Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-140

70 14#. országos ülés november 25. 1885. semmi más nem volna a törvényjavaslatban, csak az, hogy a hagyatékok kötelezőieg a közjegyzők elé tereltetnek, ezért is elfogadná; én ellenkezőleg kénytelen vagyok épen ezen indokból, ha más nem volna is a törvényjavaslatban, szavazatomat tőle megvonni. Megvonni vagyok köteles szavazatomat ezen javaslattól azon megyerész, azon kerület összes adózó közönségének érdekében, a mely kerületei én képviselni szerenesés vagyok. Azon választó-kerület, Fehérmegye azon vidékének, mely körülbelől két járásbíróság! területre terjed, igen nagy része már a közjegyzői kerületek kikerekítésénél azon szerencsétlen helyzetbejutott, hogy midőn például Székesfehérvárott volt a telekkönyve, habár távol esett Székesfehérvártól, de járható utakkal birt, még attól is elesett, hogy ezen ügyeit oly helyen intézhesse el, a hová szokása, üzleti viszonyai arra kényszerítették, hogy havonkint egyszer-kétszer különben is bemenjen, mert a közjegyzői intézmény felállítása és a kerületek kikerekítése alkalmával áttétetett egy másik választó-kerületbe, a Duna mellé Adonyba, hol most azon községek hagyatéki ügyei is elintéztetnek, melyek az én választókerületemben vannak. Fölhozok példaképen egy nagyobb, elég iparral és kereskedelemmel, Adonynál is nagyobbal biró községet, Sárbogárdot. Ennek országútai nincsenek; jó úttal — mert rossz utak alkalmával kétszeresen kell venni az odajuthatás idejét — 4 óránál többet követel innen a közjegyzői székhely elérése. Hát még ha az ennél is távolabb eső községeket veszszük e választókerületben, például Etyeket, Igaít, a honnan meglehetős utak mellett is egy nap kell az oda- és egy nap a visszamenetelre! Már akkor, tapasztalván az akkori közjegyző urnak a törvényszabta korlátokon tett túllépéseit, kértem az igazságügyminister urat, vegye tekintetbe a helyzetet, melynél fogva természetszerűleg máshova, nevezetesen a hozzá sokkal közelebb eső és jobb utakkal összekötött Fehérvárhoz volnának csatolandók e községek; kértem az akkori igazságügyminister urat, hogy ha már a közjegyzői intézmény behozatott, legalább a népnek minél kisebb megterheltetésével járjon az. Sajnos, hogy elutasíttattam; azzal biztattak meg, hogy majd a közjegyzői intézmény rendszeresítésekor tekintettel lesznek ezen községekre. Most azután a hagyatéki tárgyakat is^ a közjegyzőkre akarja bizni e törvényjavaslat. Éti ismervén a választó-kerületembeli adózó községek helyzetét és tapasztalván azt, hogy kivált azon a vidéken minő bizalommal viseltetnek most is a közjegyzői intézmény iránt, nemcsak mint a magam, de mint azon nagy vidék meggyőződését nyilváníthatom, hogy ha a t. képviselőház megszavazza e törvényjavaslatot, az minden esetre súlyosan fogja ] érinteni és nagyon kellemetlenül fogja meglepni azon közönséget. Teljesen osztozom t. barátom véleményében. Jól tudom, hogy vannak a közjegyzői karban igen jeles férfiak, kik iránt a bizalom általános; de legyenek ilyenekké a többiek is, szerezzenek reá érdemet, hogy mindenki bizalommal közeledjék hozzájuk, akkor aztán nem kell ily törvényt hozni a t. képviselőháznak. Én tehát ellene vagyok ugyan e javaslatnak, de ismerem a javaslatok sorsát, melyeket a minister előterjeszt; tudom, hogy azok természetesen birják már a többség j óváhagyásat; azonban legyen szabad kérnem, tekintsenek a vidékekre is és pedig nemcsak azon vidékekre, a melyeken oly szomorú tapasztalatot merített a közönség, mint az adonyi közjegyzői kerületben, hanem tekintsenek mindenfelé és én hiszem, hogy az összes adózók nagy többségének óhajtását fejezem ki, ha azt kérem, hogy a hagyatékok tárgyalását engedjék meg a közjegyzőknek is, a mint az tényleg eddig is volt, de kötelezőleg ezt nem mondják ki. (Helyeslés a snélsö balon.) Ne legyek rossz jósló; adja isten, hogy az adózók igen nagy számának ezen megterhelését ne legyenek kénytelenek tapasztalni azok is,akik most jóhiszemüleg megszavazzák ezen törvényjavaslatot. Én a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés a szélső halon). Olay Lajosi T. ház! Engedelmet kérek, ha egészen készületlenül vagyok bátor a t. ház előtt szólani. (Halljuk!) Teszem ezt azonban ezért, mert azon párt, a melyhez tartozni szerencsém van, elhatározta, hogy az 1874. évi XXXV. törvényezikk módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadj a. (Halljuk!) En tisztelettel viseltetem azon t. képviselőtársaim iránt, a kik ellenkező nézetben vannak, de miután a pártértekezleten egyhangúlag elfogadta a törvényjavaslatot, kötelességem azon indokokat, a melyek a pártot vezérelték, itt at. ház előtt röviden elmondani. (Halljuk!) Nézetem és elvtársaim nézete az, hogy az igazi jogbiztonság, az anyagi igazság, valamint a közvetlenség és szóbeliség csak akkor lesz behozható, ha tökéletes és teljes közjegyzőkényszer hozatik be. Igaz, hogy ezen törvényjavaslat a teljesközjegyzői kényszert nem hozza be, de legalább közeledik ahhoz, hogy midőn már a gyümölcs megérett, a teljes közjegyzői kényszert is behozzuk. Én azon meggyőződésben vagyok, hogy a közvetlenség és szóbeliség, valamint a valódi anyagi igazság csak akkor lesz létesíthető, ha a közjegyzői intézmény teljesen kötelezőleg behozatik. Én azért elfogadom általánosságban a törrényjavas-