknak megfelelően javittassék, a hibák kiküszöböltessenek és az intézménynek a czéljaira szükséges eszközök meglegyenek. 0 azt találta, hogy — a mint néhány képviselőtársam felemlítette — némely helyeken a közjegyzők teljesen megfelelhetnek feladaíuknaSí, mert viszonyaik kedvezők, de bizonyos, hogy némely helyen nem elégséges, a mi nekik jut az ottani csekély forgalom útján a felek részéről való megkeresésből és azért mint már régebben a hagyatéki tárgyalások egy része hozzájuk utaltatott, azon eszméje merült fel az igazságügyi kormánynak, nem lenne-e szükséges a hagyatéki tárgyalásokat némely szükséges kivételek mellett egészen reájuk bízni és ily módon gondoskodni arról, hogy ezen intézmény fennállhasson. Azt hiszem, hogy a mint régen a közhitelességü helyek fennállásáról, a donatiók útján az egyes káptalanokról az ország gondoskodott, itt is szükséges, hogy az ország gondoskodjék a közjegyzők megélhetésének biztosításáról, mert különben veszélyeztetve van maga az intézmény. Ha tehát most ez a változtatás történik a hagyatéki tárgyalásokra nézve, azt hiszem, helyesen történik. Sok tekintetben félreértések látszanak e tárgyban fenforogni. Mert mi történik ? Eddig az volt a szabály, hogy a hatóságok maguk kezelték és intézték el a hagyatéki tárgyalásokat, de meg volt engedve, hogy némely ügyeket a közjegyzőkre bízzanak. A kisebb ügyekben a közjegyzők semmi díjat nem vehettek, a nagyobbakban igen; de mi történt? A hatóságok a legkisebbeket átadták a közjegyzőknek,a nagyobbakat megtartották otthon. Ennek következménye lett, hogy a közjegyzők azt mondták, hogy mi a kisebb hagyatékokat, melyektől semmi díj nem jár, elintézhetjük, ha a nagyobbak is nekünk adatnak; de hogy azokat végezzük el, a melyektől semmi díj sem jár, ellenben a magasabb díjjal járók elvétessenek tőlünk, az nem méltányos és semmi esetre sem felel meg azon ezélnak, hogy existentiánk biztosítva legyen. Az igazságügyminister ur ennélfogva megfordítta a szabályt és azt mondja: rendszerint minden hagyaték a közjegyzők által intézendő el, még pedig a Í00 frtig menők ingyen, az azon felül levők mérsékelt díjazás mellett. E szabályoktól kivételeket állapít meg a törvényjavaslat s azt mondja, hogy 20 kilométernél nagyobb távolságra eBŐ helyeknél már az illető szolgabíró intézkedjék, ha ott nincs közjegyző, nehogy akár a közjegyzőnek odáig, akár a feleknek onnan a közjegyzőhöz menni és az időt vesztegetni kelljen. {Egy hang a szélső' baloldalon: Ha vasúti és gőzhajózási összeköttetés nincs!) Igen, mert vasúti vagy gőzhajó-összeköttetés mellett a 20 kilométernyi távolság oly csekély, hogy ázt már számba venni alig érdemes. Meg van továbbá mondva, hogy azon esetben, ha valahol a hagyatékok száma nagyon összehalmozódnék, szintén az illető szolgabíró tartozik azon hagyatékok megfelelő részében eljárni, nehogy a közönség érdeke e tekintetben hiányt szenvedjen. Azt hiszem, ezzel a két kivételes intézkedéssel azon kifogások, melyeket az imént hallottunk, hogy tudnillik nagy távolságra kell menni a feleknek, meg az, hogy mikép lesznek képesek a közjegyzők elvégezni azon ügyeket, melyeket eddig a talán háromszor oly nagy számban levő szolga- ' bírák sem végezhettek el, meg fognak szűnni, mert most ketten concurrálnak: első sorban a közjegyző, de ha szükséges, a szolgabíró is. És számba kell venni, hogy ez a közjegyzőnek egyik főteendője lesz, holott a szolgabírónak sok közigazgatási dolgai mellett csak mellékes teendője volt és igy a közjegyző minden esetre háromszor annyit végezhet oly teendőkből, melyek főagendái mint a szolgabíró azon teendőkből, melyek csak mellékesek. Egyik t. képviselőtársam azt mondotta, hogy neki a díjtétel ellen ugyan nincs kifogása, mert az igen alacsony és csekély, de fél, hogy háromszor annyi fog követeltetni s azért nem fogadja azt el. Ez azonban már nem a törvényhozás dolga. Nekünk feladatunk azt kimondani, mit tartunk helyesnek és megállapítandónak ; a végrehajtó hatalom feladata gondoskodni, hogy visszaélések ne történjenek. Thaly Kálmán: De nem gondoskodik! Hodossy Imre: Ha nem gondoskodik, az a kormányzatnak minden esetre megrovandó hibája, hanem a törvényhozás nem indulhat ki ezen szempontból, valamint egyáltalán nem szabad kivételes esetekről kiindulnia és fel kell tételeznie, hogy ha nincs, hát lesz kormány, mely a törvényt kellőleg végrehajtja, (Helyeslés balfelöl.) Ezen szempontokból kiindulva, én ajelenlegi törvényjavaslatban a nézetem szerint igen szükséges közjegyzői intézmény tekintetében javítást látok s azért a magam részéről a törvényjavaslathoz hozzájárulok. (Elénk helyeslés.) Thaly Kálmán: T. ház! Távolról sem állott szándékomban a fenforgó kérdéshez hozzászólni; azonban Hodossy Imre t. képviselőtársam a szőnyegen forgó kérdésnek oly oldalát vetette fel, mely ha már érintetett, indíttatva érzem magamat ahhoz hozzászólni. Méltóztatott ugyanis szólni, visszatérve a régi magyar alkotmányra, a közjegyzői intézménynek múltjáról, vagyis a nálunk régebben sikeresen megalapított, akkor nagyon megfelelő,