Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-161

384 !*!• •rszftgot *í*l j*nn*v 16. 1816. átengedte szavát a kormány fejének, a ki a tegnapi napon a budget-beszédekkel ugy jártéi, mint a lelketlen kritikus, ki egy könyvet a kezébe véve, csupán egy lapsus calamit, vagy egy sajtóhibát keres, hogy egyszerűen pálczát törjön egy nagy, komoly és igyekvő iró müve felett. (Ugy van! Ugy van! Tetszés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Én a budgettel számtételei szerint foglalkozni nem fogok. Én egyáltalán egy pillantást kívánok vetni a magyar társadalom mai állapotára, a mely, fájdalom, épen ebben a házban tükröződik vissza legvilágosabban. Egy pillantást akarok vetni arra a szellemre és kutatni akarom a szellem okait. (Sálijuk! balfelöl.) T. képviselőház! A társadalom a maga physiologiai összeszerkesztésében,érzelmeiben épen olyan mint az egyes ember. Az egyes ember, különösen pedig a modern társadalmi ember, megszokhatja a morfinismust, lehet belőle ópium-korhely, sőt élvezheti az arsenikumot és az utóbbi élvezetnél tapasztaljuk azt, hogy az élvező bámulatosan kiépül, megszépül; el is tart ez igy egy bizonyos ideig; de azután következik a méreg visszahatása, a mely az, hogy az élvező élete bizonyos pontján szétbomlik annak a csontrendszere és pusztulnia kell. T. ház! A ki a magyar társadalom szellemét megfigyeli, az tisztán látja, hogy az a szellem beteg. Igen, vannak annak jubiláris, jó kinézésű momentumai (Derültség bálfelöl) és vannak igen számosan azok, a kik a szerint akarnak ítéletet vonni a társadalomra, hanem t. ház, ennek a megszokott méregnek megvan a maga természetes következménye is, a mely majd a jövőben bekövetkezik ; ez az állapot meg fogja magát bőszülni. T. ház, meggyilkolják az ország első bíráját {Halljuk! Halljuk!) Igaz, a lapok azt irják, hogy az egész főváros meg van rázkódtatva, minden ember boszankodik, botránkozik, meg van rendülve ; és az ember az utczän találkozik mindenféle arczokkal, a melyek a legnagyobb érdeklődéssel és kíváncsisággal azt mondják: tehát ez valóban megtörtént, óh, de érdekes! (Derültség balfelöl.) T. ház! Mi az ma a magyar társadalomban, ha valaki ellen súlyos vádat emelnek, komoly helyen? Saját füleimmel hallottam, hogy Horánszky Nándort, képviselőtársam használta azt a kifejezési a költségvetés tételei iránt, hogy annak tételei nem realisok, én kérdem a t. háztól, képzelhető-e parlament Európában, a hol e súlyos vádra csupán csak gúnyos mosoly támadjon a többség arczán? Én hallottam Graál Jenő t. képviselőtársamat, aki azt mondta, hogy a kormánynak komoly pénzügyi politikája nincsen. Egyike ez a legsúlyosabb vádaknak. Mi volt a felelet? nagy uri r />soly: és „többen vagyunk" ! (Élénk derültség és tetseés balfeläl.) És t. ház, honnan e jelenség? Ennek a jelenségnek okának kell lennie. Minthogy a t. ministerelnök ur az ellenzéknek tegnap azt a szemrehányást tette, hogy feledékeny én be fogom neki bizonyítani, hogy én nem vagyok feledékeny. (Halljuk ! balfelöl.) T. ház! A lyukas mogyorók idejében felhangzott ezekről a padokról egy szó egy magyar ministerelnök ellen, a mely azokhoz a szavakhoz képest, melyek most már közkeletűek, valóságos gyöngédség volt: a parlament forrongott, a társadalom forrongott, kormánybukásnak kellett bekövetkeznie. Ámde t. ház, én emlékszem arra is — hogy soroljam elő szép sorrendben a dolgokat — (Halljuk! Halljuk! balfelől) e háznak egyik tagja nyíltan mondotta a t. ministerelnök urnak egy időben: „nem igaz*! Akkor a t. ház, a törvényhozás még reagált, még akkor mozgalom támadt, sőt visszahatott az a közvéleményre is; de elsimult. Bekövetkezett a hires bosnyák vita. Szilágyi Dezső t. képviselőtársam azt mondotta a ministerelnök úrral szemben, hogy az a nyilatkozata, hogy az országgyűlés tudta és beleegyezése nélkül semmi sem fog történni Bosznia tekintetében, nélkülözte az őszinteségnek kellő mértékét. Ez egy mérsékelt igazságmondás t. ház, (Élénk derültség a szélső balfelöl) a mely Helfy Ignácz t. képviselőtársamat akkoron nem elégítette kiesén világosan emlékezem, hogy Helfy Ignácz t. képviselőtársam azt mondotta: Szilágyi Dezső képviselő ur nem alkalmazta a kellő szót, a midőn azt mondta, hogy a t. ministerelnök urnak nyilatkozata nélkülözte az őszinteség kellő mértékét, mert az igazi szó az, hogy ámítást követett el. (Ugy van! balfelől.) | Erre t. ház, semmi sem jött. Én, t. ház, felhívom a háznak a figyelmét a fokozatosságra. Elkövetkezett egy bizonyos nap, a midőn a háznak egy tagja, a kit most fájdalommal nélkülözünk, Németh Albert képviselő azt mondta a t. ministerelnök úrral szemben, hogy bizonyos éveken át itten hazudott, hogy bizonyos éveken keresztül ott csalhasson. Felhívom mindazokat, a kik ezt hallották. (Félkiáltások balfelöl: Igás l Igaz! Egy hang: Ugy is volt.) T. ház! E fokozatosságra, már nem reagált sem ház, sem társadalom; és keletkezett egy új theoria, a mely azt állította, hogy a ministerelnök urnak állása olyan magas, hogy ilyen dolgok egy általán hozzá sem érhetnek. Hát én, t. ház, ezt a kényelmes theoriát hagyom abba; de én azt hiszem, hogy nincsen e háznak komolyan gondolkodó tagja, ki tagadni fogja azt, hogy e ház életében történő ilyen dolgok gonosz visszahatással vannak a társadalomra (Ugy van! balfelől) és ugy, a hogy itt a becsületérzés megcsökken, a mint itt a becsület érintése közöny-